cukor nélkül a világ

Visszatérés, megnyugvás, feltöltődés, szabadság, meleg, berobbant váratlanul a nyár.
Így vagyunk mostanában.
A héten szerda éjszaka jöttem vissza Madridból, az utazás, könnyednek, rettegésmentesnek számított, jó volt, nem is késtünk. Másnap még szabadságon hangolódtam rá a teendőkre és egyedül pénteken mentem be dolgozni. Madridi kalandjaimról még számot adok majd.
Az étrendem újabban szokványosnak nem mondható, illusztrálva a helyzetet a mai menüm: gránátalma szörp, szénsavas "tündér"vízzel, körtés mandulatej turmix, teljes kiőrlésű pászka, kecskesajt, zsálya, sós vaj.
Még nem tudok semmi biztosat, hogy valójában mekkora problémát jelent, az utóbbi időben előkerülő tünetsorozat, most vannak folyamatban a laborvizsgálatok. Röviden és tömören, néha kicsit rosszul vagyok evés után, egyhelyben autózás és autóbuszozás közben, elmentem megméretni a vércukrom és magasnak tűnik. Persze sokmindentől lehet, az is lehet, hogy nincs semmi gáz, mindenesetre most diétázom, amíg ki nem derül mi a helyzet. A leginkább elfogadhatónak a "paleo étrend" tűnik, találtam is itt egy újonnan nyílt helyet a Pozsonyi úton Paleo Kamra néven, ahol be tudok szerezni mindent, ami kell, rendkívül extrém - ennek köszönhetően nekem kiválónak számító élelmiszerek kaphatóak itt, és minden jó értelemben véve egészséges.

Monte Nevado sonkaüzem

A nap jelentős részét 8 fokos árnyék (kabátban) és 25 fokos vakító napsütés kontrasztjában töltöttük. A kb. másfél órára lévő Segovia felé, amúgy Carbonero del Mayorba mentünk egy hatalmas sonkaüzembe, ahol profi körülmények között lóg, érlelődik a többezer serrano és iberico teljes sonka.

Madrid

Először is: ez a bejegyzés azért néz ki furán, mert mobilról irom.

Minden (normális) ember életében eljön a nagy pillanat, amikor úgymond megérdemelt szabadságra vonul. Hát én ilyesmivel próbálkozom mostanában, bár a normális jelző nem biztos, hogy illik rám.

A helyszín Madrid, második nap, vagy ha az utazást is beleszámitjuk harmadik.

A tegnapi 31 fok után, ma reggel csípős hidegbe lépünk, nem hiszem el: 13 fok van.

Tegnap laza, kötelezettségmentes napot tartottam, csak mászkáltunk a Gran Via-n, ahol bőven akadnak benyomások, ilyen volt például a cukorkabolt: dolgok, amire soha nem volt, nincs és nem is lesz szükséged, de valahogy mégis akarod. Majd egyszer talán kifejtem bővebben, a lènyege addig is: több méretű üvegcsét megtölthetsz különböző kreatív lelki panaszok ellen kitalált cukorkával: hétfő utálat, szerelmi bánat, tél undor stb.

Megkezdtem egyúttal a ráhangolódást otthonosan a spanyol fogásokra is, tegnap letudtam nagy kedvencem a pulpo gallegot, majd este egy kis rákot is ettem, persze a gyomrom nem örült annyira ezeknek, nem megy az ilyesmi csak úgy.

Mai úticél a Mercado de San Miguel volt, majd a Placa Mayor és egy híres étterem, amit viszont (hát nem vagyok rá büszke) nem találtam meg, még nem lövöm le a poént, hátha megtalálom még.

Utána pedig következett a várva várt Skunkfunk Outlet látogatás! Én egyszer csak emiatt az üzlet miatt ki akartam jönni 2 napra Madridba. Ez most nagyon hasznos látogatás volt és komoly fogásokkal tértem haza.

Hűvös április

Most már nagyon unalmas, hogy még mindig hideg van, most például kb. 3 fok, de a héten 0-1 fokok voltak. Ma reggel elmentem volna kávézni, de a Pavlov zárva volt, minden különösebb kommentár nélkül, a többi béna helyre nem vagyok hajlandó beülni, és akkor még itt volt alternatívaként egy kis hely a Timmy Praline, ami teljesen értelmetlenül van nyitva és árulja a bonbonokat vasárnap reggel, kávét azonban nem tudott csinálni, mert "még nem hozták meg a tejet"... Tessék?
Úgyhogy hazakullogtam és itthon kávéztam, reggelim amúgy volt hála a tegnapi Culinaris kalandnak. Ez speciel a vacsorám volt, de jól átadja micsoda jólét van most nálam:

Aztán délután elmentem futni, megszenvedtem rendesen, szembeszél fújt, nehezen ment, rossz passzban vagyok, merev, rosszul öltöztem fel, ilyenek.

Viszont utána elkészítettem életem első tényleg al dente, elképesztően finom tésztáját, papardelle és egy vegyes paradicsomos szószt, bazsalikomot és olívabogyót raktam mellé.

Jel és jel nélkül

Most néhány hétig megint furcsa lesz minden, a nagy intenzitás alábbhagyott, nem kapok minden percben 20 emailt, mondhatnám, hogy nem történik semmi, persze ez így nem igaz azért.

Ma valami pillanatnyi elmezavartól vezérelve elmentem az IKEA-ba, szombaton, igen. El kell gondolkodnom saját magamon, hogy mi volt ez az egész, ugyanakkor ott a helyszínen pedig kénytelen voltam azonnali és folyamatos önvizsgálatot tartani, mi mennyire zavar, mi kevésbé, mi az, amit elviselhetetlennek tartok, bírom-e, és ha igen meddig. Nem akadtam ki egyébként annyira, mint gondoltam volna, de nyilván rémálom volt a sok visítozó, vitatkozó, hülyeségeket beszélő ("te, egyébként ezek nem igazi tévék csak a bútorok miatt vannak kitéve") ember. Aztán, még mielőtt megvettem volna egy flamingós tálcát, egy rózsaszínű "szájjal fújt" lámpát, meg már nem is emlékszem milyen teljesen felesleges tárgyakat, a sor elriasztott és eltávoztam. Egészen a Kossuth tér üdítő kietlenségéig szaporán szedtem a levegőt, akkor viszont megnyugodtam, be is tértem a Culinarisba, ott pedig helyreállt a lelki békém, szófukar, magabiztos emberek között vásárolgattam nagyon furcsa élelmiszereket. Ez az én világom volt már.

A fő érdekesség viszont most jön. Ugye van ez a futás témám és mániám, már megkaptam blogomat kevés alkalomkor érő kommentben egy finoman gúnyos utalást arra vonatkozóan, hogy én folyton a futásról írok csak, hát igen - erről szeretek írni valamiért, mert sokat jelent nekem és szinte mindig mást. A múlt hétvégi két futásom is, mindkettő más volt, a második sokkal jobb, de ez mindig így van, ha rövid idő elteltével futok ismét, sokkal jobban megy. Nem is ez a lényeg, hanem, hogy két napja hatalmas felfedezés: Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor futásról beszélek? című könyve megjelent és én rá is találtam. Hát ilyen véletlenek nincsenek. Róla ugye azt kell tudni, hogy a "japán Paul Auster", legalábbis, aki szereti Austert, az gyakran Murakamit is. Még csak most olvasom, dehát azért ez megint egy érdekes esemény, ha úgy tetszik jel az életemben.

Húsvét

 

Újabb három nap lehetőség a kikapcsolódásra, eddig viszonylag sikeresen. Szombat délelőtt magamhoz képest egészen korán kimentem futni, a már csak félig fagyos, de szép lassan olvadásnak induló margitszigetre, szerencsére megint csak a megszállottak között, nem sokan merészkedtek ki, ráadásul ez a reggel 10 óra körüli időpont egész jónak tűnik, mert akkor a lusták még otthon vannak.

Utána elmentünk egy elég érdekes helyre a  Đăng Mười Vietnami étterembe, ahol végre pho levest ettem.

Vasárnap pedig elkezdődött a húsvéti hangulat, ugyan bevásároltam sonkát, gyömbéres kalácsot, de azért a készen kapott húsvéti reggelit sem hagytam ki, bár az egy pohár tokaji úgy reggel 10-kor kicsit merészre sikerült a gyomromnak.

 ezek pedig már a sonkafőzés első pillanatai, mert ezúttal sonkafőző fűszereket is beszereztem