cierren la puerta

mélypont

2012-01-27T23:09:00.002+01:00

Reggel, amikor kinyitom a szemem, belémhasít a fény, de nem tudom mi lesz a következő érzés. Felkelek és rámtör az iszonyatos rosszullét, aztán egész nap a tömény szenvedés a fizikai fájdalom elviselésével, kétségbeesett szabadulási kísérletek. Ki, be, negyvenszer, a házat elhagyni nem bírom, emberekkel nem bírok beszélni. Az estének már nem minden pillanata jut eszembe, de a lényeg igen.

A ma tehát kimozdulás nélkül, kávé nélkül zajlott. Tegnap pedig megtértem a Jókenyérhez, ittam egy rettenetes presszót és ettem egy csodálatos gesztenyés táskát, és túléltem, sőt.

utcára néző ablakokban

2012-01-25T15:10:00.008+01:00

Valami irtózatos negatív hullám van rajtam 3 napja, nem teljesen tudom hová tenni csak viselem és küzdök vele, próbálok úrrá lenni rajta, kicsit olyan a harcom, mint mondjuk Sárkányölő Szent Györgyé lehetett.

Ma kezdve egy magamnak okozott terhekkel súlyosbított hangulattal, átmentem fél9-re egy megbeszélésre, próbáltam egy reggeli kávéra beereszkedni a Baldaszti's Grandba, de ők ki tudja mikor úgy döntöttek, hogy a nagy breakfast felirat ellenére 12-kor nyitnak ki ezentúl. Ezért továbbkényszerültem ismét a rettenetes Costa Coffee-ba, ahol megintcsak nem vitt rá a lélek, hogy bármit is vásároljak, inkább a Printa kávézóba fáradtam tovább, ahol meg legalább dolgozni is lehetett kicsit. Szóval így a városban egyik ágról a másikra röppenve, vissza-visszatérve harcoltam le magam így koradélutánra teljesen.

Bíró Yvette: Futó

2012-01-24T18:22:00.002+01:00

Nem volt könnyű elolvasni Bíró Yvette könyvét. Megszenvedtem vele. Nem azért mert nehezen olvasható, hanem azért mert olyan feneketlen mélységekről szól, őszintén és fájdalmasan, amivel nehéz megbirkózni. Nemcsak megbirkózni: olvasván őt, szembenézni, észrevenni a magunkban kíméletlenül előtörő hasonló érzéseket. Nehéz átélni a felfedezést, a kikerülhetetlen párhuzamokat. Amikor valaki ilyen nyíltan ereszkedik le a saját lelkének bugyraiba, akkor az ember akaratlanul is a bizalmába fogadja és vele indul. A bizalom azonban kölcsönös, és én azon vettem észre magam, hogy a nyíltságra nyíltan válaszolt a lelkem. Olyan lezárt fájdalmakat, félig-meddig gyógyult sebeket nyitott fel, amire nem számítottam. Sokszor csak néztem magam elé: ilyen, hogy lehet? Hogy lehet az, hogy valaki átélte ugyanazt, amit én?
Tudni kell, hogy a könyv "cselekménye", már amennyiben beszélhetünk ilyesmiről, több szálon fut és sok helyszínen zajlik. A párhuzamok azonban egyre kísértetiesebben jelennek meg. Más más témákban. A fájdalom, a veszteségek, az emigráció, a külföld idegen és soha meg nem szokható békessége, az otthonos és mégis elidegenítő vallási kérdések, a könnyű társas kapcsolatok, és még sokminden más.

Ha nagyon elfogult lennék és hajlandóságot éreznék az erős túlzásokra (ami tudjuk, hogy így van) azt mondanám Bíró Yvette bármennyit is élt át személyesen ezekből, valahogy úgy vannak leosztva a kártyák a földön, hogy én körülbelül ugyanannyit kaptam, mint ő. És egy-egy lap esetleg különbözik, de meglepően sok azonos van. Annyi, ami mellett nem lehet elmenni csak úgy.

Annak tudatában, hogy a Futó című mű, Bíró Yvette első regénye még érdekesebb az egész helyzet. A könyv ugyanis mestermű, stílusa, nyelvezete végtelenül kifinomult, lenyűgöző képek, hangulatteremtő képesség, az agyat kissé (nagyon) megtornáztató lélektani kifejtések tarkítják és amennyiben ezt megszoktuk, lendít előre a kíváncsiság, magával ragadóan.

És ezeket a sorokat, a legmélyebb lényegüket én, hát nem fogalmaznék úgy, hogy "voltam olyan szerencsés", de mindenesetre egy az egyben átéltem:

"Mi egyáltalán az adomány, az "áldás" jelentősége? Mit szolgál? Mit ígér? Azt, hogy segít átélni a bajt, s ezzel egy cseppet megkímél a fájdalomtól, a bánattól? De hiszen nélküle nem vagyunk, az ad életet, kényszerítő akaratot a folytatásra, és talán bölcsebb belátást is. A fájdalom könyörtelen szembesítő! Megérteni általa valamit, ami természeténél fogva, talán ösztönös védekezésből elillanni, megszűnni igyekszik. A kín legtöbbször mozdíthatatlan, nem lehet menekülni előle. Konokul uralkodik. Ha halkul is, ismétlődően visszatér, és vele maradva késztet az igazabb, zsigeri átélésre. Addig dörömböl, míg belekábulunk az éleslátásba, túl valamely adott, banális határon. Igaz, a fájdalom vagy a veszteség (még ridegebben: a bukás) mindennél követelőzőbb, kíméletlenebb. Az átélhetetlennek tűnő pillanatot akarja állandósítani, tolakodóan jelenlévővé tenni... Fura ellentmondás, de így igaz: mert bár a fájdalom maga a csonkulás, a létezés leszűkítése, mégis egyben harc is a csonkulás ellen. Mert a fájdalom égő vitális erő, nem feladás, a tudat működő, sebző elevensége is egyben."

a technika fogságában

2012-01-24T18:18:00.002+01:00

Továbbra is a gépek értelmetlen lázadásának vagyok kitéve, a tegnapi napot már majdnem délben feladtam, utána főként hangulati elemek mentették meg percről percre.

Tudom, hogy nem érdemes frázisokban nyilatkozni, de konkrétumokat ilyen témában írni meg nem szokásom ezért csak maradjunk annyiban, hogy ismét sötét időkben taposunk.

alternatív gépek

2012-01-22T14:45:00.007+01:00

A hétvégét alapvetően egy iszonyatos bosszankodás határozza meg, nevezetesen, hogy a macbookom töltője elromlott úgy, hogy még egy év se telt azóta, hogy megvettem. A töltőt nem kicserélték, hanem valami ködös magyarázattal ott tartották és állítólag "érkezik" egy másik töltő vagy alkatrész, ezt nem tudom. A szervizben egy értelmes, közvetlen mondatot vagy magyarázatot nem mondtak, hanem valami futószalag eljárást kaptam, amúgy maga a szervizes fiú normális volt. Most már 3 napja náluk van és nem történik semmi.
Megmondom őszintén én amúgy sem tudtam megbarátkozni a mac hangulattal, a sok felesleges, öncélú csili-vili funkcióval és az alapvető, pc-n megszokott funkciók hiányával. Most vissza kellett térnem a kis, törött monitorú, amúgy tökéletes és imádott VIP Asus gépemhez és azt vettem észre, hogy nincs az a fajta "le van fogva a kezem" érzésem, mint a mac használata közben. Elmondanám, hogy a notebookom a macbookkal ellentétben felismeri az iphone-t, továbbá értelmesen kezeli a képeket. És nem ez az egyetlen életminőséget nagyban befolyásoló funkció. Szóval eldöntöttem, hogy eladom és szerzek egy másik, rendes PC-t.

Összességében ismét egy rendkívül szeles, de napos délutánunk van, én magam boldog (az Apple-nek köszönhető) semmittevésben leledzem, olvasgatás, főzés, egyéb. Tegnap egészen véletlenül kiváló reggelit készítettem magamnak: mostanában a rizstejben főzőtt zab és egyéb pehely a kedvencem, fahéjjal, viszont tegnap kiegészítettem egy málna esszencia turmixszal, elég menő lett.

A délutáni ebéd pedig, pusztán az unalomnak köszönhetően olyan lett, hogy habár rendkívül egyszerűnek is mondható hagymás-krumpli volt az alap, de megfelelően előkezelve a hagymát és a krumplit is, valamint a végsőkig átgondolva mind a szeletek vastagságát, mind a hagyma készültségi fokát, hát sikerült egy első osztályú ételt készítenem, konkrétan alig tudtam abbahagyni az evést.

Most pedig egy nyugodt, délutáni teázásba ölöm az időt, töltődöm éppen, van is miért, azért a hét utolsó két napja nem sok pihenést hozott, például pénteken - ez most irritáló lesz: 7-kor keltem, és 4 meetingem volt délig, na most én nem szoktam 7-kor kelni. Nem alszom sokáig, de ez azért túlzás volt és különben is még kicsit sötét volt, hát ez felháborító.

Egyébként amennyiben valaki nyugtalankodna, hogy az erkélyre telepített mérhetetlen mennyiségű növény, hogy érzi magát így január végefelé, azt kell, hogy mondjam döbbenetesen jól vannak, megedződtek, vastag szárakat fejlesztettek és bírják a 120 km/h-s rendszeres széllökéseket. Úgyhogy nagyon szépen meg fogom becsülni őket ezek után, bár idén télen még nem volt igazán hideg az igaz.

szabadulás

2012-01-21T16:19:00.011+01:00

A tegnap esti elvarázsolt hangulatból felébredve elhatároztam kipróbálom a másnaposan futást, bár annyira nem súlyos a helyzet, mint amennyit elfogyasztottam a Coppola féle tannintengerből, még csak fejfájást sem tapasztaltam.

A szigeten néhány száz méter után máris dolgozni kezdett az agyam (mikor máskor) és egyben értelmezni a szemben és előttem elfutó lényeket. Mivel napsütés is volt, rengeteg család imbolygott kifelé a szigetre, ahogy lassan, vészjóslóan és a mindenek felett állóság sugallatával tolják a babakocsit, mennek mellettük a minden joggal felruházott gyermekek, mindegy, hogy pont előttem állnak meg a futópályán, senki nem szól rá. Gondoltam, hogy pusztán véletlenül felrúgom és akkor megtanulja (főleg a szülei), de végül nem tettem. Az apukák közben titkon nézegetik a futólányokat. A másik, amit nem értek: a kabátban futók. A második kilométer után a hőérzet úgy alakul, hogy ugyanolyan, mintha 20 fokban futna az ember, én három rétegben vagyok ilyenkor, de borzasztó lehet kabátban. A kutyasétáltatók is zavarnak. Lézengenek (túl nagy számban), szintén szeretnek a futópályán mászkálni és a hülye kutyájukat ott hagyni. Ezeknek be szoktam szólni ha olyan kedvem van. Náluk már csak a rózsaszín sapkás, rózsaszín lábszárvédős, pont előttem megálló, de addig is helybenfutó idióták idegesítenek jobban.

Ennyit a futás, mint építő lélektani folyamat hatásáról.

Találtam egy űrlényt is amúgy (csak próbál úgy tenni, mintha fa lenne és figyeli a parlementet):

ez már nem az űrlény (szerintem), hanem én:

kötelező elem:

director's cut

2012-01-21T01:50:00.003+01:00

A mai napon felbontottam a Coppola borászat által készített Director's Cut bort, hát jó, alapvetően legenda, az alaphangulatot adja a borcimke és az egész filmes körítés. Ehhez képest kibontom: egyrészt elfekvőben volt tavaly nyár óta, így egyfajta gyakorlati hozadék, hogy a dugó elázott, tehát szétmállott, amikor ki akartam nyitni, amelynek következtében az első pohár tele volt parafamaradékkal. Nem baj, ilyen előfordul. Majd megemlítettem, hogy ez a bor ötpercenként változni fog, ehhez képest volt: smirgli, favágó, tűz, minden csak nem táncospár.

És mégis csodálatos. Méltó közegben. Egyébként közben gondolkodtam azon is, hogy nincs-e valójában teljesen szétesve. Ez ugye meg szubjektív, legalábbis nálam egyelőre.

Mindegy mert minden ilyesmit úgyis alapvetően bemagyarázunk magunknak és sok esetben a környezetünknek is.

gasztroelmélkedések

2012-01-18T14:42:00.008+01:00

Azt hiszem ez az egész, sokak által gasztronácizmusnak nevezett, alapvető gondolkodásbeli különbség az ételről odáig vezetett, hogy igen hatékonyan kezdem felismerni az igazi szemetet és egyre drasztikusabban zárkózom el azelől, hogy fogyasztanom kelljen. Tegnap például egy üzleti megbeszélést szerveztem pusztán megszokásból az Andrássy úti Costa Coffe-ba, de aztán negyed óra alatt sikerült feltérképezni a kínálatot és egy döbbenetes összefüggésre jöttem rá.
A gyanút az keltette fel, hogy a Fanta fél literes üdítőt 540 Ft-ért adják, a Natur Aqua fél literes ásványvizet, ha jól emlékszem 450 Ft-ért. Na most ezeket az italokat egyötöd ennyiért lehet beszerezni szupermarketekben, márpedig ők nem ott veszik, tehát tételezzük fel, hogy akár tizedennyi a beszerzési ár. Emellett árultak macaront is, valami döbbenetes kinézetben és felfogásban, gyakorlatilag "habcsók" volt, ami tojásfehérjéből áll és némi cukorból, esetleg valami ételfesték is adódhat hozzá.

Mindezt 1000 Ft / 3 db. Ennyire drágán még a Gresham palota cukrászdájában sem láttam, ahol tökéletes macaront adnak, ez is elgondolkodtató volt. Ezután megláttam a szendvicseket és süteményeket, amelyek 5-600 forintos árban voltak, nem is olyan drága. Aztán megnéztem őket alaposabban és rájöttem, hogy olyan szemtelenül és a végsőkig van optimalizálva az elkészítésük, hogy egyszerűen a lehető legesleges legolcsóbban jöjjön ki a gyártás, amennyire csak meg bírják valósítani, iparilag felfújva, megszépítve minden, kívülről, hogy ezeknek a szendvicseknek az előállítási költsége egyszerűen nem lehet több, mondjuk 10 forintnál.

A lényeg, hogy innen azonnal elhúztunk és inkább elmentünk a Baldaszti's Grandba, ami legalább kevésbé nyereségorientált és kényesen igényes önmagára és a sznob körökben történő megítélésére.

Persze nekem könnyű, hogy estére a legjobb kecskesajtot hozhatom haza, ami létezik a városban, és hozzá Légli Géza bort ihatok, ami pedig a legjobbak egyike az országban, hiszen itt van ugye a sarki boltom, ráadásul ilyeneket ebédelhetek.

fekete fokhagyma

2012-01-14T11:31:00.005+01:00

A tegnapi nap folyamán szinte bénultságnak nevezhető teljes nyugalomra kárhoztattam magam, amelynek és egyébként nem utolsósorban a frissen vásárolt grapefruitmag kivonatnak köszönhetően ma kitörő lelkesedéssel és sok energiával rendelkezem. Viszont még nem vagyok biztos abban, hogy a "félbetegen futás" műfajt kipróbáljam-e, hiszen azt tudjuk milyen 0 fokban futni, ebben az évszakban ennél szélsőségesebb körülményt még nem volt alkalom kipróbálni, de eddig egyéb extrém változatokat még nem néztem. Ezért arra gondoltam, hogy ma a mozgás egy fokkal biztonságosabb formáját választom.

Mai elsődleges problémakör egyike az volt, hogy fekete fokhagymát (imádom már magát az elnevezést is) mentem fotózni és közben ordas időjárás köszöntött rám, ezért kénytelen voltam a diétámat megszegni és ismét croissant-t fogyasztani, de most már meg is bántam. Alapvetően jól tartom egyébként és másfél hét alatt szinte már kiállnak a csontjaim is, amelynél szebbet el sem tudok képzelni. Úgyhogy sikeresen faragom le a stockholmi kardamomos-fahéjas sütemény tobzódás okozta plusz terheket.

egy szeles péntek

2012-01-13T11:33:00.004+01:00

Mondhatnám, hogy addig jár a korsó a kútra és hasonló bölcsességeket, de semmi értelme nem lenne. A hét egyébként egyfajta felszínes aktivitásban telt, a létezéstől való rettegés járja át mindennapjaimat, amelyről egyébként rendszeresen igyekszem elterelni a gondolataimat, miközben kisebb örömöknek hódolok, azaz hódolnék, ha nem lehetetlenítnék el a helyzetemet mégis, folyamatosan. A kedvenc kávézóm most már javíthatatlanul népszerűvé vált, ezért aztán mindenkinek jut ott hely csak nekem nem, persze, amikor 5 percet állok a helyiség közepén méltatlankodó és látványosan értetlen arckifejezéssel, a vendégek magukhoz térnek és rájönnek, hogy most már elég időt töltöttek ott, és hamar kiürül a hely. Amikor mindez úgy történik, ahogy ma, azaz, ugyan láz nélkül, de egy nagy megfázásos tünetekkel megrakott ember csinálja, akkor még inkább nyomatékot kap az ügy. Tehát miután megittam a jogos kávémat átvonultam a gyógyszertárba, beadva a derekamat, jó akkor tessék ismét megveszem az időszakra előírt neotcitránt, valamint grapfruitmag kivonatot, mert azt mondták, hogy az jó, egyébként tényleg érzek valami nagyon intenzív szert/hatást, ahogy lenyelem azt a tíz cseppet végül.

Úgyhogy ismét akaratomon kívüli passzívitásra ítéltettem, pedig rúgdosom magam folyamatosan már megint.

észrevétlenül

2012-01-12T20:10:00.003+01:00

Kissé megváltozott a helyzet körülöttem, ebben kell helytállni és egyébként az ország hangulata és a közeg rettenetes, igazán ijesztő.

Én magam a betegség felé vezető útra tértem a jelek szerint, még nem vészes a helyzet, de a közérzet rosszabbodik, a megfázás egyre erősödik, úgyhogy lassan az ágyat nyomom ismételten.

folyam

2012-01-11T23:49:00.004+01:00

Ezeket a pillanatokat kell megragadni, amikor kiderül, hogy vannak olyan szőlőfajták úgymond bor alapként használva, amelyeknek a fogyasztását nem lehet abbahagyni egykönnyen, legalábbis a kóstolómennyiségnél egy kicsit többet is érdemes akár, esetleg a hatást is figyelembevéve.

Tegnap a n.a.g.y.s.z.e.r.u belvárosi (nevétnemmondom) főzőiskolában voltam egy csapatépítő tréningen részt vettem, nagyon kellemes és jó hangulatú volt az egész, jól éreztem magam, minden nagyon szép, minden nagyon jó.

Mára pedig úgy tűnik a vége egy szép, jó nagy megfázás lett, és meglátjuk a következményeket.

színházi premier

2012-01-09T12:44:00.005+01:00

Tegnap este abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy jelen lehettem a Vígszínház Makrancos Kata előadásának bemutatóján. Egyrészt átélhettem egy igazi szélső erkélyes perspektívát, amikor félig fekve nézi az ember az előadást a párkány bársonyborítójának dőlve, egészen szokatlanul otthonos érzés egy színházban,

később viszont úgy alakult, hogy már megfelelő nézői szemszögből figyelhettem tovább, tulajdonképpen teljesen mindegy, mert az előadás nagyon jó volt, ismét a zseniális szót tudom csak használni. Engem korábban Nagy Ervin, mint színész és úgy általában nem foglalkoztatott, most sem, viszont a játéka olyan szinten volt lenyűgöző és nagyszerű, hogy Eperjes Károly, Darvas Iván magaslatokat látok benne. Szokatlan, újszerű, vicces előadás, a szövegfordítás pedig szintén elképesztő (Varró Dániel), annyira szórakoztató volt, átültetve a mai hétköznapi, fogyasztható nyelvezetre, hogy önmagában már ezért is megérte.
Utána a színfalak mögött láthattam igazi titkos, bennfentes premier utáni köszöntést, sőt még pezsgő is járt nekem és csak úgy masíroztam a csattogó fényképezőgépek kereszttűzében (inkább menekülve előle). Még az is lehet, hogy majd rajta leszek valamilyen sztárfotón.

Na félre már megint ezzel az egoizmussal, a lényeg, hogy nagyon jó volt és mindenkinek nagyon ajánlom.

más tartomány

2012-01-08T00:46:00.007+01:00

A szombat úgy telt, hogy a pénteket magamba szívva reggel 9-kor elmentem futni, de csak 5 km-t. Valahogy az életmód és állapot adta viszonyok alakították így. Mindenestre rendkívül napos és tiszta idő, kicsit hideg, normális közeg volt. Így festett a szokásos perspektíva:

és két további különösen megkapó pillanat:

Ezután normális levezetés, és iszonyatos mértékű bevásárlás, feltöltekezés történt csakisss a svéd benyomások alapján.

Nem nagyon tudok másban gondolkodni, mint áfonyában, málnában, lazacban, céklában, sütőtökben, zellerszárban és mangó, kókusztej és egyéb összeállítású italokban.

évindulás

2012-01-06T19:05:00.004+01:00

A hazaérkezés szürreális körülmények között zajlott, ugyanis meg kell említenem, hogy a reptérről vezető talán 93-as busz, egy olyan járat, amely igazi idő és térutazásra viszi az embert, Szófián, Bucharesten keresztül, Banglades utcái felé. Olyan mérhetetlenül lepusztult és elmaradott területeket láttam, hogy nem hittem a szememnek. Mindesetre gyorsan eltűntek a stockholmi csillogás emlékének vakító foszlányai és átkerültem a valóságba. A Kőbánya-Kispesti metróállomás, amely immár teljesen újjáépítve és mégis lepattant hangulatban fogadott pedig egy időugrás volt a jövőbe. Mivel mindezen benyomásokat folyamatosan, hangosan kommentáltam telefonban, ezért a buszon egyik stockholmi útitársam kifigyelt, menet közben megnyugtatott, hogy nem kanyarodtunk semmiféle banlgadeshi vidékre, viszont a túlzottan bizalmasba forduló beszélgetést elkerülendő gyorsan egy másik metrókocsiba szálltam, ja nem, nem taxival jöttem haza, mert közben elszálltak kissé a taxiárak.

Na kis regenerálódás után aktívan elindítottam az évet, meglátjuk meddig tart és mi jön ki belőle. A tegnapi napon továbbá végre emberszámba vehető lettem, méghozzá azért, mert aludtam - a szerdai napom teljesen kiesett, a zombie lét eluralkodott rajtam, ezek a kihagyott éjszakák igazi jetleg állapotot idéznek.

Magamban egy különleges kísérletet végzek egyébként, amely az evést, mint tevékenységet megszünteti, de még nem akarok semmit elkiabálni. A fény, az nagy érték végülis.

A vén tengerész

2012-01-05T12:45:00.003+01:00

Volt egy öreg tengerész, kit jól ismert a nagypapám,
annyi mindent akart tenni reggel, délben, délután,
hogy ahányszor úgy gondolta, itt van a tett ideje,
el se tudta kezdeni, mert máshol járt már a feje.

Hetekig egy szigeten élt mint szegény hajótörött,
nagyon vágyott egy kalapra
s egy nadrágra módfölött,

akart, hogy legyen nála háló, horog és fonál,
teknősökhöz meg ebédhez, ami a könyvekben áll.

És amikor erre gondolt, felötlött egy gondolat
a fejében, hogy szeretne egy forrást (a víz miatt),
s hogy szavára figyeljenek, az is eszébe jutott,
hogy tartana (ha találna) némi csirkét vagy juhot.

Tűt hegyezett, s arra gondolt: hátha itt a szigeten
vademberek járnak-kelnek s leskelődnek szívesen,
ha kunyhója készen volna, nem gyötörné félelem.
"Míg most könnyen itt teremnek, rosszat tesznek énvelem."

Kunyhójára gondolt tehát... csónakjára, s ezalatt
csirke is forgott fejében, kecske, nadrág és kalap.
Éhes lett: horog kell, szomjas: forrás is kell hirtelen.
De nem tudta eldönteni, hogy először mi legyen.

Így aztán a vége az lett, semmit sem tett, hanem ott
a fövenyen egy kendőbe burkolózva napozott.
S azt hiszem, hogy olyasmit tett, amit tenni nem való:
mindaddig feküdt, míg érte nem jött a mentőhajó.

(A. A. Milne: A vén tengerész - The old sailor)

hazautazás

2012-01-04T18:44:00.002+01:00

Mire visszaindulunk este a városba megint esik az eső és a szinte már megszokott feketeség ereszkedik a maga teljességében a városra.

Szemerkélő eső kísér a Cityterminalenre vezető úton, a Comfort Hotelben fogom tölteni az éjszakát, mert a repülőtérre vezető busz hajnali 4:30-kor indul.

A hotelben hiába fekszem le időben, az elalvás egyszerűen semmilyen formában nem sikerül, végül feladom és elfoglalom magam. A hajnali gondolatok mindig nagyon érdekesek és furcsák.

Aztán reggel 4-kor elhagyom a szállodát és 4:20-kor már ki is kanyarodik velem a Skavstára vezető reptéri busz, nem értem miért indult korábban, de nem baj. Az út szokás szerint hosszú és sejtelmes, talán soha nem volt még ennyire sötét, néha egy épület fénye, vagy egy neontábla töri meg a fekete bársony mélységű éjszakát. Egy kicsit sikerül aludnom a buszon, a fülemben szól a Pulp régi, otthonos dallama.

A reptérre idétlenül korán érek ki, de nem lehetett később, ez az egy busz jött ki a megfelelő időpontban. Amíg nem gyűlnek körülöttem magyarok még elviselhető, de aztán elkerülhetetlen. És hiába reggel 7:26, a magabiztos magyar, feltehetőleg kint élő középkorú nő sört kér a váróterem éttermében, mindenki hallja, ahogy többször elismétli. Nem titokban teszi, ahogy egy jó alkoholistához illik.

a hídnál

2012-01-04T00:37:00.001+01:00

Utolsó séta megvolt, északi híd, tópart, menő kávézó, boltok, urban outfitters, majd vissza, bepakolás és vissza a citybe, merthogy másnap hajnalban onnan történik az indulás.

első és utolsó napok

2012-01-02T21:58:00.014+01:00

Elkövetkeztek az év első, valamint stockholmi tartózkódásom utolsó napjai. A vasárnap valami furcsa ragadós hangulatú sétával telt, ahogy próbáltam egy újdonsült ismerőssel átgázolni a városra ereszkedő víz és sötétségfüggönyön, de ezt tegnap már hasonló költői képekkel megírtam. Alapvetően az Östermalms környékén mászkáltunk, a kikötők és a hajók magabiztos ingadozását követve, végig a part mentén a szigetek távoli fényét csodáltam és közben hosszas beszélgetésekbe bonyolódtam. Próbáltam kibogozni - többek között a magam számára is - a saját életem és mások életének lényeges kérdéseit.

Az estét aztán sokáig húzódó kényszerben töltöttem, emiatt történelmi időmennyiséget aludtam és reggel 11 órás keléssel indítottam az utolsó előtti napomat itt Stockholmban. Ebből úgy tűnik némi megnyugvást azért leltem itt végül. Na, de jön a holnap, mint utolsó nap, majd azután a hajnali kelés. És hát a hazautazás. De addig van még egy teljes napom.

Ma pedig egyébként a mérsékelten undorító, de még mindig esős (nap nélküli) időben egy kardamomos kávéval indítottunk, majd a Kulturhusetben megnéztük, hogy ismét zárva vannak a kiállítások. Ezután egy jó wok ebéd következett, majd boltnézés és városnézés, ismét a hajók és a tengerpart, majd a kimerítő séta után még benéztünk az Östermalms Saluhall piacra, ahol persze fantasztikus kínálat volt már megint/még mindig,

végül esti ismételt zabálás következett, az én újévi fogadalmaim egyébként csak január 5-én indulnak.

Stockholm New Year's Eve

2012-01-02T19:41:00.002+01:00

a szilveszteri sushi

2012-01-01T12:58:00.001+01:00

utolsó szombat

2011-12-31T20:14:00.000+01:00

Az év utolsó szombatja ragyogó napsütésben telt, itt egy ilyen érdekes, ferde szögben, a Magyarországon megszokottnál kissé sárgásabb színben süt. A mai napra, tehát az év első napjára viszont egy döbbenetesen undorító feketés-szürkés, kátrányszerű ónosesőfüggöny köszöntött. A szilveszter visszafogottan, jókedvben telt és éjfélkor meglepetésszerű tüzijáték özönt láthattunk a horizonton, nekem amúgy egészen különleges élmény volt.

újév várás

2011-12-30T18:18:00.008+01:00

A mai nap inkább a belső koncentrációnak kedvez, csak egy-két órára mozdultam ki a városba, illetve a holnapi napra készülünk elsősorban sütés-főzés terén.

Továbbra is meg van zavarodva mindenki, hihetetlen mennyiségű ember járkál föl-alá a belvárosban, ez eddig tudtommal nem volt jellemző.

céklasütés

sült fehérrépa, tejszínes vadkelkáposztával

A kedvencek: Mosebacke és Fotografiska

2011-12-29T19:35:00.018+01:00

Tegnap megejtettem a szokásos, kedvenc sétámat a Mosebacke környékén, rátekintéssel a szokásos, kedvenc épületemre (Fotografiska) közbeiktatva egy-két érdekes helyet, mint például egy menő csokoládéüzem, design éttermek, salátabárok, kávézók, vintage ruhabolt stb.,

majd ismét voltunk egy edzésen, ami most nagyon jó és hasznos volt, állítólag magyar csaj tartotta, de én nem tudom megítélni.

Ma pedig időben összeszedtem magam és elzarándokoltam +6 fokban, szemerkélő esőben, szívderítő fényviszonyok között (mármint sötét és borús) a Fotografiskába, ahol mérhetetlen tömeg és a bejáratnál konkrét sorbanállás fogadott, de hát szó sem lehetett arról, hogy esetleg ne menjek be, tehát kivártam azt a (végül csak) 3 percet és bementem.

Ott van elrontva, hogy az alsó szinten van egy Nick Brandt: On This Earth, A Shadow Falls kiállítás, ami állatokról szól, elefánt, oroszlán, stb. gyönyörű képek és hát nyilvánvalóan ez a családok számára a cirkusz és az állatkert tökéletes ötvözését jelenti, tehát lehet vinni a gyereket. Ugyan a kiállítás teljesen másról szól, és nem hiszem, hogy a kisgyerekek fel tudják fogni, de nem baj elméletileg, szoktassuk őket a kultúrához.

A második szinten szerencsére már jóval kevesebben voltak Aitor Oitriz kiállításán, ami viszont fantasztikus volt, nekem nagyon tetszett.

Oitriz spanyol, de szerintem inkább baszk fotóművész, aki az építészeti formák különös összhangját ragadja meg. Itt már jóval szabadabban mozoghattam, sőt egy-két vetítőteremben teljesen egyedül élvezhettem az elborult filmeket, na ez volt az én világom.

Ezután próbáltam egy kávét vételezni, hát sajnos a Fotografiska kedvelt kávézóját ki kellett hagynom mivel olyan embertömeg volt ott is, és elképzelhetetlen volt, hogy én egy 50 méteres sorba beálljak. Inkább a Slussen környékén kerestem egy másik kávézót és a Tully's Coffe-ban meg is találtam, amit akartam, egész normális áron, normális körülmények között ihattam kávét.

Egy-két boltba még benéztem, egy nagyon menő t-shirt designboltot is találtam, dehát elég drága minden, úgyhogy ezeket meg kell gondolni, végül egy újságosboltban egymillióféle magazinban (minden témában) gyönyörködhettem, itt is be lehetne elég alaposan vásárolni.

Kaffekoppen és Kulturhuset

2011-12-28T12:34:00.018+01:00

Az ünnepek utáni első napot, azaz december 27-ét a Gamla Stanban egy ebéddel kezdtük, a Kaffekoppenben, ami szerintem egy nagyon jó hangulatú és jóravaló hely lenne, de az az érzésem, hogy túlzottan felfutott majd megjelent az "ezeknek mindegy" faktor, mivel turistaközpontban vannak. A lényeg, hogy ettünk egy nagyon közepes, semmilyen karfiollevest drágán, hozzá kaptunk béna, esetlen kiszolgálást.

Ezután pedig a Kulturhuset egyik kiállítását: Miguel Rio Branco sokrétű munkáit, egyelőre inkább csak futólag megnéztem, de természetesen még visszamegyek elmélyedni benne, mert nagyon tetszett.

zsúfolt utcák

2011-12-26T20:40:00.006+01:00

Kiszabadultak máris az emberek és ellepték az utcákat, vásárolgatnak és fogyasztanak. Ma végigmentem a Gamla Stan jól ismert terepén, ismerős volt, nem tud meglepni semmi. Holnaptól keresem fel az új helyeket, de az erőm megint kezdett elhagyni, legalábbis ma. És még mindig +8 fok volt.

+10 fok és napsütés

2011-12-26T11:06:00.013+01:00

Tegnap nagyszerű nap volt, gyönyörű napsütés, nyugalom és meleg volt a városban, bár egyre többen sétálgattak az utcán és nézegették a sale feliratokat, bízva abban, hogy mára megduplázódnak.

Ahogy elindultam sétálni a Stadtshuset felé, közben magamon nevettem, ahogy úgy teszek, mintha magabiztosan tudnám, hogy éppen merre tartok, miközben fogalmam sem volt, a híres tájékozódóképességemet ugye nem kell bemutatni senkinek. Elsétáltam egy kikötőig, ahol délután 2-kor a már lemenni készülődő nap melegében fotózgattam, szép fények és árnyékok között egyensúlyozva.

Beültem egy kívülről megnyerő kávézóba, ami egyébként jó is lett volna, ha a meleg áfonyás süteményemből nem csinálnak menet közben a mikrohullámú sütőben áfonyás pépet, valamint, ha a nagydarab, szőke, svéd csaj nem úgy repíti a mosogatófiúhoz az elhasznált villáját, hogy azzal épphogy nem vágta kupán, a szerencsétlen pedig csak hátranézett meglepetten és ha nem fizettem volna már ki, akkor meg is köszönöm a vendéglátást, még mielőtt további egy percet kell töltenem egy ilyen tahó kiszolgálóval.

Az este pedig egy nagyon érdekes programot tartogatott, 25-30 magyar-svéd társáságban karácsonyozhattam, hihetetlen tanulságos és izgalmas volt figyelni őket, sokan már 1976-ban kijöttek ide, voltak, akik 1980-ban vagy később, de olyan jó volt hallgatni a történeteiket, és azt, hogyan vélekednek Magyarországról, illetve meglátni bennük, ami még magyar és észrevenni, ami viszont már svéd mentalitás (ezt ők szerintem nem is látják).

A végén nagyon sokat nevettünk és hülyéskedtünk, degeszre zabáltuk magunkat töltöttkáposztával, kocsonyával, jól be is rúgott a társaság (én nem), szóval jókedvűen zárult a december 25.

esti séta a fények városában

2011-12-25T09:38:00.005+01:00

Fények városa, ez is az. Még elmentünk a Biblioteksgatan sétáló és bevásárlóutcán végig, majd ki ki a Sergel Torghoz, csodálva az esti és karácsonyi fényeket. Nem voltak sokan az utcán, főként a kívülállók élvezték ki a rövid időre rájuk hagyott várost.

A bevándorlók, akik a működtetik az alsó gépezetet, főként ők dolgoznak ilyenkor, hogy aztán, amikor december 25-én az álmos svéd vasutas megjelenik a gurulós bőröndjével, legyen mit reggeliznie.

december 24.

2011-12-24T20:44:00.005+01:00

Reggel a metrón egy véletlen folytán megismerkedtem egy nénivel, aki teddy mackókat gyűjt nagy mennyiségben, blogot ír, mondta, hogy a "facebook az egy fantasztikus dolog", aztán megtudtam, hogy a férje néhány hónapja halt meg, ez az első év nélküle. Ezért ez most nagyon nehéz.

A Hannuka gyertyagyújtásra azért nem tudott elmenni, mert mindig a férjével voltak 50 éven keresztül és képtelen volt. Habár a karácsony nem érinti, de mégis nagyon nehéz.

Ahogy hallgattam, azt hittem megszakad a szívem. Az érzéseimből valami átmehetett, mert főként hozzám beszélt, szinte belémkapaszkodott a szemével. Talán erőt is adtam neki valamilyen módon. Ő pedig különlegessé tette a napomat azzal, hogy egy ennyire erős érzelmet hozott elő belőlem. Ilyenek ezek a napok.

Ezután elmentünk a zsinagógába, de mivel alapvetően svédül zajlott, kevésbé tudtam azonosulni az üzenetekkel, bár így is jó volt és ezek az órák valahogyan akkor is számítanak és fontosak a léleknek, ez szinte biztos.

Amikor vége lett még elnéztünk az Urban Outfittersbe, mert azt ugye nem lehet kihagyni, volt is ott sokminden, főleg designkönyvek területén, aminek nem lesz könnyű ellenállni, majd eldől.

Azóta pedig itt vagyunk a hotelben egy szupermenő szobában, sőt még utaztam is egy sort a délután folyamán, ahol az úton a karácsonykor elveszett, egyedülálló lelkeket figyelhettem. Utána pedig sushiztunk, iszogattunk, szóval megvagyok.

északi gravitáció

2011-12-23T23:11:00.002+01:00

Itt az északi sarkhoz közel lehet, hogy beszippantott engem valami negatív gravitáció, ami elnehezít és különben is reggel fél9-kor sincs még világos, egyébként pedig a napot nem is lehet látni, továbbá ma délután 3 előtt már elkezdett besötétedni és még az eső is esett, de közben egyébként nincs is hideg, viszont itt akkor is nehezebb a légzés és vastagabb a levegő és borúsabb a ég, úgyhogy szerintem ezek most egy kicsit nehezítik a dolgokat, de most már az a szerencse, hogy rájöttem erre.

utolsó előtti

2011-12-23T19:50:00.004+01:00

Azt hiszem az ilyen napokat nevezzük zero napnak, vagy nem tudom van-e neve, a lényeg az, hogy a nap, amikor nem volt értelme annak sem, hogy felkeltünk.

A tegnapi edzéstől és gondolom a Hurry Curryben elfogyasztott indiai vacsora méreganyagainak is köszönhetően félig agyonvert állapotban ébredtem, majd úgy dél körülre bementem a városba, szétnéztem egy kicsit, megállapítottam, hogy ahhoz képest, hogy ez az utolsó napja az embereknek arra, hogy felesleges dolgokat vásároljanak egymásnak, akár van közük egymáshoz, akár nincs, szóval nem is voltak annyira elviselhetetlenül sokan.

A design boltokat, piacokat szeretem járni, mert érdekes a kínálat, ott érződik igazán az élet, múzeumba és kiállításra még nem mentem (de hiszen még csak a második napom volt ez), hanem valahogy úgy vagyok itt, mintha mondjuk itt élnék. Viszont kinéztem azért már néhány helyet, ezeket elkezdem majd megnézni idővel.

Azért az jó, hogy nem otthon csinálom végig ezt a karácsonyi cirkuszt.

Hötorgshallen piac és a tornaterem

2011-12-22T22:26:00.013+01:00

A reggeli hasznos regenerálódási folyamatot végül elindulás követte, először a Kungsbronon visszatértem a már bevált (1 napja) helyemre, amelyet vicces módon Panininek hívnak, kértem a kardamomos süteményemet, de nem volt (óriási bocsánatkérések közepette), ezért kardamomos cantuccini-t vettem helyette, az is jó volt egyébként. Utána betértünk a Nordic Light Hotel alsó szintjére, ahol mindenféle design bútort és belső teret lehetett csodálni,

majd néhány további boltba pl. egy másik kedvencembe a Stockhomeba, mondjuk most elég béna volt a kínálat.

továbbá egy nagyon menő piacot a Hötorgshallent látogattuk meg, ahol nézhettem a rák, kagyló és halkínálatot, a zöldséghegyeket, szendvicsek, a sarokban hallevest mértek - ezt egyébként egyik nap ki is próbálom - továbbá találtam olyan hentest, ahol például magyar szalámit és kolbászt is árusítanak,

és még sokminden mást.

Ezután pedig a Friskis gymben voltunk egy edzésen, most is nagyon tetszett az elv, ahogy a középkorú svéd férfiak ott aerobikoznak nagy számban a nőkkel vegyülve. Maga az edzés közel sem volt olyan extrém kaland, mint tavaly nyáron, amikor a Dszingisz kán zenéjére ugráltunk.

A mai nap tehát nyugodt volt, semmi erőltetett menet, majd holnap belevágok a konkrét témákba.

karácsonyi hangulatok és chabad stockholm

2011-12-22T09:11:00.026+01:00

Túl vagyok a szörnyű első nap nehézségein, este olyan szétrombolt lelkiállapotban dőltem el, hogy úgy éreztem mindenki utál (nyilván nem alaptalanul), de ezt azért részben foghatjuk arra, hogy 36 órányi, gyakorlatilag alvásmentes időszakot hagytam magam mögött, vagy nevezhetjük egy részét félig ébren, félig álomban töltött állapotnak.

A lényeget tekintve, a délutáni csendespihenőm után elmentünk nézegetni a boltok kínálatát, hihetetlen dolgok és hát "érdekes" karácsonyi kirakatok vannak, ezalatt azt értem, hogy merész, kreatív, egészen elvadult, a legkevésbé sem kispolgári karácsonyi tematikák, ami egyébként nagyon jó visszaigazolást ad számomra, hogy nem véletlenül szeretem én annyira ezt a várost.

NK Stockholm karácsonyi kirakat

Ezután elmentünk a PUB áruházba, ahol annak idején állítólag Greta Garbo is dolgozott (és igen, egyből a weboldalon is hirdetik a szlogenben). Ott nem kevésbé elborult ötleteket és nagyon jó cuccokat láttam.

most még csak a hétköznapi giccskávéházak étkezési kultúrájánál tartok a feltérképezésben:

És még mindig nem volt vége, sőt ezután jött a legérdekesebb program a Kungsträdgårdenben, ahol fél 7-től hanukai gyertyagyújtást tartott a Chabad of Stockholm. Volt fánk és kávéosztás, sok ember, nagyon szép és jó hangulatú beszédek, más magyarokkal is találkoztunk, egyébként nagyon érdekes és felemelő hangulatú volt. Érdekes egyik napról a másikra egy teljesen más városban potyautaskodni és speciális körökben álldogálni bennfenntesként.

érkezés Stockholmba

2011-12-21T13:34:00.003+01:00

Kicsit furcsa éjszaka volt ez a mai, kissé kicsúsztam az időből, pontosabban nem tudtam mit kezdjek vele, viszont alvásra sem használtam. Hajnali negyed4-re jött értem a taxi, hogy 4-re kiérjek a reptérre, eott hamar bejutottam gond nélkül és a várakozás se volt problémás főként mert elképesztő tudatállapotban és természetfeletti lelki nyugalomban voltam, viszont a körülöttem lévő emberek, egyben a repülőgép utasai borzalmasak voltak.

Hamar megérkeztünk, kevesebb, mint 2 óra Budapest-Stockholm és aztán a szokásos otthonossággal felszálltam a Cityterminalen-re vezető buszra, újabb másfél óra és sikerült ott is aludnom egy kicsit.

Tettem egy kört, kinéztem egy új kavézót, jó ez még semmi különös, de olyan kedvesek voltak, amihez én nem is vagyok hozzászokva, hogy teljesen elszégyelltem magam "hope you come back" és ilyenek... Persze vannak furcsaságok is a Kulturhuset teteje zárva volt, ahol amúgy ebédelni akartam, továbbá szintén egy éjszakát kihagyott agyteljesítménnyel félig alvajáróként megnéztem jónéhány ajándék/designboltot máris, dehát ezeket nem, nincs értelme, pedig vannak jók, de úgy igazán nincs mégsem.

Viszont itt váltottam koronát forintról, megjegyzem jobb árfolyamon, mint otthon tudtam volna, dehát ahogy ezek méregették a magyar bankjegyeket az hihetetlen volt, úgy éreztem magam, mint valami kis űrlény a fura pénzével.

Most a Comfort Hotelben pihenek egy kicsit (persze immár bennfentesként) mert éppen nem vagyok valami jó állapotban, viszont ugyanabban a szobában vagyok szerintem, ahol annak idején először jártam itt, nagyon érdekes érzés. Beléptem ide és valami csodálatos nyugalom töltött el. Pici szoba, a falon plazmatévé, tábla, tükör, egyszerűség, az ágy szerény és kicsi, de kilátni belőle az ablakon és szemben egy casino gyönyörű karácsonyi díszvilágítása, filmszerű ismét ez a jelenet.

utolsó nap Budapesten

2011-12-20T09:32:00.020+01:00

Lezajlott sikeresen a macskaidőszak, túlélte, én is túléltem és hát igazából jó volt, kölcsönös szimpátiára leltünk, ez egy fantasztikus, nagyon édes és intelligens macska volt, az a típus, akinek szerintem semmi komolyabb stressz nem volt az életében, tehát nem is hajlandó magát izgatni különösebben semmin.

Ettől függetlenül a jövőre nézve szerintem nem lesz macskám, mert szembesülnöm kellett azzal a szörnyű hisztériámmal ismét, hogy zavar, hogy követnek a lakásban, hogy folyton figyelnek, számítanak rám és, hogy egy lény ennyire ki legyen nekem szolgáltatva, továbbá zavar, ahogy otthonosan besétál az ágyamba és ébreszt, amikor úgy látja jónak.

A szombati nap tehát macskabemutatóval telt, jöttek-mentek az emberek nálam és a csodájára jártak, nagyon helyesen, ő pedig fogadta őket és lenyűgözött mindenkit.

Vasárnap "a faluban" (értsd a Pozsonyi úton) aranyvasárnapi halászléfőzést csaptak, úgyhogy arra voltam hivatalos,

majd knéztünk a WAMP vásárra, ahol irdatlan tömegek vonultak föl és alá és nézegették a 2000 forintos műanyag kitűzőket és baglyos fülbevaló, kulcstartó, póló és egyéb design tárgyakat, a minőségi olajakat és karácsonyi kuglófokat, csokoládékat és egyéb ajándékozható tárgyakat. Én az idén, csakúgy mint tavaly ugye elzárkózom ezektől a hóbortoktól.

Na ezután viszont egy rendkívül érdekes dolog történt, ugyanis elráncigáltam a többieket az á Table! boulangerie-ba, hogy végre megmutassam nekik, hogy van egy jó hely is Budapesten, erre valami rettenetes szervizben volt részünk, továbbá szörnyű croissant kaptunk, az élményeket nem is bírtam magamban tartani.

Tegnap este pedig egy búcsútalálkozón a fantasztikus Drop Shopban tettük tiszteltünket, nagyszerű volt, bár a végére kialakult egy éles vita a kedvenc borászom egyik boráról, viszont az agresszív érvelés (részemről), ahogy az lenni szokott félig-meddig győzedelmeskedett.

ezeket egyébként nem mindent ittam, csak úgy fotózgattam ihletetten:

ez csak ott volt előttem a jeges vízben és csodáltam

Domaines Paul Mas aki amúgy az Arrogant Frog borásza is alkotása, elképesztő feketeribizli arzenállal (nem vagyok biztos benne, hogy ez annyira jó dolog, de attól még öröm volt fogyasztani)

Tokaji kóstoló

2011-12-17T09:51:00.008+01:00

Csütörtök este lezártuk méltó módon az évet a nagy ünnepi tokaji kóstolóval, valamennyi tétel tehát a tokaji borvidékről származott. Most még dobálózhatnék olyan kifejezésekkel, hogy "méltán világhírű", meg "a a világ egyik legjobb bora", egyébként tényleg így van. A 11 tételből álló sor végefelé az aszúborok voltak olyanok, amelyek tényleg más dimenziókba repítettek mélységükkel és komplexitásukkal. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezeket inkább csak valamihez tudom fogyasztani vagy tényleg csak egy kicsit önmagában, elgondolkodva az asztalnál. Ezek nem társasági borok, főleg, ha jó a társaság.

Érdekesség volt, hogy a Királyudvartól kóstoltunk pezsgőt is, jól esett, főleg a tételsor végén visszatérve rá ismét.

Ez a bor: Királyudvar Tokaji aszú 6 puttonyos 2000, ez egy olyan, hogy egészen különleges hangulatba kerül tőle az ember, mindenféle illegalitás nélkül.

macska

2011-12-16T11:29:00.010+01:00

Igazából már most kezdem túlzásba vinni, pedig még nincs 24 órája, hogy nálam van, szóval ennyi fotó még nem készült szerintem erről a macskáról, mint itt, de gondolom ez egy olyan dolog, ami idővel elcsitul.

Nem voltak illuzióim az éjszakát illetően, de azért alapvetően jól elvoltunk, hát rendkívül felületes alvással ugyan, de lenyomtunk 5-6 órát.

Előtte Tokaji ünnepi kóstolóval zártuk az évet a Sarki Fűszeresnél, nagyon jó volt, a rendkívül finom italoktól olyan jó közérzetem lett, (tudom sokak szerint ezt hívják alkoholizmusnak, de nem!) mégsem ártott sokat az összesen 11féle tétel, mert rendkívül mértéktartóan, úgyis mondhatnám intelligensen fogyasztottam.

ezek pedig a hétköznapok (na jó még csak egy)

startra készen

2011-12-15T09:27:00.008+01:00

Igazából én most már félig itt vagyok, félig ott, még le kell tudni néhány programot.

Mindenkit sodor az élet, igyekszik tisztába kerülni a helyzetével, meghatározza magát, az ünnepekre pozícióba áll. Nagy család, kis család, kettes, vagy egyedül, vagy menekülés. Én az utóbbit választottam a kettessel kombinálva. Két éve elsodródtam a karácsony szeretetétől, ez nem az az időszak, amikor én ünnepelni tudnék, legfeljebb igyekszem jól érezni magam a lehetőségekhez képest.

Egyébként tényleg rossz időszak van, ehhez nagyban hozzájárul a sok vérzivataros hangulatú vélemény és hangulatkeltő akció, de ugyanakkor magamon érzem, hogy ez így van, nem tehetünk róla. Az eső pedig most esik rendületlenül, de így talán eltűnik az a bizonyos ínség szikla is.

újlipótvárosi karácsonyváró

2011-12-14T20:25:00.014+01:00

A Pozsonyi út - Victor Hugo utca sarok egy meghatározó pontja a városnak, itt gyűlik össze az öntudatos, értelmiségi, teli pénztárcával, futás után vagy előtt, megbeszélés után, előtt vagy közben vagy csak úgy, mert nem tudja már hol elkölteni a pénzét. A jó közönségnek köszönhetően létrejönnek a "karácsonyváró bulik", hogy kellemesebb hangulatot varázsoljanak a vásárlás köré és persze nem utolsósorban növeljék a motivációkat.

Az már egy másik dolog, hogy amikor a lehető legbennfentesebb lényként közelítesz, helyi lakosként, minden rendezvényen ott figyelsz a szervezők köreiben, fogyasztasz, fotózol, közölsz, vásárolsz, megosztasz és még így is kinéznek, dermesztően sznob, bennfentes légkör uralkodik és most tessék: még nekem is. Most elsősorban természetesen nem a sarki kedvencről beszélek (miközben tisztában vagyok azzal, hogy lehetnek sokan, akik viszont azzal vannak így), hanem a hétköznapokban légüres térként funkcionáló, rendezvény esetén pedig máshogy megközelíthetetlen, valóságtól elrugaszkodott helyekről. Pedig biztosan nem mosolyogna a szuper designbolt stábja ilyen szépen és felszabadultan itt, ha a szétroncsolódott hullára ők találtak volna rá, annak idején, nem is olyan régen a boltjuk előtt.

Mobili Mania, Filter Galéria, Sarki Fűszeres karácsonyváró

Az élet megy tovább (a bolt felett felirat: lakás eladó)

a Váci út

2011-12-14T15:06:00.000+01:00

Elkezdtem felfedezni a Váci út környéki rettentes, szürke lakótömbök szépségeit.
A kényszer nagy úr, ha már erre járok rendszeresen az irodába, megpróbálom szeretni.
Őszintén szólva nekem tényleg bejönnek ezek a vad, több évtizedes, igazán nyomasztó formák, van benne erő és történelem, egyfajta nyers hangulat. Amúgy már csak egy hét és indulok Stockholmba.

A tegnap estét elégedett relaxációval töltöttem, VV infúzió segítséggel, így ma már csak félig vagyok elborult tudatállapotban. Kellemes reggeli után munka, majd azt követően ebéd a Culinárisban, ahol most már csak annyi a bajom, hogy "kedves, idióták" a pincérlányok, természetesen itt is elfelejtenek 2-ből 2 dolgot én pedig az irtózatos, hisztériás, frusztrált vendég szerepét kell, hogy betöltsem, pusztán azért, hogy civilizált állapotokat segíthessek elő.

reggel, délután

2011-12-13T20:14:00.003+01:00

Zwack Open ismét

2011-12-13T11:09:00.024+01:00

A hétfői nap levezetése és egyben a hét stílusos kezdéseként ismét részt vettem a nagyszerű Zwack Open rendezvényén, ahol rendszerint a Zwack Izabella Borkereskedés legnépszerűbb borászai prezentálják újra és újra boraikat. Rengeteg ember és óriási hangulat uralkodott, rendkívül jól éreztem magam, és ott volt egyszerűen mindenki.

Csak hát aztán ezeket ki is kell heverni. Egyébként utána elmentünk a Wang mester konyhájába, ahol rettenetes levest mertek nekünk feltálalni és ez nem a fantázianeve, hanem olyannyira rossz volt.

Én sült gombócot ettem, ami nem volt rossz és az utána következő rák sem, de egyébként nem voltam olyan állapotban aktuálisan, hogy megfelelően tudjam értékelni, egyszerűen csak jó volt enni, mert ki tudja mikor ettem előtte utoljára, na jó a rendezvényen szintén szereplő etyeki Sonkamester sonkáját és tepertőjét nem számítva.

Szecskő Tamás, mátrai kézműves borász

kivételes vasárnapok

2011-12-11T21:56:00.005+01:00

Ez nem az én napom volt. Rendkívül nyűgösen kezdtem, mivel tegnap késő estig elhúzódó programsorozatom volt és ugyan előtte feltöltekeztem kedélyjavítónak szánt citromos süteménnyel és forró csokoládéval, de nem hatott túl sokat.

Például tudatosult, hogy a tegnapi büszkeségem, az írásom, mára szánalmas vergődéssé fakult, minimális érdeklődés kíséri, sőt egyes őszinte vélemények szerint az én - bizonyos furcsa ízlésű emberek számára kedvelhető - stílusomból nem sok jön át belőle. Nehéz ez az egész alkotó műfaj.

Szóval, miután eltöltöttem egy rendkívül kellemes és tartalmas órácskát a törzshelyemen, az újlipótvárosi polgári elit élénk társaságában, a nyűgömnek adtam át magam és munkára adtam a fejem. Aztán lerántott ismét a kötelesség, ezúttal az álpolgári elit törzshelyére, a Dunapark Kávézóba, ahol a végre felettébb rendes és szimpatikus pincér egy felettébb rettenetes croissant-t hozott ki a furcsa és értelmezhetetlen "mini melange"-nak nevezett kávém mellé. Adódik a jogos kérdés, hogy én mi a fenének ettem croissant-t fél órával a reggelim után, hát ismét éhes valamint kíváncsi is voltam.

Sajnos folyamatosan és nagyon közelről érzem, hogy a válság mennyire erősen súlyt mindenkit, bár néha ellentmondásokra is van példa. A tágabb értelemben vett életteremben nekem is nagyon tartanom kell magam, hogy az újlipótvárosi szolgáltatóipar lehúzó, szociális kapcsolatokon alapuló szövevényes hálójában feltaláljam magam és ne a totális lúzer, amúgy magam kreálta bélyeget hordozzam. Ehhez meg kell küzdenem a hétköznapokban a sok oroszlánnal, és ezzel a lehető legártalmatlanabbnak tűnő helyekre gondolok.

A délutánomat aztán feldobta, hogy jövő csütörtöktől - legalábbis a tervek szerint - jön hozzám 4 napos felügyeletre és gondozásra egy gyönyörű, karthauzi macska és ő volt itt bemutatkozó látogatáson, szerintem jól érezte magát, bár lesznek még érdekes helyzetek, például nem tudom, hogy fogom viselni azt, amikor majd hajnalban úgy gondolja, hogy én már épp eleget aludtam. Meglátjuk.

alföldi tájakon túl

2011-12-10T16:24:00.006+01:00

Tegnap délután a Curia vendéglőben 29 tétel alföldi bor kóstolására voltam hivatalos és azt a meglepetést okoztam magam számára, hogy el is mentem. És, ami még megdöbbentőbb: nem rúgtam be, pedig nem szabadultam meg egyik tételtől sem, mármint nyilván nem ittam meg mindent, de nem is köptem ki semmit. Itt az értekezés a benyomásokról.

Egyébként ma délelőtt írtam meg úgy spontán és rendkívül elégedett voltam a végeredménnyel, majd elmentem futni és közben szinte eltúlzott pozitív végletekbe döntöttem magam, de szerencsére a futás az egy annyira egészséges dolog, hogy még ebből is kibillenti az embert és a májdagasztó (ebben az esetben úgy értem: büszke) gondolatokat helyreteszi. Egyébként pedig az internet torz, kétségekre és tévképzetekre lehetőséget nem adó világa hamar kijózanítja amúgy is az embert, mert ha konkrétan nem olvassák tömegek az adott cikket, de még a saját barátai sem értékelik különösebben, akkor hiába vagyunk önmagunkkal rendkívül elégedettek.

Ma pedig a 10 kilométer megvolt, egyébként nem volt óriási kihívás, mert +9 fok van jelenleg, gyalog mentem, mert most nem akartam magam szivatni a biciklivel. Amúgy egy kicsit enyhült a Duna helyzete, ha már így rendszeres vízállás jelentést is kezdek adni, az időjárás mellé.

én még nem unom, szóval december második hetében ilyen a sziget:

ezek nem jöttem rá, hogy mit csinálnak:

már megint

2011-12-08T11:04:00.010+01:00

Már megint jártam a Laci!Pecsenye? (vagy konyha?) - mittudomén a koncepciót - helyen a Hegedűs Gyula utcában.

Ismét fantasztikus, csodálatos, nagyon jó volt, eldőlt: ez egy különleges hely. A designról nem is áradozom most már, önmagáért beszél, akit csak odacibáltam, el volt ájulva, milyen menő, jópofa, trendi, street art stílus és mégis elegáns, "holland" (ahogy ezt a legutóbbi, elrángatott ismerős mondta), aminél ugye dicsérőbb jelzőt keresve sem találhat az ember.

Hogy azért találjak valami kivetnivalót is azonnal, egyáltalán nem tetszik az étlap szöveg hangvétele, amely szerint "megúszásra játszol?" ha a 2.500 Ft-os menüt választod este. Másrészt és innentől ez csak a saját szubjektív ízlésem és korlátoltságom rettenetes csapdája, hogy "végre" elengedte magát a séf és tolja a Mákban megismert dögnehéz, extrém vonalat: malac agyvelő, töltött borjúszegy, nyúl lapocka, nyilván rendesen elkészítve, azaz félig átsütve, amelyet azért csak nagy levegőkkel lehet jóízűen elfogyasztani, továbbá mindez olajban sütött polentával alátámasztva, hát nem tudom. De ez JÓ, tisztában vagyok vele, csak az én ízlésem nem bírja, mert engem már elrontott a nyugati konyhák világa és a "jó magyar gyomor" nem az enyém többé. Bevezető fogásként, phárdon: amuse bouche-ként, pedig egy olyan octopus esszenciát kaptunk, hogy majdnem azonnal elhánytam magam, de esküszöm, hogy nagyon jó volt, csak suttyó vagyok hozzá. Még alakítani kell magamon, hogy tudjam az igazi magaslatokat értékelni és ezt komolyan mondom, nem cinizmusból (kivételesen).

A desszert viszont ismét olyan hatást váltott ki belőlem, hogy csak illetlen szavakba és hasonlatokba tudnám önteni, szóval inkább disztingválok.

Közben a mérhetetlenül kedves pincér különböző borokkal csábított, nem is bírtam ellenállni, semmilyen értelemben. Nem, nem ittam sokat (kivételesen).

mikulás változatok

2011-12-06T22:33:00.014+01:00

Ma reggel szokatlanul aktív állapotban indultam, felpörögve, indulatoktól vezérelve, elemi egzisztenciális ügyekben kell ugyanis küzdenem. Először is a Sarki Fűszeresben ismét zajlottak az események, amelyeket meg kellett örökíteni, azután az irodában is zajlottak az események, néhány intenzív megjelenés és párbeszéd, valamint egy darab számla kiállítása után távoztam is a helyszínről és haladtam tovább a következő három programra.

Nem tudom miért, ettől a csomagolástól én teljesen elgyengülök:Például ismét tiszteletemet tettem a Bazilikánál található vásáron, ahol amúgy a Sarki Fűszeres (mi más) standja nagyon szépen kikupálódott, a többieket is részben szemrevételeztem.

Raclette sajt sütés előtt:Közben felállították az "ország fáját" a Parlament előtt éppen, amikor arra jártam:Ezután ööö.. hát szóval ismét a Sarki Fűszeres üzletbe visszatértem, ahol már kezdődött a Mikulás ünnepség, és itt végre sült gesztenyét is ettem és fotózgattam is természetesen.

vásár a szigeten

2011-12-05T15:43:00.007+01:00

A szombati megrázó eseményeket kiheverve vasárnap elmentünk az egyik nagy kedvenc helyemre, a Rosinante (most már) szállodába, ahol hónapokkal ezelőtt beharangozott "kulináris karácsonyi vásár"-t rendeztek, a tavalyihoz hasonlóan. Erőltetett szerénység lenne azt állítani, hogy nem volt részem abban, hogy rengeteg ember érkezett a helyszínre, hiszen a kampányok futtatásában én is aktívan részt vettem. Szóval sokan voltak és nagyon jó volt. Az egyes standok kínálatával én ugyan rendszeresen találkozom, de az ételek, a kert, az idő, a társaság is megérte az egész kirándulást.Egyébként most éppen +10 fok van, ami nekem jó kedvet csinált mára és az eső is esik végre, hiszen tudjuk, hogy ez most kell.

nehéz irodalom

2011-12-05T10:24:00.004+01:00

"Még nem tudja, mi az, megállni az utcán a forgalom közepette, megérteni, hogy nincs miért hazasietni, nem késett el, nem késhet el már soha, még nem tudja, mi az, üresen, aggodalom nélkül élni, az izgatott feszültségtől felmentve... még nem tudja, mit jelent hibát elkövetni felelőtlenül, anélkül, hogy a büntetéstől félnie kellene. Ki szidná a csúsztatásért, a mellébeszélésekért? Kit érdekel a számadás? És nem tudja, elképzelni sem tudja, mit jelent rendező kötelezettségek nélkül, szabadon élni, a család sejtszerűen magát meghatározó növekedése nélkül, ahol a napi létezés megkérdőjelezhetetlen parancs, holnapot szervező, jövő felé forduló erő..."

Bíró Yvette: Futó

Ez a könyv életem egyik legnehezebb olvasmánya. Mivel azonban könyvet még nem tettem le, valamint attól még mert nehéz, el kell, hogy olvassam. Egyedül a túlcsavart szófordulatok azok, amelyek tényleg zavaróak, időnként nehezen érthetővé teszik, hogy mi is történik valójában.

szombat esti benyomások, U26 és Vinopolis

2011-12-04T17:47:00.011+01:00

A Nyugati közelében az Eiffel téren található U26 Bisztronómia Fakultáció szakácsa úgy döntött, hogy elmegy világot látni, amelyen az étterem kinézetét és hangulatát tekintve egyáltalán nem lepődöm meg. Mivel az U26 csapata fiatalos, lendületes és ötletes - a fesztiválokon, ahol eddig megjelentek, pedig megkérdőjelezhetetlenül egyedi, nagyon jó teljesítményt képesek nyújtani - úgy döntöttek, hogy addig is vendégséfeket hívnak. Ezen a héten Takács Lajos, az Olimpia séfje, ugye közismerten az én nagy kedvencem volt a soros.

Tegnap este meg is néztem mit jelent ez, de nem volt benne sok köszönet. Azt nem tudom, hogy Takács Lajosnak mennyi köze volt a menühöz, a megvalósítást tekintve azonban nincsenek kétségeim, hogy semmi. A körítés és marketing alapjaiban helyénvaló volt, tehát az étlapon szépen, a séfet tisztelve le van írva minden információ róla és az általa kreált menüről, ez azonban megmaradt egyfajta virtuális térben, a valóságban lezajló eseményekhez egyáltalán nem tudtam kötni.

üdvözlőfalatok: malackocsonya "wasabi" habbal,

egynemű, inkább kellemetlen ízvilág

Eddig háromszor voltam az U26-ban és mindhárom alkalommal szarvashibákat halmozott egymásra a személyzet. Ez egyébként kicsit zavar, de annyira nem meghatározó, túl tudok lépni rajta. Ezúttal azonban mindvégig ketten voltunk összesen az egész étteremben (szombat este!) a pincérnő pedig még így sem tudta észben tartani, hogy melyikünk mit rendelt.

Háromfogásos menüt ettünk, összességében egyáltalán nem volt rossz, de Takács Lajos nevét nem keverném bele a dologba. A sütőtökleves rendben volt, se több, se kevesebb, az étlap ígéretét beváltják, amely szerint ki lett ragadva a hagyományosan édeskés kontextusból. A pulykazúza az alján nekem nem hiányzott bele, de ez már szubjektív, konzervatív vélemény. Az a bizonyos plusz nagyon hiányzott az egészből. A töltés, a szellem. Ami megérintett annak idején az Olimpiában.

A második fogás: csirkemájtorta szalonnahabbal és krumplipürével. Ezzel összesen csak annyi a baj, hogy mindhárom püré vagy hab állagú, ami mondanom sem kell mennyire zavaró összhatású, a mentőövként mellérakott zöldségekbe kapaszkodtam, amelyek egyébként egyáltalán nem illettek a tányérra, ismét igyekeztem nem gondolni az Olimpia séfjére.

A desszert meggyes crumble mentafagyival. A morzsa olajíze (?) uralta az egészet, a fagyi jó volt.

Nem egészen értem, hogy mi értelme van a vendégséfesdinek, főleg, ha a vendégséf ott sincs a helyszínen, akkor már lehetne nyugodtan Gordon Ramsay is a "vendégséf", amennyiben ez azt jelenti, hogy egy külső séf receptjeit főzik, amíg világot lát az eredeti.

Ez a hét, illetve a szombat este az U26-ban biztos sokmindenre jó volt, csak nem az U26 és Takács Lajos hírnevének növelésére.

A vacsora után megnéztük az újonnan nyílt Vinopolis borbárt a Falk Miksa utcában.

Összességében pozitívak voltak érzéseim, egyrészt voltak emberek, másrészt a tulaj maga jött le velünk a ruhatárba és vette el a kabátokat, továbbá hatalmas koncentráció és odafigyelés érződik a helyen. A tulajdonos végig a pultnál ült a barátaival/vagy üzlettársaival és figyelt minden mozzanatot. Nekem ez tetszik. A borválaszték ugyan óvatos és biztosra mennek, hátul az üzletrész viszont már más dimenziókat nyit, nagyon szépen és igényesen összeállított szelekció.

A Vinopolis tehát egyelőre jó helynek tűnik, legalábbis még nincs annyira magára hagyva, mint a szegény U26.

a decemberi futás szépségei

2011-12-03T15:42:00.011+01:00

Gondolom sokakat untatok ezzel a futás témával, de mivel nekem ezek rendkívül nagy és meghatározó élmények, továbbá mivel ez az én blogom kénytelen vagyok megosztani mindenkivel.

0 fok, pára és köd, de azért nem annyira hideg, továbbá a párás levegő igencsak enyhíti a hidegérzetet, mint azt most észrevettem. Ismét biciklivel mentem, megint megszenvedtem, pedig előtte még be is melegítettem a lépcsőházban a lakó közösség őszinte csodálkozását figyelmen kívül hagyva. A hídra történő feljutás ismét iszonyatos erőpróba volt, most lehet, hogy majd ezen tudom lemérni az állóképeség javulását, hogy mennyire kerülök közel a szívinfarktushoz 3 perc 20 fokos lejtőn történő biciklizéstől. Nekem nincsenek, sose voltak biciklizőizmaim. Így városban elmegy az a néhány kilométer, de például biciklitúrára soha nem mennék.

Tehát kijutottam épségben, óriási nyugalom, de azért vannak még a futópályán, a sétálgatók már kevésbé zavarognak arrafelé, ellenben meg lehet nézni, ahogy a sirályok birtokba veszik a szinte már félig kiszáradtnak mondható Dunát.

10,7 kilométert futottam, és a végén nem történt fizikai károsodás sem a lábaimat tekintve, menet közben letettem arról, hogy még egy kört menjek utána biciklivel, mert annyi fényképeznivalót láttam, hogy alig tudtam ellenállni, de megállásról ugye szó sem lehet. Egyébként nagyon jól ment, de sajnos bekövetkezett az az állapot, hogy már semmiféle eufória nem köszönt be 7 vagy 8 km-nél, csak úgy normalizálódnak a gondolataim és átmenetileg távoznak a kellemetlen érzések, legalábbis azt hiszem. Lehet, hogy lassan meg kell próbálkoznom a 15 km-rel (new addiction).

Egyébként most mondják a rádióban, hogy "példátlan szárazság" van, az áruszállításban is zavarokat okoz és utoljára 1850-ben volt ilyen száraz november.

a híd lába normális esetben a vízből lóg ki

update: közben az index ellopta a témámat

és végül a szokásos perspektívából a december elejei sziget látvány:

challenge 12

2011-12-03T12:00:00.000+01:00

Nincs más hátra, mint belevágni. Ilyen az idő. Irány a Margitsziget.

feloldódás

2011-12-02T19:25:00.003+01:00

Most így a hétvége felé egy kicsit elmentek a viharfelhők, de nem teljesen. A szerda estét tehát az A38-on töltöttem, sajnos nem túl jó zene kíséretével, a társaság viszont megadta a kellő impulzusokat, amitől végül egy nagyon jó, tartalmas estém lett.

Most már itt a környék egészen komoly karácsonyi lázban kezd égni, én pedig lassan már mindenkit behálóztam és a Pozsonyi út ezen szakaszán egyre több embernek dolgozom. Meghatározó tagjává kezdek válni itt a közösségnek, ez egyébként furcsa érzés. Azt hiszem csak irigykedve figyeltem annak idején Spanyolországban, ahogy az utcában mindenki ismer mindenkit, de valójában nem tudtam elképzelni, hogy ez, hogyan működik. Most viszont ez zajlik. Sokkal inkább falu jellegű, mint valaha azokban a 6 ezer és ezer fős katalán falvakban, ahol nagyobb elidegenedettségben éltünk, mint bármilyen nagyvárosban.

vihar

2011-11-30T11:54:00.004+01:00

Elképesztő nyomasztó, viharos idők...

Tegnap elmentünk sokan a Judafestre, ami biztos jó lett volna, ha nem zár be teljesen este fél7-kor, tehát amikorra odaértünk. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a Kék ló nevezetű amúgy kellemes szórakozóhelyen kicsit elhúztuk az időt. Végül kénytelenek voltunk idő előtt beülni a Kőleves borzadály helyre, ahol életem legrettenetesebb "humusz"-át sikerült fogyasztanom, valamint csapnivaló, flegma szervizt elviselni. Ezért aztán gyorsan továbbálltunk és ismét a Kadarka borbár kantin hangulatában kötöttünk ki, de ott jól éreztük magunkat, elég csak a remek borválasztékra koncentrálni.

Őszintén mondom nekem semmi igényem ezekre a mindennapos elmászkálásokra, de így hozza az élet, hogy muszáj. Ma is például muszáj lesz kivonulni az A38-ra a Recorder magazin partyjára.

hirtelen party

2011-11-29T17:17:00.008+01:00

A hétfő reggel egyáltalán nem úgy indult, ahogy végződött (milyen meglepő), 2 rendkívül rossz hír jött, majd feszültségben folytatódott, végül váratlanul a Partizan privát partyjára kellett mennem, soha ilyen aktív részvétellel mellesleg, de jó volt.

vásár vásár hátán

2011-11-28T09:32:00.006+01:00

Nem sikerült végigvinni a koncepciót, tegnap kimentünk megint a Bazilikához, az adventi vásárba, ahol a megnyitó ünnepség kezdetének pillanatában távoztunk is, nem voltak túl sokan. Elsősorban külföldiek nézegetik a csülök és libacomb hegyeket, szőrmesapkák és agyagdíszek versengenek a vásárlók kegyeiért, továbbá kint árválkodnak a menő helyek képviseletében bizonyos, büntetésbe száműzött, jobb sorsra érdemes eladók.

Na, miután megfagytam fél óra alatt gyorsan átmentünk a WAMP Speiz rendezvényére, ahol gyorsan megnézhettem ezredszerre is a sok egyedi terméket és gazdáját, aztán ott a Borkorzó standnál végül megcsúsztunk és elindult a kóstolásos fogyasztás, majd a Kadarka borbár meglehetősen steril és műanyag hatású hangulatában folytattuk, de legalább van rendes választék és a szuperprofi, profitorientált üzletvezető különös figyelmében is részesülhettünk.

ez a két kép olyan jól sikerült, hogy megosztom a kedves követőkkel:

budapesti metró

2011-11-27T11:43:00.003+01:00

Itt a városban kezdenek egymástól egészen eltérő, kontrasztos világok kialakulni. Olyan mély és megdöbbentő kontraszt van például egy-egy rendezett városrész és bizonyos metróaluljárók között, hogy az szinte feldolgozhatatlan. Természetesen nincs meg benne a NewYorki, párizsi báj, mert ez a hetvenes évekből itt maradt soha ki nem forrott, olcsó stílusnak sem mondható valami, amit az ember igyekszik elfelejteni. Ezzel szembesíteni kell az embereket, csak most már meg kell tanulnom fényképezni rendesen.

kezdődnek a karácsonyi vásárok

2011-11-26T19:40:00.009+01:00

Mint arról beszámoltam a múlt héten a Vörösmarty téren már elkezdődött az őrület és lehet vásárolgatni karácsonyra, meg forralt bort inni és óriási tálakban sült-főtt egyvelegeket, kolbászt, hurkát, libacombot enni. Mától pedig folytatódik a sor: megnyílt a Bazilikánál is a karácsonyi, pontosabban az adventi vásár. Egyébként színvonalas ez is, olyan standokat láttam, hogy csak néztem, méghogy válság... Jövő héten pedig a legjobb ígérkezik a Rosinante fogadóban, ahol már tavaly is aktívan részt vettem enyhén kalandos körülmények között.

azért ez bárhol a világban megállná a helyét:

hát magamat is rácsempésztem a képre

ősz végi futások

2011-11-26T13:47:00.004+01:00

Ismét elmentem a szigetre futni, 10km-t erőltettem magamra, háttt, amúgy bírtam volna fizikailag, de az utolsó pár száz méteren a lábam valahogy nem úgy gondolta, hogy ő ennyit akar futni 0 fokban, ezért azt erőltett menetben, félig könnyezve a fájdalomtól (na jó volt benne egy kis rambós dramatizálás is, de jól esett) futva vonszoltam magam a célegyenesbe. Utána viszont ismét mintha kicseréltek volna.

Ami a környezetemet illeti, egyre érdekesebb alakok vetemednek ilyenkor már csak futásra, egyrészt a szőrmekapucnis sétálva kocogó hölgyek, amelynek sportértékét én ugyan vitatom, de a lényeg nyilván a szubjektív jó közérzet és ha ez nekik megvan, akkor - és amúgy - nincs közöm hozzá.

Aztán vannak a kemény fiúk, akik ilyenkor is sortban nyomják, az eggyel puhányabbak sort és alatta biciklisnadrág. Úgy általában mindenki szépen, sportosan, vékonyan, futószettben, én pedig az amúgy is összekapart nagy jóindulattal is csak futószettnek minősített szerelésben nyomulok, ráadásul feltételezem engem kicsit nevetségessé tesz a derekamra kötözött plusz két réteg, amit kifelé és visszafelé viselek csak, addig viszont nem tudom hová tenni, ezért van a derekamon és ad nekem gondolom némi teknősbéka jelleget. Nem baj, mert leelőzni viszont úgysem tudnak, na jó a menők igen.

A mai futást egyébként kicsit feldobtam azzal a kísérlettel, hogy biciklivel mentem ki, ami nem tűnt túl jó ötletnek, mert én nem is gondoltam, hogy a Margit híd pesti szakasza ilyen durva emelkedő, ez gyalog egyáltalán nem tűnik fel, szóval mire a szigetre értem azt hittem kiugrik a szívem, lehet, hogy erre sokan azt mondják, hogy "bemelegítésnek jó", de én inkább azt éreztem, hogy bemelegíteni már pont nem tudok megfázás nélkül, mert már tök melegem van viszont a tagjaimat nem készítettem fel a futásra rendesen (és lám be is igazolódott). Visszafelé viszont szerintem jól jött, mert kb. 3 perc alatt hazaértem.

A legfontosabb: az első 5 kilométeren csodálatos napsütés volt és aranyszínbe vonta a lehullott faleveleket, ééés láttam egy gyönyörű, aranyos, vörös mókust, hát persze tud élni, én is ilyenkor mutatkoznék.

szerzemény

2011-11-25T19:36:00.001+01:00

Scilla virág és ajándékbolt, originally uploaded by blueintheface.

ezt meg is kaparintottam

karácsonyi készülődés a Pozsonyi úton

2011-11-25T18:58:00.001+01:00

karácsonyi készülődés a Pozsonyi úton, a set on Flickr.

ezek a fotók készültek ma

fokozódó hangulat

2011-11-25T14:43:00.005+01:00

Tegnap óriási aktivitást fejtettem ki (ez ugye relatív, tehát pontosítva: az előző napokhoz képest), valamint az est folyamán egy okos döntéssel lemondtam az újabb alkoholizálós programról, egy újvilági borkóstolóról, ami amúgy nem lett volna haszontalan szakmailag, azonban emiatt ma is embernek éreztem magam és nem zombie-nak. A szervezetem az elmúlt szombat után úgy döntött, hogy nem kér egy ideig az ilyen "kóstolókból", amikor akaratlanul 6-8féle italt kóstolunk és aztán a kóstolás szép lassan fogyasztásba csúszik át, ilyenkor az ember agya végül, amennyiben nem veszíti el teljesen az önkontrollt vagy tud megálljt parancsolni, vagy nem. Mindkét esetben a másnap kérdéses kimenetelű.

Ma a Pozsonyi úti közösségben tobzódtam, fotóztam itt is és ott is miközben vissza-visszatérve a bázisra személyes performance-szal szórakoztattam és foglaltam le a Sarki Fűszeres törzsközönségét, ami egyébként az egyik kedvenc elfoglaltságom.

Aztán pedig a Pozsonyi út legmenőbb virág és ajándékárusánál inspirálódtam tovább, nagyon jó alapanyagnak ígérkezik. Érdekes, hogy valahogy akaratomon kívül megint csúszok bele az ünnepi hangulatba, nekem ez tetszik egyébként, mert jó és a koronát pedig remélhetőleg a december 21-i landolásom Stockholmban fogja feltenni az egészre, továbbá a repülőtérről következő 1 órás út, hóban, sötétben, rénszarvasokkal az út szélén. Már nagyon várom.

Holnap pedig ismét egy futásnak nézek elébe, remélem nem lesz nagyon hideg.

mínuszok

2011-11-24T09:27:00.002+01:00

A tegnap ejszakai mínusz 9 fok után nekem már nincs is nagyon mondandóm ezzel kapcsolatban. Itt van a tél, talán csak ennyit.

Érdekes inspirációk üldöznek mostanában, gyakorlatilag semmi mást nem kéne csak a tettek mezejére lépni végre, de ahhoz nem tudom hány kávét kéne meginnom rendszeresen reggel a jelenlegi kettő helyett. Azért haladunk.

Wellensteyn

2011-11-22T22:58:00.001+01:00

Minden rekordot megdöntött. A legszebb, a legjobb, a legdrágább. Hát kellett. Stockholm hideg város, mint tudjuk.

szmog

2011-11-22T09:53:00.006+01:00

Állítólag irtózatos szmog van, ugyanis nincs szél, részben gondolom ennek következtében kb. 2 hónapja nem esett eső, nagyon furcsa állapot, most már kezd az emberekben tudatosulni, ugyanis a Szabadság hídnál pl. állítólag megjelent az "ínség szikla", ami csak akkor látható, ha nagyon alacsony a vízállás.

Tegnap két újabb dologban szintet léptem, egyrészt beléptem a 4GS iPhone-osok táborába, körülbelül nulla összeg kifizetésével és fogyasztói szokásaim változtatása nélkül, egyszerűen még 2 évet alá kellett írnom annál a telefontársaságnál, akiknél már kb. 12 éve vagyok, én ugye a korai mobiltelefonosok táborába tartozom kb. 1999-ből. Szóval ez nem volt nagy önfeladás.

Egyedül akkor lenne szívás, ha megint ki akarnék költözni külföldre, de egyelőre ilyesmit nem fontolgatok. Svédországban azért körülnézek, hogy nincs-e valamilyen komolyabb iskola, ahol lehet fejlődni a szakmámban, de nem sok reményt fűzök hozzá és pont olyan időszakban megyek, amikor szerintem nem sokan foglalkoznak majd ilyen kérdéssel, karácsony és szilveszter tájékán.

A másik dolog egy lakberendezési kérdés, ezért nem is terhelnék vele senkit. Mondjuk most a szomszéd házat elkezdték szigetelni hungarocellel, és az egész folyamat mocska az én féltve őrzött balkonomon (is) landol, ami miatt nagyon ideges vagyok, de nem szabad ezeknek teret engedni, mert akkor kész frusztráció lesz az élet. Így is, a hétvégi kalandomból felháborodott posztot szültem végül.

ilyen helyen szeretnék lakni:

Source: thedesignerpad.com via I'm Revolting on Pinterest

zavar

2011-11-20T09:29:00.002+01:00

Tegnap mégis eljutottam a Terra Hungarica borszalonba, a Gerbeaud házba, ellentmondást nem tűrő viselkedésemnek köszönhetően (nem szép dolog tudom). Itt aztán rájöttem, hogy annyira nem kellett volna ezt mégsem erőltetni, persze biztosan nagyon jó és kellemes volt, de én már csak este 6-ra értem oda, amikor a fáradt borászok kiadtak magukból mindent, az emberek pedig egymás hegyén-hátán tolakodva próbáltak utat törni magunknak. Mindehhez túlfűtés okozta meleg és a sok ember speciális szagatmoszférája társult. Az a szörnyű ezeken a helyeken, hogy gyakorlatilag nincsenek nők emiatt különösen furcsa hangulat alakul ki, ez az egész mintha a férfiak kis terepe lenne és valahogy nehezen viselik egy-egy nő felbukkanását. Én egyáltalán nem vagyok ilyen nő-férfi kérdés latolgató típus, sőt, úgy gondolkodom, mint ember és másokra is úgy gondolok, de egyszerűen itt kijönnek ezek a dolgok, amúgy egyébként számomra is meglepő módon.

Ezért a legjobban teszi az ember igazából, ha az oldalára szegődtet egy férfit is ilyenkor, és akkor mint annak a csatlósát talán már normálisan kezelik. De így egyedül, öntudatosan vonulgatni visszás mindenképpen, egyesek szélsőségesen pozitívan viszonyulnak, mások enyhén lekezelően, megint mások próbálnak nem is nagyon tudomást venni a betolakodó létezéséről.

Mindenesetre az egész tovább erősítette bennem az elhatározást, hogy fel kell hagyni lassan ezzel a típusú bolondériával és másikat keresni, vagy csak úgy normálisan lenni.

Egy ponton a helyszínről menekülhetnékem támadt, úgyhogy körülnéztem a karácsonyi vásárban - így november 19-én, ez sem normális szerintem, egyébként nyugodt volt és aranyos az eladók még nincsenek lestrapálva, nem kívánják a hátuk közepére az egészet, egyelőre.

Vidám és jól megcsinált vásári büfék, kifőzdék, forraltborosok, szerintem teljesen jól néz ki, nyilván itt nem a minőség a lényeg.

futás hidegben

2011-11-19T15:03:00.005+01:00

Kimentem futni, a hídon mért hőmérséklet szerint 2 fok volt, a szigeten is áll egy hőmérő az -4-et mondott, de szerintem inkább az előbbinek volt igaza. (A fenti kép valódi, a hídról fotóztam, kissé lent van a Duna vízszintje és valóban ilyen színű a folyó én sem értem miért.)

iPhone Thermometer app

Alázatosan és alaposan készültem a hidegre, mélységes tisztelettel, 5 réteg ruhával, amiből 2-t levettem a futás kezdésekor. Csak először volt kellemetlen, ahogy a hideg levegő belemar a tüdőmbe, a kezem az első 2 percben fázott. Másfél km után visszatért minden a régi kerékvágásba és pont olyan volt, mint, amikor nyáron futottam. A végén ismét észnél kell lenni, nyújtás és azonnal visszavenni a 2 réteget és gyorsan haza. 2 nap múlva merem csak teljesen megdicsérni magam, ha már biztos, hogy nem fáztam meg, de én úgy érzem nem történt károsodás.

egyre kevésbé barátságos (eggyel korábban)

A Sarki Fűszeres maradékokból összefőzött ebédmenüjével lezártam a délelőttöt és most jól megérdemelt pihenésemet töltöm, éppen most tudtam meg, hogy a Terra Hungarica csodálatos - innentől savanyú a szőlő: sznob rendezvényéből kimaradok, mert nem tudtam jegyet szerezni és minden jegy elkelt és a bennfentes emberek se tudnak nekem jegyet szerezni mert állítólag telt ház van, úgyhogy erről mostantól vagy rosszat vagy semmit.

kóstolások megint

2011-11-18T12:30:00.002+01:00

Mivel itt az újbor ideje néhány hete kénytelen vagyok megint önfeláldozóan ezeket tesztelni. Tisztában vagyok azzal, hogy szinte itt követelmény a nagy mennyiség és magas szintű technológia, de mégis a Vylyan most már mindenhol kapható Bogyóléje nekem már nem is annyira szimpatikus, ettől függetlenül tegnap azért végre megkóstoltam a kicsit elszállt Amelie nevű közeli retrokávézóban, továbbá az est folyamán folytattuk a Wunderlich Portugieserjével, ami nagyon szépre sikerült az idén, habár én nem vagyok egy túl nagy újbor rajongó ezt ilyen népvakítós műfajnak gondolom inkább, még ha a Sarki Fűszeresben például ma lesz eredeti Beaujolais és Vylyan Bogyólé összekóstoló. Eközben ismét indulnak az év végi felfokozódott hangulatú kézműves vásárok, ahol részvétel kötelező sebaj ott a Széna tér közelében jól el tudom magam foglalni amúgy is... (á Táble.!.).

Holnap délelőtt különleges küldetésre szántam el magam, megpróbálok megint a szigeten futni. Majd meglátjuk mi sül ki belőle. Ez lesz az igazán kemény műfaj. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy most már tényleg 0 fok körüli állapotok vannak, sőt akár -7 is lehet azt mondták.

Szombat délután viszont a Terra Hungarica rendezvényére megyek esetleg, ami megint nehéz műfaj.

állatkert a balkonon

2011-11-17T09:37:00.002+01:00

Benépesítik alkalmanként az állatok a balkont kedvük szerint, jól elvannak.

Most már szerintem -5 fok van legalább, ez nem igazán jó, például a futás programot kiiktatja az életemből, mert én kizártnak tartom, hogy ilyen ordas hidegben kivonuljak a szigetre és jéggé fagyott végtagokkal nekiálljak futni. Valamit ki kell erre találni.

Margit-hid

2011-11-15T09:44:00.003+01:00

Hát ilyen lett, elég menő (fotó: we love budapest).
Tegnap aktív napot bonyolítottam, sok okos (például reménytelennel látszó összegek beszedése ügyfelektől) és kevésbé okos (gasztrovonalon egy egyelőre még nem tudni hová vezető újabb megmérettetés) ténykedés után, két program között leteszteltem a Baldaszti's Grand kávéját: tökéletes. A málnás süteményük is finom, ha nem 850 Ft lett volna, amit csak a számlán realizáltam, talán még vissza is mennék valaha. Ezt azonban több, mint pofátlanságnak tartom, még az ország legjobb cukrászdáiban sem kerül ennyibe egy egyszerű sütemény.

Egyébként régi szerelmek újraéledtek: egy szintén ebbe a kategóriába tartozó ügyféltalálkozó után vesztemre betértem a Wellensteyn boltba, ahol 70 és 100 ezer forint közötti télikabátokat nézegettem és sajnos az egyik nagyon megtetszett, dehát ennyiért nem szabad venni egy ruhát. Pedig Stockholmban elkellne majd az biztos.

buborékok

2011-11-13T14:28:00.004+01:00

Jó értelemben vett zsibbadt vasárnap van. Jönnek a semmiből a furcsa események. Nem lehet érteni, nem tettem érte, mégis befolyásolják az életem.

Hogy a napi fogyasztási tanulságokat is megosszam: egnap a Menza kosztján voltam kénytelen üzleti-baráti jellegű ebédben részt venni, annyit szeretnék a helyről mondani, hogy a neve teljesen kifejező. A fogások egyébként egészen ötletesek, a kivitelezésük azonban a nyolcvanasévekbeli elveken alapul.

Előtte pedig a már egyébként sem elhanyagolható méretű könyvtáramat gyarapítottam ismét: Bíró Ívette: Futó, Cserna-Szabó András és Fehér Béla: Ede a levesben (gasztro) és Niall Ferguson: Civilizáció. Ugyan elhatároztam, hogy nem vásárolgatok könyveket (mondjuk ezt nem tudom miért határoztam el), de most nem bírtam ki.

Futás kaland

2011-11-12T20:38:00.003+01:00

Elérkezett a kihívások évszaka, úgy értem a hidegek, a zord reggelek és esték. Ma ugyan napközben mentem el egy gyors 5K-ra, de már a 6 fokos hideg csípett közben, arra koncentráltam, hogy ha lehet ne fázzak meg, úgy tűnik sikerült ismét átgondolt beöltözéssel. Elinte nehéz volt futni a hidegben, de aztán átlendültem és jó lett. Én nem futottam még ilyen hidegekben.

eleven

2011-11-11T15:53:00.011+01:00

Tegnap megint Partizan vacsorán voltam, most éppen Bresse-i csirke tematikában, ami ugye elég menő dolog. Nem véletlenül szeretem én ennyire ezeket a partykat. Valahogy a "minden kimagasló minőség" műfaj egyszerűen a gyengém és most itt ez volt: jó fej és nagyon tehetséges chef, nagyon durva alapanyagok (jó értelemben), szerintem ez az egyik legmenőbb hely Budapesten. Titkos bulik über sznoboknak...

további fotók

Ma pedig ugye Márton napi libákkal tömik az emberek magukat, ha kell ha nem, hát én is így tettem, most éppen - hol máshol - a Sarki Fűszeresben, mivel én egy lojális ember vagyok és persze a kötelesség is oda szólított.

Stockholmi tervek

2011-11-10T14:01:00.002+01:00

Ma eldőlt, hogy ismét Stockholmban karácsonyozom, 2 hetet fogok kint tölteni december 21-től, ha minden jól megy, a repülőjegy már megvan. Ezért a mai napom például nagyon feldobottan indult. Az ott az én karácsonyi városom most már úgy tűnik.

A hét eleje

2011-11-10T07:22:00.006+01:00

Én már előre félek a holnapi bűvös dátumtól (11.11.11), na, de mindezt félretéve gyorsan: a hét eleje sem múlt el rám nézve romboló programok nélkül, úgy értem amúgy építő, de mivel ismét alkoholokról volt szó, mégiscsak fizikailag valahol romboló. Ezeket úgy tudom megállapítani, hogy másnap reggel a tükörbe nézek és ha például megijedek, akkor az előző este nem volt hasznos a szervezetem számára. Ettől függetlenül nagyon jó program volt hétfő este a Kézműves Borok Háza nyitott kóstolója, tele számomra mérvadó és kedves emberekkel, barátokról nem is beszélve. Mondjuk az eddigi egyik fő kedvencem a 2HA pincészet mögötti arcot nem kellett volna megismernem, ő is az a típusú borász/férfi, aki nőnemű kóstoló-fogyasztót képtelen emberszámba venni, a sokadik meg se hallott mondatom után sarkonfordultam, mondjuk akkor már a másik véglet és nagy betűs Emberből lévő borász Légli Géza standjánál megtörtént az alapozás, tehát végülis kellően őszinte hangulatba kerültem addigra. Viszont nagyon jó élmény volt Szecskő Tamás borászt megismerni, a borairól és azok cimkéjéről, amelyeket ő maga tervez - nem is beszélve. Ráspi pincészet is meglehetősen elfáradt mire én ott tiszteletemet tettem, úgyhogy a sokadik bor és szex utalás után odébbvonultam, nem mintha prűd lennék, de kicsit már sok volt ott hirtelen a Gold Center szürreális hangulatot teremtő kártyaszobájában (ez volt a helyszín). A végén viszont elmentünk öten a sokféle ital felszívódását segítő vacsorára a Montenegrói Gurmanba. Erről én amúgy többet gondoltam korábban (kinézetét és nagyságát tekintve), viszont az étel nagyon finom volt és a kedvencem és számomra number one chef: Takács Lajos csatlakozott hozzánk, akinek ismét kifejthettem első találkozásunkat, amire egyébként pontosan emlékezett.

Szóval a másnapomat inkább hagyjuk, visszatekintve azt kell, hogy mondjam valahol félúton mindenképpen elcseréltem a mennyiség és a minőség fogalmát.

Kedden koradélután pedig a Boutiq Bár Stranger in the Night rendezvényére mentem biciklivel, és ott készültem fel egy következő beszámolóra, sok fotóval. A lényeg, hogy egy dán-angol-spanyol bártender/mixer már nem tudom, hogy hívjam, de világhírű mutatkozott be és tartott prezentációt. Nagyon jó és érdekes volt, és nem itt már nem rúgtam be, részben a másnaposságomra részben a koradélutáni időpontra tekintettel sem.

Ez az egyik legfinomabb koktél, amit kóstoltam valaha, zsálya van a tetején, meg ananászlé van benne, a többire nem emlékszem, de majd kiderítem:

az új kedvenc

2011-11-09T23:13:00.002+01:00

Source: typeverything.com via Lagrog on Pinterest

Eat Love Budapest Marije Vogelzang

2011-11-08T09:36:00.015+01:00

Életem eddigi legérdekesebb kiállításán jártam vasárnap este. Úgy értem ennyire nem nyúltak még bele a lelkembe és a szívembe külső alkotók, legalábbis a kiállítás / performance - nem is tudom minek nevezzem - műfajban.

A tények és információk olvashatóak Chili & Vanilia honlapján, valamint a művész honlapján én már csak a saját benyomásaimról mesélhetek: elmentem az A38 hajóra, ahol a kiállítás helyszíne volt, nem igazán értettem mi lesz ez pontosan. Fáradt voltam, kértem egy kávét (este 6-kor.. remélem átjön mennyire lehettem fáradt, ugyanis én délután már soha nem iszom kávét alvási rendellenességek elkerülése érdekében...) aznap túl voltam 10 km futáson, valamint az odafelé úton életem top5 legszürreálisabb taxiélmény egyikét éltem át. Gyors kitérő csak, hogy röviden szemléltessem: a taxis, aki persze megint a "25 éve taxizom, mindenkinél többet tudok a világról" prototípus volt, és nem mást, mint az irodalmi műveltségét demonstrálta hosszú perceken át, az A38 hajóról asszociálva Solohov jutott eszébe és róla tartott kiselőadást, majd eltorzított, megemelt hangon hozzátette, hogy miért is megyek én az A38-ra miért nem valami sima diszkóba, akkor most nem jutott volna mindez eszébe, majd elmesélte, hogy ő időnként Medgyessy sofőrje, továbbá elkezdte sorolni, hogy összesen mennyien hánytak az autójába az évek során.

Szóval mindezt átélve, érthető módon furcsa lelkiállapotban érkeztem, majd várakoztam az A38 éttermében, hogy rám kerüljön a sor - ezt meg főleg nem értettem - ugyanis egyszerre csak 10 ember mehetett le a bemutatóra. Aztán egészen hamar sorra kerültünk és lementünk, közölték velünk, hogy egy "etetési ritus"-ban fogunk részt venni, amelynek során egy roma származású ember fog bennünket megetetni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem támadt bennem rögtön ellenérzés.

Levettük a kabátot, bementünk a terembe, egy elfüggönyözött, egyszemélyes fülkébe kellett beülni, ahol egy villanykörte lógott és melegített(!), továbbá a függöny túloldalán egyszercsak leült egy nő, aki elkezdett hozzám beszélni és valóban megetetett úgy, hogy közben mesélt az életéről, hogy nevelőotthonban nőtt fel, hogy számára a karácsony és a húsvét íze a narancs és a kalács, amiből szintén kaptam egy-két falatot. És azt kell, hogy mondjam nagyon érdekes és fantasztikus élmény volt, a fülkében látható tárgyaktól pedig egyenesen meghatódtam némi személyes érintettség okán is. A nővel nagyon pozitív és kellemes kapcsolat alakult ki, jól sikerült és vevő voltam az egész ötletre, úgy értem: átjött az üzenet. Meglehetősen intenzíven.

A végén kaptam egy illatos lufit ajándékba és csak másnap jöttem rá mi is az az illat, ami jön belőle: Donald rágó. Legalábbis engem erre és a gyerekkoromra emlékeztet és ez a lényeg.

update:

tisztaság

2011-11-06T16:30:00.006+01:00

Tegnap, ugyan külső segítséggel és kissé nyomott állapotban, de átszellemítettük a lakást, átmostunk minden részecskét most aztán szerintem semmi nem maradt itt, ami 2 éve még itt volt. Nahát el is felejtettem megünnepelni kb. egy hete annak a második évfordulóját, hogy hazaköltöztem spanyolhonból, még egy év és túl vagyok mindenen, ne felejtsük.

Lefutottam így a vasárnapi délután hevében ismét 10 km-t, sütött a nap, szemtelenül színes a sziget növényvilága, minden élénksárga színekben pompázik, szinte meleg van (egyébként tényleg meleg van, sokan sortban futottak, sőt egy lány, aki nem bírta egyszerűen tovább, hogy nem tudja mutogatni a csodálatos lábait olyan szerelésben volt, mintha 30 fok lenne, de legyen meg neki és a látványából fakadóan másoknak is az öröme, nem irigylem senkitől).

Reggel egyébként az á Table!-ban kezdtem és sajnos csökkent a lelkesedésem, sőt gyakorlatilag kijelenthetjük, hogy elromlott az élmény, nem vagyok már rajongó többé. A croissant és a pain du chocolat teljesen zsíros volt, tudom, hogy ez ilyen műfaj, de az alján állt az olaj vagy zsír, a kávé amúgy nem volt rossz és aztán én felelőtlenül kértem egy limonádét, mire egy döbbenetes élénkzöld folyadékot hoztak tele jéggel, amihez egyszerűen hozzá se bírtam érni, mint kiderült mentaszirupos volt. Biztos egy állat vagyok, de én azt a cuccot képtelen voltam a szervezetembe tölteni. Amúgy sem értem minek erre a helyre ez a sok hülye design, és a különböző profilidegen tárgyak.

az ország legkisebb faluja

2011-11-05T12:32:00.012+01:00

Ez nem egy mese, hanem a valóság. Csütörtökön, november 3-án elmentünk a Gasztrobizarr hivatalos küldöttségeként Megyerre, ami az ország legkisebb falujának aposztrofálja magát. A programot önmaga teljességében ugyan szerda estétől tudtuk volna csak élvezni, de azért így is jó, sőt nagyon jó volt.

Budapestről kisebb-nagyobb kavarodások után (semmi komoly) úgy 11 órára leértünk. Megyer Veszprémtől kicsit nyugatabbra található: Devecser, Tüskevár, Herend és ezekhez hasonló jó nevű falvak közelében. Kb. 18-an laknak itt, úgyhogy szerintem hihető az a jelző, hogy a legkisebb. Életrevaló emberek lakják, sőt a fejlődés nemcsak egyértelmű útján láthatjuk őket, de kifejezetten aktív programokat, további fejlesztéseket bonyolítanak nagy erőkkel.

A kedvelt és sokat kifejező "stílusos" házak, az önkormányzati épület mind nagyon jól néznek ki. A természetes és a hagyományos stílust példaértékű ízléssel megtartó szobák, termek, házak meghatározzák a falu hangulatát. Azt hiszem nem túlzok azzal, hogy akár Barcelona egyik mellékutcájában is találhatnánk ilyen stílusú szobákat, pl. galériaként funkcionálva.

Itt volt tehát a disznóvágás programba ágyazott falubemutatkozó, mi már csak a szolidabb részére érkeztünk, amikor békésen főtt a vízben, aminek főnie kell, vér már csak nyomokban, töltik a kolbászt-hurkát, néhány csont itt-ott ugyan hever a földön, amelyeket kis fantáziával akár a malac fejének is gondolhatok, de nincs is ezzel baj, nem azért jöttünk, hogy pesti lelkünket kiteregessük és kényeskedjünk, hanem azért, hogy friss levegőt szívjunk és egy igazán jó helyen legyünk, jó emberekkel.

Megyer Önkormányzata tehát bennünket tisztelt meg többek között azzal, hogy hírét vigyük és összességében nagyszerű programsorozattal örvendeztetett meg, kár, hogy nem tudtuk teljesen kiélvezni. Egyébként ez itt nem egy fizetett reklám, hanem az őszinte vélemény és benyomások sora. Itt pedig a hivatalos benyomások.

további képek itt

füst és csend

2011-11-01T22:30:00.011+01:00

Úgy tűnik minden második napom élhető ez talán egyfajta az új emberöltőt jelző agysejtcserélődések következménye lehet.

Ez a második november elseje, ami - mivel én nem ehhez a felekezethez tartozom - nekem hivatalosan nem jelent semmit, hiszen minden nap jelent valamit ilyen szempontból, azonban mégiscsak a társadalom szokásos, más téren is rendszeres, de ezen a téren szintén nem tágító nyomására úgymond nem érzem valami komfortosan magam, ezért aztán választott családi körbe helyeztem magam és fákkal, levelekkel, varjúhájjal, mogyoróval, dióval és tűzzel foglalkoztam.

hallow

2011-11-01T09:53:00.000+01:00

Na én mentem őszt fotózni, előtte meg egy kávé kivvvételesen.

felkészülés

2011-10-31T18:58:00.004+01:00

Csak, hogy még jobban lenyomasszam magam megnéztem ismét a Kerülőutak című filmet, igazából nem ezért akartam megnézni, hanem csak úgy, valamiért úgy marad meg mindig ez a film, hogy milyen jó hangulatú pedig a világ egyik legnyomasztóbb filmje.

Amúgy a tegnap este megint úgy sikerült, hogy félember vagyok, úgyhogy sikerült a 4 szabadnapból 2-t elvesztegetni, nagyszerű.

De most már összeszedem magam szép lassan... Talán.

időszámítás

2011-10-30T12:11:00.005+01:00

Ahhoz képest, hogy elvileg ma nyertünk egy órát, pont úgy érzem magam, mintha veszítettem volna, valami furcsa időcsúszásba kerültem az éjszaka folyamán. Reggel azt láttam, hogy minden óra átállította magát - nyugi csak a telefonokra és a számítógépekre gondolok, úgyhogy nem tudtam, hogy most akkor egy vagy két óra eltolódásban vagyok-e, mindenesetre most már csak 5 óra választ el New Yorktól ez mindenképpen felemelő.

A hétvégét ismét passzívan és lustán dögölve töltöm a nappali hatalmas kanapéján, ahonnan rálátok a Dunára is, ez az új felállás és elég jó.
Mondjuk érzem, hogy azért már meg kéne mozdulni egy kicsit, azt hiszem elmegyek futni még mielőtt belefutunk a Halloweenbe. Tegnap egy nagyobb beteg programon gondolkodtam el, a Nike Running Hungary szervezett egy olyat, hogy hajnali 2-től 3-ig 10 K futás, tehát visszafutunk az időben, hát nem tudom ennek mi értelme lett volna. Majdnem elmentem, de mivel már este 11-kor is bénultan feküdtem az ágyban erre nem sok esély volt, továbbá biztos vagyok benne, hogy olyan jetleget okozna nekem egy ilyen 10K-s akció az éjszaka közepén, hogy több napig tartana, míg kiheverem.

A tegnapelőtti pókról meg kiderült, hogy keresztespók, mármint számomra, sokan biztos tudták.

19:12

Futottam 10K-t, hihetetlen szép a sziget, minden őszbe borult, a legdurvább színkavalkád van éppen a fákon. A futás pedig nagyon jól ment, úgyhogy jól vagyok eléggé.

a pók

2011-10-29T14:26:00.003+02:00

Nem tudom ezt most komolyan gondolta-e ez a pók, mindenesetre a balkonomon felépített luxuspalotáját egy nap alatt tönkretette a szél (a pók gondolom sértődötten elköltözött, de hogy nézhette így be, ez mit tanult az évmilliók során?).

Ez itt Budapest legszelesebb utcája, nem maradnak meg mindenféle extrovertált pókok szuperhálói.

erőltetett kultúra

2011-10-28T16:16:00.002+02:00

A tegnapi napot nem szeretném minősíteni, de valamire biztos jó volt csak még nem tudom egyelőre megmondani, hogy mire. Mindenesetre felfelé ívelően zártam, ugyanis végül egy kultúrális programra mentem, még ha nem is teljesen önszántamból, ez az ArtMarket Budapest, ami egyébként meglepően jó, érdekes és tartalmas volt. Utána pedig a Drop Shopba mentünk, hogy érdekes tételeket fogyasszunk átgondoltan és tudatosan, a hely azonban sajnos - legalábbis a tegnapi napon nekem úgy tűnt - leszálló ágba került, de persze ez még változhat.

Sok jó és új hely jön és sok jó és már nem annyira új hely megy. Így megy ez.

nothing less

2011-10-27T10:05:00.005+02:00

"Who do you listen to wh makes "conventional" music?

I think we listen a lot to silence..."

Folyton olyan programokba futok, ahol tömnöm kell magam és már kicsit elegem van belőle, ma is lett volna egy cognac kóstoló, de ellenálltam. Holnap pedig Partizan vacsora lesz basszus, aminek nem fogok tudni ellenállni. Egyedül egy dologból nincs elegem, szinte szerelmes is vagyok a helybe, oly módon, amilyet még csak az Olimpiában éreztem: á Table! pékség a Mammut mellett, már írtam róla, de megerősíteném: ez egy más világ, varázslat és én csak attól félek mikor romlik el, mikor megy tönkre, mikor jön a kompromisszum időszaka, mint előbb-utóbb mindenhol.

Tegnapelőtt még főztem is egy amúgy normálisnak tűnő receptet az új Segal szakácskönyvemből, és nagyon jó lett, csak szerintem nem voltak olyan jók a zöldségek, amelyek eléggé meghatározóan az alapanyagát képezték, ez mondjuk a én hibám, miért a sarkon vásárolok a szörny zöldségesnél: úgy értem 2 fiatal srác, igénytelen vagy félrecsúszott elképzelésekkel: amely szerint a zöldség és gyümölcs akkor jó, ha szép. Miközben ugye akkor jó, ha van íze és finom, valamint nem leszünk azonnal rosszul tőle a benne lévő vegyszerek és miegymás miatt. Hát ezúton kérek elnézést a kinézetért:

Most, hogy ezt is letisztáztam.. A tegnapi napomat a feneketlen szakadékba zuhanástól úgy mentettem meg, hogy elmentem a Margitszigetre és futottam 5 K-t. Október vége ide vagy oda, majd szépen megtanulok felöltözni meg majd kiheverem, amikor megfázom, egy-két nap, hét stb. nem érdekel, de nekem annyira szükségem van a futásra és az azt követő lelkiállapotra, azaz lelkiállapot helyrebillenésre (tehát tulajdonképpen nem egy eufórikus állapotot kergetek félreértés ne essék, hanem a normális állapotomat, ami nekem most már szinte eufórikusnak számít, amikor éppen abban lelem magam), hogy ezt muszáj folytatnom. Tehát amikor csak tehetem el fogok menni, hiszen egyelőre megtehetem.

Tegnap voltam az M étteremben közös teszt céljából, ahonnan igen vegyes benyomásokkal távoztam, a cikket nem én fogom megírni szerencsére, utána pedig a Baldaszti's Grandban az Andrássy úton, ahonnan viszont egyértelműen pozitív benyomásokkal jöttem el, miután ittam egy, inkább 35 fokos kánikulára kalibrált koktélt, kissé lefagyasztotta a belső szerveimet a gyömbéres, citrusos tematika, de a tálalás, a stílus, a hely szelleme és designja nagyszerű volt, tetszett! Lehet, hogy el is ugrom oda ma kávézni, vagy az Innio-ba.

szürkeség

2011-10-25T11:50:00.001+02:00

Az irtózatos szürke idő szerencsére rám olyan hatással van, hogy inkább nincs tőle rossz kedvem, mint igen. Ezt leszámítva teljes őszi-téli begubózásban vagyok, nem sok mindenhez van kedvem, sokat frusztrálódom a szar helyeken és nagyon örülök a jó helyeken, e két szélsőség között mozogva nagy lendülettel. De mindig arra jutok, hogy a legjobb nem menni sehová, főleg most, hogy elmondhatom, hogy megtöltöttem a teret végre, azaz a városra néző helyiség nem senkiföldje többé, hanem az enyém.

október 23.

2011-10-23T14:53:00.003+02:00

Hát ma ilyen időre ébredtünk, úgyhogy az emberek fejében eltervezett lázadás a rendszer ellen valószínűleg egy kicsit átgondolásra szorul, legalábbis olyan értelemben, hogy ki akarják-e magukat tenni az időjárás kényelmetlen hatásának vagy sem. Én azt hittem, hogy például egész nap ki se lesz kedvem mozdulni, de végül "egy kedves barátom" (ilyen is van, nem hittem volna) hívására fogtam magam és elhajtottam reggel 11-re az újonnan megnyílt trendi helyre: Innio a neve (Október 6. utca) és ott kávéztam és rendkívül finom vaníliás-mazsolás csigát reggeliztem. Nekem nagyon tetszik ez a hely, menő a berendezés, átgondolt a borválaszték, ideális helyszínnek tartom majd még meglátjuk miféle népség jár oda. Utána pedig felszerelkeztem téli hangulatú ételekkel a Culinarisban (citromlekvár, fahéjrúd, gyömbéres tea - ismét, stb.).

amúgy pedig ez a helyzet a városban:

apple and date syrup

2011-10-23T14:51:00.001+02:00

apple and date syrup, originally uploaded by blueintheface.

Tegnap késő este időhúzás végett kitaláltam egy ilyen datolyaszirupban főtt almás receptet: gyömbér, citromkarika, fahéj, ánizs, alma, rum és ennyi. És így egy fokkal jobb lesz a helyzet itt az őszben.

vegetáció

2011-10-22T16:46:00.003+02:00

A tegnapi napot heverem ki éppen, úgyhogy viszonylag vegetatív állapotban töltöm a napot, fekvés, olvasás, gondolkodás, elhatározások sora, amelyek hétfőn reggelenként azonnal semmissé válnak. Ezek pedig itt a növények, akik még mindig jól vannak, persze ez a nulla fokok sűrűsödésével majd biztosan változik, de most tartják magukat egyelőre.

Tér és idő ugrások

2011-10-22T15:02:00.009+02:00

Rám nem jellemző módon most csupa pozitív élményekről fogok beszámolni.

Egy nap alatt megjártam Oroszországot, Párizst, Barcelonát és New Yorkot - legalábbis hangulatban.

Az a megtiszteltetés ért, hogy kipróbálhattam az Arany Kaviár tradícionális orosz bisztró menüjét, de úgy, hogy még nem nagyon tud a város arról, hogy ilyen létezik, tehát nem voltak túl sokan. Szintén ennek köszönhetően egy profi pincér, tökéletes kiszolgálását élvezhettem. Ha megtudja a közönség, hogy itt lehet 4-5000 Ft-ért felsőkategóriás 4-5 fogásos orosz ételt enni, ki tudja még megtelik hely és akkor már nem körülöttem fognak ugrálni. Az Arany Kaviár egyébként a második kedvenc éttermem az Olimpia után, annak idején, amikor előszőr voltam ebben maradtam magammal. Csak a fontos tények rögzítése érdekében: előételként rakott hering salátát ettem (amiért megdicsért a pincér, hogy milyen jó választás és ez nagyon jól esett),

utána borscs levest majd túrós szirnyikit tejföllel.

Ezután viszont megnéztem végre a sokat emlegetett a table! boulangerie - patisserie pékséget és kávézót a Mammut mellett és hát: fantasztikus volt.

Ugrás a térben és az időben, egyszercsak nem Magyarországon vagyok, nemcsak azért mert körülöttem CSAK külföldiek ülnek a kis elkülönített kávézóhelyiségben, ahol egymáshoz érnek az asztalok és annyira különleges és pici minden és tudom, hogy ez tényleg így megy Franciaországban, pontosan ilyenek az igazán jó helyek, nincs privát szféra sőt, nem tudsz nem ránézni, adott esetben rámosolyogni a melletted ülőre félig-meddig bocsánatkérően, hogy egymás szájában esztek, de megnézed közelebbről az ő sütijét is sőt én ilyenkor hangosan kommentálom, hogy de jól néz ki az is, mert ha igazán jól érzem magam valahol gyerekké változom (tényleg) és kinyilvánítom, amit érzek, mondom hangosan, ami jó.

Ami jó az jó. Az eladólányok JÓK, aranyosak, kedvesek, közvetlenek. A sütemények JÓK, nyilván mindent megkóstoltam volna, ha nem vagyok éppen ebéd után. Kávét nem mertem inni, mert attól félek milyen, de a sütik biztos, hogy nagyon jók. Más, mint máshol, más értelmezés, más hangulat, minőség, étel: embereknek szánva. És nem csak, hogy hirtelen jól lakjál, hanem, hogy jót egyél. A belső díszletnek még kopnia kell egy kicsit, hiszen honnan is lennének a magyaroknak autentikus francia berendezési tárgyaik, úgyhogy egy kicsit műkopottas, műrégies enteriőr uralkodik, de nekem bejön, túllépek ezen könnyen, mert tele van ötlettel, ezt egy olyan ember csinálta, aki tényleg tudta mit akar.

És még nem volt vége a napnak: este végre elmentem a Doboz nevű szórakozóhelyre és ugyan erről is folyton megoszlanak a vélemények, nekem tetszett, de 10 percnél tovább mégsem bírtam ott, ezért átmentünk egy új helyre, ami most nyílt a Gozsdu udvarban és fantasztikus tér és idő ugrást követtem el ismét, ugyanis egy korábbi magánrendezvény egyik szervezőjeként akkor még lepukkant pince helyiségben már jártam. Ez lett átalakítva és jelenleg Gozsdu Manó Klub nevezetű partyhelyként üzemel, tökéletesen átlényegítve, az alsó szinten (már tényleg a föld alatt) koncert és emberek, pult, berendezve teljesen, megtelt élettel az egykori pince és raktár. Persze annak idején mi is megtöltöttük élettel egy napra, de akkor még csak az elegáns gyertyák és a fehér asztalterítő kontrasztja adta a hangulatot.

Utána még átmentünk a Kazinczy utcába, amelynek felújítása befejeződött és nagyon jól néz ki! Itt is találtam egy számomra új helyet: mint kiderült már több, mint egy éve nyitva van, hogy is nevezzem "ruha romkocsma": Kék ló a neve. Végül ettem a Szimpla melletti, mexikói ételeket készítő El Rapido Grill Deliben, ez is egy élmény volt. Szóval a tegnapi napom még ha nem is indult valami jól, de félúton váratlanul tér és idő szökkenésekkel mégiscsak nagyon jól alakult, a végefelé már Barcelonában és New Yorkban éreztem magam felváltva.

pénteki iroda

2011-10-21T10:25:00.003+02:00

Nem tudom, hogyan készülünk kilábalni ebből a kétségbeejtő helyzetből úgy, hogy az ember bemegy a munkahelyére, és 10:10-kor még senki nincs bent egy húsz fős irodában.

Elkedvetlenedtünk végleg, vagy a péntek hatása? Mindenesetre nekem van egy hülye félelmem, hogy egyedül nem szeretek kezdeni mert frusztrál az irodai riasztó kikapcsolása, félek, hogy százezer pókot és mérgesgázt ereszt a nyakamba, ha véletlenül 0,5 másodperccel később kapcsolom ki vagy rossz számot ütök be, ezért időhúzásra kényszerültem, nevezetesen eljöttem a kedvenc benzinkutamhoz, ahol wifi van, változó hangulatban kiszolgáló eladó személyzet (inkább pozitív) és mivel három hónap alatt alaposan kiderítettem, hogy a környéken minden szar (az egész Lehel csarnok kínálata úgy, ahogy van - mondjuk 2 kivétellel), maradok egy darab minimál presszó kávénál.

belassítás

2011-10-20T23:23:00.003+02:00

Most ugye tart az átok továbbra is és viselem hősiesen. November 2-án térünk vissza a jelenlegi időszámításba, mindezt úgy értem, hogy most csökkentett üzemmódban kell gondolkodnom és megnyilvánulnom az interneten. Nem vagyok függő... Khm.

Na kérem, most aztán igazán itt van a válság ideje! Minden jel erre mutat. Tragédia majdnem minden téren, mindenhol. Sötét idők, úgyis mondhatom szörnyű korunk vad vizei...

Mindenesetre, hogy néha valami jót is írjak helyekről: tegnap a fantasztikus Drop Shopban vezettem le a napot, csodálatos sonkákkal és borokkal, előtte viszont a Café Picardban ettem meglepően jót, egyszerűen olyan húslevest, hogy majdnem kértem még. Szóval jó nap volt ilyen szempontból.

szélmalomharc

2011-10-18T13:43:00.012+02:00

A mai nappal a T-mobile szolgáltatót is ellenségemmé fogadtam. Azzal terrorizálnak, mint mellesleg összesen négy előfizetéssel rendelkező ügyfelüket, hogy "elérte a havi mobilnet adatforgalmam a limitet" ezért visszaküldtek a 90-es évekbe november 2-ig, és csak 128 Kb-tal netezhetek. Én 33 Kb-os sebességű interneten edződtem és fél órákat vártam, hogy a freemail fiókom betöltődjön 1998-ban és elsőként voltam az internetező pontok törzsvendége, amikor még luxusnak számítottt és az emberek 99%-a még nem értette, hogy "egyáltalán mire jó az az internet" és az elsők között vettem otthonra beépített modemet, ami miatt mindenki hülyének nézett. Szóval engem akarnak ezzel szívatni, amikor pontosan emlékszem, hogy a 128-as ISDN vonal maga volt a mennyország egy időben. Csak azért sem veszek "plusz 1GB-ot", a torz, manipulált, korszerűtlen, az embereket hülyének néző szolgáltatásaiknak alárendelve magam.

Már évek óta foglalkoztat a kérdés, hogy például miért bénítják meg az embert külföldön? Kinek az érdeke ez? Miért nem lehet internetezni csak 500 ezer forintért? Ez normális még? Lehet, hogy 2003-ig még hihető volt, hogy sokkal drágább külföldön internetezni, de most már nem hiszem.

Egyébként nem baj, pontosan felírtam a dátumokat, amikor a mérhetetlen rafinériával kiokoskodott, az emberek kiszolgáltatottságát (mármint, hogy egyre inkább szeretnek kommunikálni és szórakozni) maximálisan kihasználó szerződésükben foglalt, gúzsba kötő hűségnyilatkozatok lejárnak és szépen sorban lemondok mindent. És egyébként, ahogy az ügyintéző tudja mondani undorító kárörvendő hangon, szinte felcsendül az egész T-mobile ponton a teljes vezetőség és kötött mellényes, dörzsölt matematikus-közgazdász szellemi ötletgazdák sátáni kacaja és betölti az egész Westendet: "az 2013 februárjában jár le! HÁHÁ!" "úgy lehet lemondani, ha kifizet 260 ezer forintot, HÁHÁ!" Persze hűségnyilatkozat nélkül meg minden háromszor annyiba került volna eddig.

az első és utolsó energikus nap

2011-10-17T20:50:00.009+02:00

Tegnap letepertem az ellustító és magábafordító szörnyet és elmentem futni, kicsit hideg volt ahogy tartottam kifelé, illetve visszafelé is, de jól ment, 5 km, gond nélkül. Utána pedig erőre kaptam és megírtam az olasz élményeket, enyhén zavaros formában. Ki tudja, talán maga az élmény is az volt.

Utána teljes egyensúlyban ráhangolódtam a hétfőre, és íme itt a hétfő nagyszerűen, energiával telve ébredtem, jól akarok lenni és dolgozni akarok, de nem jött össze: irtózatos nátha formájában támad a szörnyvissza és kezd leteperni ismét. Délutánig kibírtam, sőt a Zwack Open borkóstoló rendezvényét is átvészeltem, most azonban megint kezd eljönni az az állapot, amikor nem látok ki a fejemből, csak a tea és a különböző agresszíven ható citrusos, láz és fájdalomcsillapító porok segítenek, szóval ennyit az átmeneti egészségről. Viszont találtam egy nagyon-nagyon jó teát, erő és érzelem van benne: Twinings citromos-gyömbéres tea.

a fantasztikus Zwack Múzeum kínálatából

bírnak itt, hát nem tehetek róla

grafománia

2011-10-16T12:23:00.003+02:00

"Példának okáért ugyan miért baj köznapi szinten, ha a Földet nem gömb alakú testnek, hanem irdatlan kávézóasztalnak képzeljük el?"

Most komoly dilemmában voltam, hogy Thomas Mann: Buddenbrook ház, vagy Murakami Haruki: Világvége és a keményre főtt csodaország című könyvét kezdjem el olvasni, végül az utóbbi mellett döntöttem. Ez is pont az én lelkivilágomhoz közelinek tűnik, tekintve, hogy hosszú oldalakon keresztül egy liftben, magáról a liftről és az oda való bezártságról tud elmélkedni az író.

Egyébként viszonylag nyugodt időszak van most, amelyet a szervezetemre telepedő, rendkívüli kimerültség (nyilván a betegség maradványa) is elősegít, nincs nagyon kedvem és erőm semmihez.

Mivel éppen eléggé erőteljesen süt a nap arra gondoltam elmegyek futni, de lehet, hogy ez igen nagy vakmerőség, nagyon le vagyok gyengülve sajnos, a több napos folyamatos magas láz kiszívott belőlem minden életenergiát (holott már eleve nem volt túl sok).

Tegnap a Két Szerecsenben elköltöttem egy üzleti reggelit, amelynek nem volt egyébként túl nagy sikere, én valójában a Két Szerecsen népszerűségét sem értem, az nem egy jó hely. A lekvárjuk előre csomagolt, mintha szállodában lennék, a vaj ízetlen, a "gyümölcssaláta" pedig pofátlanul volt összeállítva, 90%-ban hatalmas gerezd almákból állt, érthetetlen volt.

Utána viszont kicsit erőre kaptam és itthon rendezgettem ismét a nagypapám leveleit, írásait, nagyon érdekes dolgokat találtam megint: például egy 1962-es önéletrajzot, amelyből végre körvonalazódott számomra néhány dolog, amivel eddig nem nagyon voltam tisztában. Továbbá szembesültem ismét, hogy a nagypapám elképesztően grafomán volt, amelyet nemcsak apukám, de én is sikeresen örököltem, amint látható pl. itt is ugye.

az új pékség

2011-10-15T19:55:00.001+02:00

Pénteken vettem egy utolsó nagy lélegzetet és a nemrég megnyílt Jókenyér Pozsonyi boltja felé sündörögtem. Már jártam ott, de nem voltak jó élményeim, ezért elkerültem egy ideig. Az a probléma van velük, hogy ugyan nagyon finom majdnem minden termékük, leszámítva a szendvicseiket és a kávéjukat, ami ihatatlan, viszont valami megfoghatatlan módon ellenszenvesek az eladók. Nem tudom azt mondani, hogy bunkók vagy undokok, mert látszólag nem azok, inkább ilyen futószalag pékségben szocializálódott robotok, akik nem tudnak különbséget tenni egy pörgős aluljáró és egy újlipótvárosi, nyugodtabb helyszín között.

Amikor kiadod a parancsot (az ő értelmezésükben), hogy kérsz egy rozskenyeret, akkor 0,13 másodperc alatt penderítik a pultra becsomagolva az árut, beütve a pénztárgépbe az összeget és mire a következő lélegzetvételhez érnél már néznek is rád kíváncsian (kicsit negatív hozzáállással: türelmetlenül): még mit kérsz.

Egy idő után kellemetlenül érzem magam mire ez a pattogás, körülnézek, senki nincs rajtam kívül a boltban mégis érzem a sürgetést, hogy most akkor vagy találjam ki, vagy menjek haza, de itt senkinek az idejét ne raboljam azzal, hogy gondolkodom-nézelődök. Ráadásul: mivel engem ez a helyzet frusztrál, én is egy ellenszenves vendéggé válok. Azt váltotta ki belőlem egyébként, hogy legközelebb már rájuk se nézve, megpróbálva felvenni a ritmust: villámgyorsan odavetettem, hogy egy rozskenyeret kérek, a gépezet beindul, 0,12 másodperc (szintidő javítás) ott van a pulton becsomagolva a kenyér, beütve a pénztárgépbe, kíváncsi szemek rámmeredve, de én felkészültem: a pénzt már oda is tettem és húzok kifelé. Ezt várják. Legalábbis úgy érzem most példás vendég lehettem, bár körülnézni már nem mertem, hogy még mit próbálnék ki.

Nem igazán értem mi bennem ez a negatív hozzáállás a Jókenyér Pozsonyi felé, de nem bírok felülemelkedni rajta, többször volt olyan, hogy vettem volna ott valamit, de nem bírtam rávenni magam. Hiába a jó termék, a "jó kenyér", ha nincsenek hozzá "jó emberek".

És marad az örök dilemma, most akkor mi a fontos: hogy jót egyél, finom legyen, amit eléd tesznek, vagy az, ahogy bánnak veled az emberek, akikkel kapcsolatba kerülsz. Nyilván mindkettő, de melyiknek mennyi legyen a súlya? Sokáig azt gondoltam nem érdekel, ha bunkó a pincér, ha fantasztikus kaját tesz elém, ez Olaszországban megdőlt, viszont mit érek egy kedves pincérrel, ha igénytelen ételt tálal fel? Vagy megszépül az étel tőle? Sajnos még gondolkodnom kell ezen a kérdésen.

kávékóstoló

2011-10-14T10:15:00.008+02:00

Tegnap kissé túladagoltam magam a délután 5-kor kezdődő Kávékóstoló és bemutatón. Először 3 presszókávét ittunk: 100% Arabica, 80% Arabica 20% Robusta, valamint 60% Arabica 40% Robusta változatban. Mivel én még nem vagyok a civilizációs fejlődés azon fokán, hogy önmagában tudjak eszpresszó kávét inni, ezért már az első sem ízlett, tehát meg sem ittam teljesen. Belekóstoltam többször is, próbáltam értelmezni, de, amikor rájöttem, hogy a kesernyés utóíz érzelmi hatása mégiscsak döntően az undor, akkor feladtam és letettem. Az illatát imádom, a bevezető ízét is, csak ne kelljen hosszan ízlelni. Ez az értetlen, undorral vegyes érdeklődés és izgalom annak idején a borral kapcsolatban is megvolt, tehát csak rá kéne hangolódni, ha akarnék. De nem akarok, mert valójában lejönni szeretnék a kávéról.

Végül kétféle módon elkészítve megkaptuk a kedvenc kávénkat, én tehát 2 capuccino-t, ezeket nehéz volt otthagyni, de azért nem ittam meg teljesen. Végül este 5 kávé után vágtam neki az amúgy teliholdas éjszakának. Ugye nem kell ecsetelnem milyen állapotban vagyok és vajon tudtam-e aludni.

tényleg kész

2011-10-14T09:06:00.005+02:00

Valószínüleg sokan nem értik, - mármint az a 3 olvasó, aki szokott engem időnként olvasni (na jó csak vicc) - szóval, hogy mi ez a twitter agymenés itt az oldalsó sávban. Ez itt kérem a lakásom felújításának és életrekeltésének története és azt kell, hogy mondjam, hogy a mai nappal véglegesen pontot tettem ennek a végére, értem ezalatt, hogy egy nagy talicskába beletettem minden aktuális hozzáférhető és nem hozzáférhető pénzemet és átadtam a kedves kivitelező úr részére, ezzel őt véglegesen és végérvényesen kifizetve. És micsoda véletlen, hogy éppen ma hajnalban kaptam a twittertől egy kedves "we've missed you" emailt, hát mintha tudná valami titokzatos erő, hogy mi minden zajlik körülöttem. Na szóval már sok szikláról tettem itt említést, most megint legördült egy, azért van ott még néhány...

magán egészségügy

2011-10-13T12:21:00.004+02:00

Miután a tegnapi napot is feláldoztam teljes körű felépülésem érdekében, (érzem kezdek Thomas Mann szintű magaslatokba emelkedni) most már határozottan javult a helyzet.

Azért elmentem, ahhoz a "híres orvos"hoz a közelben lévő magánrendelőbe (Pannónia Magánorvosi Centrum), ahol aztán tapasztalhattam milyen az, amikor emberként kezelik a pácienst.

Nem túlzásba vitt, barátságos, hangsúlyozom: normális (nem elegáns, nem luxus, nem az én finnyás úri ízlésem szerint alakított, hanem normális) váróterem, benne normális emberekkel, a fogadópultnál normális recepciós, semmi túlzott kedvesség, itt is csak az elvárható emberi gesztusok megtalálhatóak. Időre érkeztem, és pontosan tudja a nevem, már amikor odalépek a pulthoz, leültet, kicsit várok, az orvos kijön, bemutatkozik (ilyen azért volt a közszférában is, nem pont ez hiányzott) majd mintha egy kedves rokon lennék, barátságosan behív a rendelőjébe, viccelődik, beszélgetünk, majd egészen komolyan megvizsgál, érződik, hogy nem akar rosszat mondani orvostársaira, ezért csak óvatosan jegyzi meg, hogy csodálkozik, hogy nem csináltak ultrahangot, az nagyon alapvető lett volna. Előtte egy nagy plakát van a falon, azon pedig a nyitott emberi test és az összes ismert emésztőrendszeri betegség illusztrálva, elkezdem hunyogorgva (mert messze van) végignézni és értelmezni őket, egy idő után kissé rémülten abbahagyom ezt a rövid, kissé perverz szórakozást.

Végül elküld egy sor vizsgálatra és kapok egy gyógyszert is, majd a számla kinyomtatásakor egy kicsit lefagy a mosoly az arcokról, végül távozom. A recepciónál elmondják a labor és ultrahang vizsgálatok árát, amennyiben ott óhajtom csináltatni - ahol emberként és nem patkányként kezelnek - hát nem tudom, van mit mérlegelnem. Szóval a kérdés ugye: havonta fizetek igen magas összegeket azért a szennyért, amit kaptam hétvégén, vagy saját zsebből megoldom, ha éppen 5 évenként van valami problémám, nem tudom. A baj csak az, hogy nem vagyok döntési helyzetben, mert ugye a szar ellátásért fizetnem KELL, hogy mások, akik nem tehetik meg, hogy drága magánrendelőkben kényeztettessék a lelküket, azok kapjanak ellátást.

Szóval ez egy igen-igen kemény világ.

Na jó, de történnek jó dolgok is, ma például gyógyulásom biztos jeleként belekötöttem a törzshelyemen fogyasztott újfajta reggelimbe, csak mert úgy volt, rossz, ahogy volt, de az építő kritika nem maradt el, ilyenkor általában vészvillogók gyulladnak és nagyon hamar kijavítódnak a hibák, én pedig, az örök, gonosz minőségellenőr ott vigyorgok a sarkon boldog, velem született rosszmájúságommal tömjénezve magam.

Ma délután olyan programra megyek, amilyenen még nem voltam: kávékóstoló, már nagyon várom, nem feltétlenül azért, mert délután 5-kor fogok elfogyasztani mérhetetlen mennyiségű kávét, pusztán az élmény és az új ismeretek megszerzése miatt.

színes alakzat az égen

2011-10-12T14:11:00.001+02:00

Szombat este láttam fenn az égen, órákon keresztül ott volt, ez most csak azt mutatja, amit a fényképezőgéppel szerencsétlenkedtem.