belső kert

forrás

Komoly lehetőségek és fejlemények indultak tegnap, úgy néz ki egy év után a rajtam lévő 16 tonnából lemegy mondjuk 1 (na jó esetleg 2!), nem akarom elkiabálni, de a Károly körúti lakásom talán biztos kezekbe kerül átmenetileg.

Hiába a szándék, eddig nem sikerült nyugalmas napokat produkálnom, tegnap is egy kicsit elszaladt velem a ló este a kulináris élvezetek terén, elképesztő mit műveltem - olyan furcsa belátni, hogy én vagyok a legjobb társaság magamnak. Ezek most biztosan irritáló szavak a kívülálló számára, de ha egyszer egy elviselhetetlen némber vagyok, nincs mit tenni, mondjuk 2 órát ki lehet bírni velem 2 hetenként én viszont többet is kibírok (magammal).

Macaron

Macaron, a set on Flickr.

mai sikersztori

vintage

nincs megállás

A sorozatos figyelmeztető jelzések ellenére se megy a leállás, ma egy születésnapi partyba indulok, miközben a halálos fáradtság nem eléggé kifejező az állapotom leírására.

Mindenestre lenyomtam ma is 5,2 km-et a szigeten, előtte sikerült extrém hosszú ideig aludni, mindenféle természetes eszközzel (takaró a fejre) befolyásoltam a szervezetem melatonin termelését és így mesterséges kómában tartottam magam majdnem délig.

Tegnap megnéztem a Di Vino borbárt, ami a Bazilikánál egy irtó trendi hely, irtó trendi emberekkel, akik fel és alá vonulnak és isszák a minőségi borokat és sok külföldi is betér és megint csak Európában érzi magát az ember, ritka pillanatok, azért fel kell öltözni hozzá minimum egy 10 centis magassarkú a beugró, ahogy elnéztem, a bárosok űzöttek kissé, amit nem bírok és nem néznek a szemedbe, amit szintén nem bírok.

sorozativászat

A hétre prognosztizált és be is következett 35 fokos meleg nem tudom ideális-e heti négy borkóstoló programra, de észrevettem már, hogy az ilyesmi valahogy mindig összetorlódik, ezért aztán meg is visel kissé. Nekem úgy tűnik erre kell berendezkednem, négy nap szélsőséges csend és nyugalom, a harmadik végén az ember már idegesen tekint körbe, hogy ez most normális-e, hogy "nem csinál semmit", de aztán jönnek a kóstolók és vaktesztek, spontán és tervezetten, fele-fele arányban.

Kedden a bornyito.hu szervezésében a Doblo bárban tartott rosé vakteszten vettem részt, ahonnan ideális esetben négykézláb is hazamászhatnék a létező és kiadásra árult ápartmanomba, ha képes lennék lelkileg túllépni önmagamon és másokon, de mivel nem vagyok képes, hazamásztam végül az ideiglenes otthonomba, ha nem is négykézláb.

A lényegre térve, bár az esemény végkimentelének előrevetítése ugye biztató kezdetet sejtet: kissé egymásrafeszült társaságban leültünk és elkezdtünk rosé borokat fogyasztani a Bornyitó kínálatából, vakteszt alapon. Diszkrét és önálló gondolatban nem nagyon volt részem, inkább könnyedén beszélgetve, egymás hatására kezdtük el érezni a hol több, hol kevesebb málna, eper, virágos illatokat, a kolbászos melegszendvics átütő aromájáról nem is beszélve, amikor is egyszer és mindenkorra kibillentem az elmélyedt értékelésből és kéretlen, de annál erőteljesebb véleményem folyamatos kifejtésébe csaptam át.

Mindenesetre nagyon jó este volt, erős benyomásokkal, eseményekkel, szélsőségekkel, részletesebb véleményemet természetesen az erre fenntartott fórumon összegyült közönségnek szánom.

Szerdán az újonnan megnyitott Curia Vinotékát sikerült - hangsúlyozom: váratlanul - meglátogatni, ez itt másik dimenzió, kifinomult koncepciót érzek, odafigyelést és szerénységet, óvatosságot és szakértelmet, elgondolkodtató és megnyugtató, még tesztelés alatt tartom egy ideig.

Csütörtökön pedig a hőn szeretett Sarki Fűszeresben nagyszerű rizling vakteszt volt, 8 tételt kóstoltunk, egytől egyik nagyon finomak, csupán kisebb , alig érezhető különbséggel, és az egyik nekem beütött és kigyulladt a híres lámpa a fejemben, kapásból maximum pontszámmal díjaztam, senki más nem látta és érezte, amit én, amire reagálva elmondtam - szintén a kelleténél többször - hogy szerintem a társaság nem ért hozzá egyszerűen, persze lehet, hogy én nem, de nekem azt mondta valami a fejemben, amire én szoktam hallgatni mert eddig bevált, hogy - nem tudom megindokolni, nem tudom szavakba önteni, de ez nagyon jó. Prager Achleiten Riesling-ről beszélünk.

És még nincs vége a hétnek...

Károly Apartman

egyensúly

A mai napot kipihenten és kiegyensúlyozottan sikerült kezdenem, ami annak köszönhető, hogy a tegnapot pedig mély elmélkedéssel, a környezetem és önmagam rendbetételével töltöttem. Alapvetően öncélú dolgokkal foglalkoztam, a közérzetem viszont javult. Tegnap futás közben megfogott a Margit híd felújítási kérdéskör és annak igen látványos elemei, ezért meg is örökítettem a számomra fontos és érdekes részeket.

jamón iberico

A világ egyik legfinomabb kombinációja, naplementével, némi egyhangú nyugalommal párosítva. Reggel még vidáman, öngyógyító álomból, enyhe fejfájással ébredtem, ez a Dúzsi rozé, amit party helyeken kompromisszumok árán lehet kapni annyira azért nem "minőségi", hiszen nem is ittam olyan sokat (azt hiszem). Tegnap amúgy az A38-on voltam egy teljességgel értelmezhetetlen buliban: Barco del Espanol, a spanyol nemzeti ünnep tiszteletére, dehát kérem egy mukkot sem láttam az egész rendezvényből mert a hajó tetején egy társaságban fogyasztottam viszonylag sok alkoholt és próbáltam oldani a bennem lévő, az elmúlt napok eseményei miatti iszonyatos feszültséget. Az, hogy a héten kb. 4 kilót fogytam, mert nem tudtam enni egyáltalán (ma se nagyon) csak szerencsés körülmény. Ma azért tudtam enni végül délután mert voltam olyan okos, hogy vettem iberico sonkát és hát azt azért meg tudom enni, na, főleg sárgadinnyével.

Szóval a reggeli rituálémat megörökítendő az volt, hogy a szokásos kávém után összeszedtem magam és elmentem futni a szigetre, hát elég nehezen ment, de akkor is ment, némi öklendezős köhögésrohammal párosítva, ez biztos csak a kifulladás mellékhatása volt.

Utána olyan szorgalmas voltam, hogy átmentem szépen a Károly körútra és kicsit takarítottam, de nem volt víz, elég furcsa volt - nem tudtam, hogyan kell vizet fakasztani, továbbá a szomszédhoz nem volt kedvem átmenni, mert utálom őket.

Végül hazatértem majd itthon maradtam aztán szombat ide vagy oda, ez így a legérdekesebb és legaktívabb csak már jó lenne megcsinálni a dolgaimat, amiket tervezek. Sok van. Na holnap!

taxisok

a megmentők

lehet velük beszélgetni meg mindent

kiugrás a városból

Tegnap az a váratlan öröm ért, hogy kiruccanhattam egy kicsit a városból és egészen 200 km-re száguldottam Encs városáig, ahol az "Anyukám mondta" nevű éttermet néztük meg, egyébként már kíváncsi voltam rá. A gasztronómiai vonatkozású benyomásaimat itt írtam meg, itt nem is szemetelnék ilyesmivel. Szóval beszívtam magamba a vidéket, mit mondjak jól el is fáradtam az autóban ülve, kifelé tekintve, így megy ez, nem szoktam én ennyi zöld látványához mostanában.

a magunk módján

Elmúlik

"Tudom, hogy tudod, elmúlik

egy kicsit rossz most, de elmúlik

meg a mindig más is elmúlik

és a nagyon rossz is elmúlik

meg a nagyon jó is elmúlik

egyszer szörnyen, egyszer jól

és ez így, ez így van jól

olyan jó ez a szenvedés

olyan felemelô az egész

olyan szörnyen érzem magam

olyan szörnyen, szörnyen jól."

(Európa Kiadó: Elmúlik)

Nem is lenne rossz, csak rájöttem, hogy hülyén viselkedem folyamatosan, továbbá rendkívül (most már ijesztően) rossz az emberismeretem, lehet, hogy ez egyszerűen csak egoizmus?

De legalább gyakran futok és keveset eszem, mindegyik pozitív az egészségre nézve, márpedig ép testben ép lélek és akkor ez már egy olyan út, amin érdemes elindulni és megmaradni, feltéve, ha sikerül.

Ezek az idétlen ünnepek tönkevágják a szellemi és lelkiállapotomat, de már egyébként elképesztően unom ezt a sok ideje tartó önsajnálatot is, amiben magamat tartom.

intő jel

már megint itt van a

Csak annyit mondok: minek?

gasztrosziget - Budai Gourmet

Sokan vegyes élményeket szereztek a Budai Gourmet rendezvényen, nekem azonban - vasárnappal bezárólag - nagyon jól telt ez a négy nap, amit a kint töltöttem. Olyasmiről szólt, hogy kivonul a magyar gasztro élvonal és reprezentál, bemutatja minden résztvevő, hogy most így a feltörekvő trendek mentén hol áll: menő vagy sem.

Sokan befizették magukat különböző eseményekre, vetélkedőkre, szponzoráltak, jelen voltak, elfoglaltnak mutatkoztak és "fellépésem lesz" kijelentések dobálózásával igyekeztek mindezt alátámasztani, mások pedig egyszerűen csak keményen dolgoztak és szolgálták ki az érdeklődő népet kisebb-nagyobb lelkesedéssel, amelyet a legmagasabb fokozatú váratlan, orkánszerű viharok tettek pluszban még próbára. A pörgést a profik élvezték, az amatőrök szenvedtek tőle.

Én úgy voltam, mint hal a vízben, egyszerűen ez egy nekem való hely volt, ahol középen állva elgondolkodhattam, hogy hol milyen finomságot óhajtok enni, hogy ezt is kipróbálom és azt is, hogy a Cháteau Visznél eszem az előételt és a Costesnél a főételt, és a desszertet meg a Pataki Cukrászdánál, de már a Mák-ban uzsonázzom,

a Bock Bisztrónál pedig elővacsorázom, az Anyukám mondta-nál estebédelek. A Pataki Cukrászdába még néhányszor visszasomfordáltam és azon gondolkodtam, hogyan fogok én most már ezek után átlagos fagyizóban enni, mert olyan csokoládéfagylaltot, céklásnarancsos és bazsalikomos vaníliás fagylaltot ettem ott, amelyet még emlegetni fogok egy ideig.

Aztán itattak mindenfelé, hol meghívásra, hol csak a jelenlét kedvéért és az is jó volt, még ha igen széles spektrumon is sikerült fogyasztani, amelyeket a másnapokon megsínylettem, de aztán leráztam magam és mentem tovább, ismét irány a Gourmet és mint valami jóféle sziget fesztivál, elég volt mindenből, persze, dehát mindenki ott van, "akkor is ki kell menni", tehát újra és újra kivonultam.