2011. április 30., szombat

Ginger Beer

Nincs az az edzés óraszám vagy szigetkör, ami le tudná fedni azt a fajta vésztartalékelvonást és ételbeviteli kényszert, amit a szervezetem produkál, de még nem veszítettem el végérvényesen a csatát, attól tartok a jövő szerdai nehezített pálya lesz a borvacsorával, majd másnap hajnalban indulás a reptérre és megkezdődik a hajsza és akadályverseny New York felé, először a párizsi reptéren, majd a beengedő oldalon a tengerentúlon, na hát ilyen hét áll előttem.

Mögöttem pedig káosz, de az új lakás alapvetően ki van fizetve és elkészült, ez is valami. Jó lenne nem felfordulást hagyni magam mögött, még ha csak 12 napról is van szó. Hogy jön ehhez a gyömbérsör? Sehogy.


2011. április 25., hétfő

családi húsvét

Meglehetősen idillikus körülmények között töltöttem a vasárnapot, és ha az előtte lévő éjszaka nem tartogat számomra extrém álmatlansági programot egészen jól is lettem volna, estére azonban sikerült teljesen kimerülnöm, amelynek következtében például a mai napot (azaz a hétfőt) igencsak kis fordulatszámon "pörögve" töltöm. Segítségemül szegődik a borongós idő, nem mintha napsütésben nem csinálnám lelkiismeretfurdalás nélkül ugyanezt. Reggel ráadásul még egy szigetkörre is rávettem magam, csak, hogy a fizikai állapotomat rendbetegyem, részben az előző napi, szinte fulladásos halállal járó bezabálássorozatok nem túl áldásos hatása után. Most tehát csak heverészek, böngészgetek, olvasgatok, és sajnos az agyamban nem tudom leállítani a legkülönbözőbb teendők listájának írását a lakás körül, dehát soha nem érek úgysem a végére.

2011. április 23., szombat

új korszak

cierren la puerta y abren una nueva...
Két hónap. Nehezen tudtam elképzelni, hogy tényleg megvalósul. És megvalósult. Kicsit több, mint két hónapja kezdődött, és minden perc, amivel tovább tartott az én "hibám", teszem azt váratlan eltávozás Ausztriába, váratlan erőtlenség, dac és makacskodás, amelyeket természetesen csak ideig-óráig engedtem meg magamnak, mindig is. Na jó, időnként pénzhiány. És most itt van, az enyém. Már csak el kell döntenem mit kezdek vele.

2011. április 16., szombat

hétlezáró céges party a másik oldalról

A héten rendkívüli leterheltségem nem csökkent, úgyhogy péntek este méltó módon zártam le, reggel 3-ig egy szuper exkluzív céges partyn vettem részt, alapvetően a szervezők oldaláról fogva meg a teendőket, tehát ma megint nem másnapossággal ébredtem, - ahogy alapvetően most már sokadik hete nem (korábbi telítődés következtében) - hanem pusztán csak mintha agyonvertek volna állapotban, ami kétségtelenül egy hálásabb, úgymond méltán kiérdemelt állapot és a szervezet könnyebben le is tudja győzni, mint az alkoholos mérgezést.

Tehát tegnap a Gozsdu udvar méltatlanul kihasználatlan egyik üzlethelyiségének pincéjében egy, a romfeelinget a luxusstílussal ötvöző partyn vehettem részt. Fotósként indultam, de beépültem, ahogy szeretem az ilyesmit, ha már egyszer ott vagyok. Hát én ott voltam és néztem a pult másik oldaláról a céges partyt, mintha csak magamat láttam volna néhány évvel ezelöttről, megboldogult alkalmazotti létem időszakából.


2011. április 11., hétfő

rengeteg ember

A hétvégén többszörös erővel kényszerítve magam a fejemben felállított lista szerint haladtam, ebből szombaton csak a gyakorlatilag folyamatos alvás projekt valósult meg, de ami azt illeti nem ártott.

Másnap azonban adtam a Panininek még egy esélyt és 2 olyan munkát elvégeztem ott hosszan és szerencsésen amelyekhez csak nyilvános helyen van ihletem, utána pedig átvonultam néhány lámpával és kilinccsel a károly körúti helyszínre, először taxival próbálkoztam megközelíteni - tekintve, hogy egy 2 méteres pakk volt nálam, de a taxis össze-vissza szerencsétlenkedett a vasárnapi futók által lezárt terepen, úgyhogy durrogva kiszálltam és metróval távoztam, nem bántam meg.

A Károly körút kérem egyre durvábban komfortos, nemcsak maga a körút nyer teljesen új arculatot, de a lakás is megdöbbentő átalakulásokon ment keresztül. Egy kis ízelítő következzék mindjárt.

Utána visszatértem az Andrássy út felemelő hangulatától övezve, és még arra is rávettem magam, hogy kimenjek futni a Margit-szigetre, ahol a zombiként ingadozó családok és párok tömegéről tudomást sem véve, előrevetett fejjel lefutottam a magamét, miközben Trojan Sixties ska-reggae szettje bömbölt a a fülemben. Végül az esti kellemes tespedés maradt már csak aktív fejprogrammal sajnos, amelynek következtében megint csak dr. Stuart teájával tudtam elaludni, úgyhogy ma végül mégsem vagyok annyira kipihent, mint ahogy terveztem, de azért maradt még a szombati 18 órányi tartalékból szóval nincs baj.

Tessék a lakásfejlemények hangulati jelleggel:

2011. április 9., szombat

az új Rómeó és Júlia a Vígszínházban

Távol álljon tőlem a "távol álljon tőlem" kifejezés visszatérő, sorozatos használata, de csütörtökön elég durva színdarabélményem volt, amelyet csak fokozott a 26 fokos április 7-i, nyári este, majd az előadást követően az azt kisöprő tomboló szélvihar és a Drop Shop-ban levezetett feszült hét maradványa.

Én a közeli Vígszínházba járok, némi szakmai és személyes érdeklődés okán is művelődni, és a "járok színházba" kijelentésnek igazságtartalmat adni, viszont ezúttal is egy olyan darabot láttam a zseniális (lassan állandósuló jelző) Eszenyi Enikő rendezésében, ami engem alapban megrengetett, megfogott és lenyűgözött és ez - mint tudjuk - egyáltalán nem könnyű.

A Rómeó és Júlia előadásról van szó, amelynek még csak a héten volt a bemutatója, tehát a darab nyilván tovább fog érni és mégis olyan elképesztő átgondoltság és művészi erő van benne, hogy szinte beleborzongok most is, az előadás alatt pedig többször is. Én egyébként is imádom és fokozottan hat rám a különböző eszköztárak és műfajok keveredése, tehát mindig megfog, amikor a modern stílust ötvözik a klasszikussal. Lenyűgöző színpadkép, a háttér kivetítőn zseniálisan összehangolt filmes és meglepő zenei elemek, díszletek és ruhák. És tényleg, sugárzik az egészből az intelligencia, az eredetiség a bátorság, átgondolt, gyönyörűen megharcolt darab, süt belőle számomra Eszenyi Enikő művészi igényessége.

Na hát ennyit az élményről, csak úgy szuperlatívuszok nélkül.

2011. április 8., péntek

urban design, Erzsébetváros

Hát ez ilyen, hogy lassan székhelyet váltok és közben pedig kiderül, hogy igazi menő közegbe lépek vissza, méghozzá nem is egyet, hanem tizet vagy százat, Erzsébetváros mélységei, szülőhelyem, VII. kerület és olyan designbolt és kávézó (Printa) a közvetlen közelben, amilyet még Barcelonában is csak lestem volna. Hát ez van, közeg kérdése. Megtaláltam az új/másik törzshelyet, viszont most már végképp eldőlt, hogy maradok lakni Újlipótvárosban mert ezek szombat-vasárnap zárva vannak. Na jó ez nem komoly, hogy ezek lennének az érveim.

a város legfinomabb répatortája
barista versenyeket nyernek
retro wurlitzer

és galéria
és így áll az én helyem:


when my Grandfather went to New York

Emlékgyűjtés (a fotókon nagypapám new yorki emlékei), ráhangolódás most már nemcsak úgy fejben, hanem tettekben is, olyannyira, hogy lefoglaltuk az üléseket is a tengerentúli járatra, azért ez egy igen érdekes menet lesz: a párizsi Orly reptéren másfél óra alatt kell majd átérni a deGaulle-ra, másik terminálra és felszállni a másik gépre, ami majd átrepít az óperenciás tengeren túlra, és ebbe még egy esetleges késés nincs belekalkulálva. A csomagunk nem megérkezése szinte garantált, úgyhogy abba értékes tárgyakat nem is érdemes elhelyezni, nem mintha egyébként terveznék ilyesmit. Tegnap megkezdtem a fizikai felkészülést is a nagy reptéri futásra: reggeli szigetkör futással, azért ez: reggel 7-re mentem ki futni és katartikus élmény volt, az időjárást és a helyszín embermentességét figyelembe véve. A listám bővül és íródik (nem), de valahogy mégse merem elhinni, hogy igaz lesz ez az egész talán. Én ezt nem fogom bírni idegekkel egyébként, és akkor még a Károly körúti fantasztikus, előrehaladott állapotokról nem is írtam.