2011. március 29., kedd

Tavaszba lépve Balatonfüreden

Egy viszonylag kimerítő hét még kimerítőbb hétvégéjének részeseményeként néhány pillanatra (estétől reggelig) elmentem egy fél napra Balatonfüredre, hogy ott ünnepeljem az óraátállítást, na meg egy étteremkoncepcióváltás beharangozást. A menetrendszerű események után azonban találtam egy nagyszerű helyet a Karolina Kávéház és Koktélbárt. Az irgalmatlan igyekezet sokszor irgalmatlan hibákat tud szülni és ez itt be is következett, dehát én általában mindenkit sokkolok, egyrészt a fényképezőgépemmel másrészt puszta jelenlétemmel (nagy képesség).

Karolina Kávéház és Koktélbár

2011. március 20., vasárnap

Stockholm HEMLÖSA BANNERS

there's no place like home

Mivel végül a környék összes, vasárnap is nyitvatartó kávézója, a legtovább bíró utolsó (volt) kedvenc a Panini Café IS elbukott az irracionális és kiismerhetetlen elvárásaim során, a vasárnapi kávézásnak itthon adok teret és újszerű megközelítésben, a témát megtisztelve fogom ezentúl lebonyolítani a ceremóniát.

Most már három masinán menedzselem felváltva az életem és soha nem voltam még ennyire felpörögve, leterhelve, sok szálon, elképesztően sok súlyos esemény játszódik és a célt szinte nem is látom csak megyek előre. Szeretnék megnyugodni egy hónapot valahol messze ma például ez jutott eszembe. Mindezt azonban csak a 2 nagy fő esemény (nevezetesen a lakásfelújítás és a New York trip) lezáródása után, addig nincs megnyugvás. És súlyos, nehéz stratégiai döntések is várnak rám. Ezeket én szeretem az áramlatra bízni és semmit nem erőltetni, ami nem tudom jó dolog-e.

2011. március 15., kedd

2011. március 14., hétfő

felkészülés

Persze az ötletet megszülni nagyon könnyű volt, de a gyakorlati megvalósítás más kérdés. Amikor másfél hónapja eldöntöttem, hogy kimegyek New Yorkba tudtam, hogy nem lesz egyszerű. És nem is lett. A repülőjeggyel is sok kört futottam, de még mindig sehol nem vagyok, hiszen nem máshová: a világ legfontosabb és legérdekesebb városába, a társadalmi lét meghatározó középpontjába és legnagyobb hatású terébe megyek egyenesen. Amikor majd május elején felszáll a gépem és áttérek egy másik dimenzióba, amikor megértem és megérzem a "máshol vagyok" érzést. akkor se fogom tudni mit jelent ez és felfogni is nehéz lesz (szerintem).

A fent látható kép a nagypapám füzete, amelyet akkor nyitott meg, amikor New Yorkba megérkezett az 1920-as években. Feldolgozom az emlékeit, és többek között a nagypapám földön túli biztatásával a soha nem látott és nem hallott emlékeivel térek vissza és érkezem meg oda. Bárcsak sikerülne.

2011. március 12., szombat

indul



Máris feltöltődve energiával virgonckodok az online térben és szép lassan egymásra találunk az új számítógépemmel, amivel teret, időt és dimenziót váltottam ugyanis ez egy MacBook Pro. És ha nem elég a sok önkényeztetésből ma reggel 8:10 perctől élvezhettem a Sarki Fűszeres régen átélt nyugalmas, reggeli perceit, most feltöltődöm mert nehéz 3 nap következik nélkülük.

2011. március 11., péntek

pozitív darabolódás

Most, hogy egy olyan hétvége elé nézünk, amikor például kaptam (az élettől) 4 szabadnapot a semmiből és végre leáll az élet, én pedig lélegzethez jutok és mindezt 3 napja tudtam meg, mert én ugye ki vagyok esve ezekből a hivatali rend kérdésekből, itt saját törvények uralkodnak, ami a legegyszerűbb konstrukciót hordozza magában = mindig dolgozom.

Újabban szórakozás közben is dolgozom, ahogy tegnap is Villányban, ahol a Wunderlich Torkos Csütörtök vacsorán vettem részt, az eseményt pedig nem mulasztottam el megörökíteni a gasztrobizarron sem. Igaz, hogy az egész beharangozást általában kissé erőtlen közvetítés követi, tekintve, hogy egy-egy ilyen vacsorán ugye fogyasztani is kell, egy borászat esetében pedig elkerülhetetlen, hogy a borokat is kóstolja az ember (kényszer), ha pedig kóstolja akkor annak hatása is van, ha pedig hatása van, akkor a koncentráció adott esetben csökkenHET. Esetemben csökkent is, ezért nem tudtam beszámolni kellő átéléssel a kacsamell carpaccioról menet közben, de a szavam leginkább a Cassiopeia Syrah 2008 kóstolása során halkult el: itt az történt, hogy kigyulladt a piros lámpa a fejemben, ez a bor rendben van eléggé.

Ezután még várnak rám újabb gasztroprogramok tekintve, hogy az a rendkívüli megtiszteltetés ért, hogy az Útisúgó utazási portál Gasztronomád rovatának étteremkritikusa lettem. Csak úgy tényszerűen megemlítem a történeti hűség kedvéért, hogy 3 hete pedig megtörtént az első nagy siker: megjelent a Diningguide-on is egy cikkem a spanyol sonkáról. Szóval azért lassan, de biztosan araszolok előre ezekkel a dolgokkal, hogy aztán kiteljesedhessek és életemet teljes egészében az írásnak szentelhessem: egy tóparton kötött garbóban sétálhassak, ihletet gyűjtsek, 2 macska melegítsen két oldalról, a többi már csak bónusz, még lehet kandalló is valahol időnként ja és internet is legyen. Na jó ez az egész lehet, hogy mégsem én vagyok.

Szóval jelenleg mégiscsak az a helyzet, hogy darabolódom szépen és hát a darabolódás szükségszerűen széteséssel is jár, ezt az eremdényt következetesen teljesítem: a felhalmozódott feladataim és munkáim botrányos méreteket öltöttek.

Nemsokára azonban beszámolok sokkolóan előrehaladott állapotú képekkel a lakásépítkezésről is.

2011. március 8., kedd

Salzburg néhány pillantásra


A síelés kalandot lezárandó - amelyet végül, mint látható túléltem - az utolsó utáni napon, visszafelé úton ellátogattunk Salzburgba. A helyről nem sok benyomást szereztem, mert egyenesen egy étterembe tartottunk, ahol az osztrák konyha csodálatos fogásai közül választhattunk, én például leleményes módon egy Wiener Schnitzel-t. Ezután konstatáltuk, hogy nagyjából minden zárva van, múzeumokra pedig nem volt idő, ezért elindultunk visszafelé Budapest irányába.



2011. március 3., csütörtök

Saalbach, Schattberg a falu

És ezen a ponton talán be is fejezhetném a beszámolót, nincs itt kérem semmi látnivaló tessék felmenni a sípályákra ott vár a kikapcsolódás. A faluban pedig a fáradtság levezető étteremválaszték, masszázs, szolárium, bárok és hasonló szolgáltatások. Síelni tényleg az jöjjön aki síelni akar, nincs kiegészítő, alternatív programválaszték ezt be kell, hogy lássuk. Úgyhogy holnap, holnapután vissza a sípályákra, erőpróba, senki nem ígérte, hogy könnyű lesz.

2011. március 2., szerda

Saalbach, ismét síelés imitáció

Vegyes érzésekkel tudok nyilatkozni Ausztria ezen - hozzánk képest túlsó - végéről, habár egy nagyon szép környezetben lévő házban tölthetem ezt a hetet. Ismét belefutok különböző félelmetes síélményekbe, valamint az osztrák emberekről nem tudok nem - sok benyomás alapján kialakított és mégis sztereotíp - negatív véleményt formálni. Ami nekem még egy fontos szempont: az eddig fogyasztott ételek és italok nagyon rosszak voltak, valahogy "másfajta igényességgel" elkészítve (mindennél rosszabb tea, kávé, forraltbor), ami például abban is megnyilvánul, hogy kizárólag nyolcvanasévekbeli és lakodalmas osztrák zenék szólnak mindenhonnan agresszív formában.
Mivel jelenlétem célja és oka a síelés, a pályákon ismét önmagam leküzdésével vagyok elfogalva, fokozott koncentráció és stresszhelyzet, ami aztán képessé tesz arra, hogy aktívan és tettrekészen közelítsek meg utána már minden mást is, legalábbis ezt kéne talán, ki tudja, hogy megy-e majd.

baljós árnyak