2007. január 29., hétfő

frío eh eh eh

Vészesen csökken a hőmérséklet. Fagyról még nem tudok, habár ma gyanakodva méregettem két autó között egy havas kupacot, de aztán kiderült, hogy az a sarki kávézóból kiöntött jéghalom. Az utcák kihaltak, az emberek védekeznek a dermesztő hideg ellen, hiszen akár 3 fokig is lemehet a hőmérséklet. A városban ennyi a minimum máshol pedig találgatni sem merek. Tudom, hogy máshol meg havazás van, de akkor következne most a lényeg: itt nincs fűtés. Tehát a szobában ülök kettéfagyva, a kinti napsütést bámulom vágyakozva.
2 réteg vastag pulóver és egy vastag takaró ma esti védőfelszerelésem.
Közben annyi fejlemény történt, hogy február 7-től úgy néz ki nem nagyon tudok hírt adni angol főbérlőnk legújabb konyhai alkotásairól, de természetesen méltó összeállítással búcsúzom.
Ma ettem a legfinomabb croissant-t errefelé, habár csak a népszerű kávézók voltak nyitva úgy 5 óra felé mégiscsak vasárnap van, ilyenkor mindenki készül a hétfőre. Az edzőteremben is csak 3-4 ember lófrált és nézegette.
Már csak maximum 2 hónap és szénné égethetem magam talán, már márciusban elkezdem a napsugár általi feltöltődést úgy tűnik ez az átmeneti állapot csak így vészelhető át azaz megfelelő belső hőháztartás birtokában, én pedig sápadt országban töltöttem az elmúlt év nagy részét. Gyíknak kellett volna születnem, még lehetek.

2007. január 22., hétfő

sertéslecke és Montgat Nord

Minden kiruccanás egy ünnep, és a végső kiruccanás zsíros sokatfőzős angol barátunk otthonából lesz a legnagyobb ünnep, annál is inkább mert legutóbbi lakbér fizetés alapban kínos szituációnál kilépve szerepéből és önmagából belépett egyfajta Headmaster szerepbe és a hallban (közvetlenül a macskaalmot rejtegető koszdoboz előtt) az asztal mellé telepedve szomorú arccal reportra invitált bennünket. A report azonban szónoklatba csapott át mégpedig a "tisztában vagy-e egyáltalán azzal, hogy mennyibe kerülnek Barcelonában a lakbérek?" költői kérdéssel. Mit válaszol erre egy kiszakadt magyar, hát persze, hogy tisztában vagyok, nyilván minden lehetőséget megnéztem, hogy ne a te ótvaros otthonodban kelljen megszállnom, de kénytelen voltam ugródeszkának használni. Szóval rávágtam, hogy igen tisztában vagyok, majd szinte közbevágva drámaian fokozva a feszültséget azt mondta, hogy és szerintem ez a lakás vajon drága-e? erre közönyös arccal és nyugalmat erőltetve magamra odavakkantottam, hogy "normális ára van", de jött a dörgedelmes katarzist okozó mondanivaló: "neeehhhhem, ez nagyon issss olcsóóóóóóóóóóó VERY VERY VERY CHEEAPPP" szerencsétlen magyar, erről neked fogalmad sincs, hogy naaagy Barcelonában mennyibe kerülnek a lakások.
jó, megőriztük hidegvérünket és rideg távolságtartással átadtuk a lakbért, de még odaröffentette, hogy ja és 20 eurót megint emel, de majd odaadhatjuk később is, ja és takarítsunk többet, mert ő nem bírja egyedül, ja és vegyünk mi is ezt azt mosóport.
Itt hagyjuk a varacskos disznót.
Találtunk jobb helyet, olcsóbban, a drámai búcsúbeszédet a napokban állítjuk össze, és utána következik két pokoli hét még összezárva, de legfeljebb elhívunk egy szuperhőst.
Tegnap ötször főzött, a csirkehúst hallotta már valaki, hogy négyszer-ötször fel lehet használni? ő már biztos. újabban megnézi mit főzünk és ha jó kedve van belekóstól, most már csak gesztikulál nekünk és nem beszél semmilyen nyelven hozzánk, mintha majmok lennénk. Lehet, hogy mi rontottunk el valamit?

Voltunk Montgat Nordban Barcelonától kb. 15 percre, röviden és tömören így néz ki:

önreklám


további fotók www.bluesite.hu

2007. január 14., vasárnap

2007. január 9., kedd

Los Reyes

Egészen pontosan január 5-én érkeztek a háromkirályok, akik ajándékot hoztak, ez itt olyan ünnep, mint otthon a mikulás érkezése, úgy értem jellegében.
Ilyenkor kivonul a nép az utcára, főként kicibálják a gyerekeket és várják a főúton, hogy érkezzenek a királyok amúgy "napkeleti bölcsek" talán ez a megfelelő fordítás. Gyülekeznek és várakoznak, majd egyre több rendőr végül feltűnik a fény és érkeznek nagy kiszuperált autóbuszokon, recycle tevéken és elefántokon, előtte pedig autókban elgördülnek előttünk, igyekezvén kiinduló helyükre, ahonnan majd ismét megérkezhetnek. Tehát a felvonulás hamar lezajlik, nagyon halványan nekem még a Budapest Parádé is beugrott, de ez azért lényegesen kedvesebb még cukorkát is szórnak a gyerekek a magas korabeli módon díszített buszféleségek tetején, kivéve amelyik durcás arcot vágva mered maga elé, mert nem tud mondjuk egy méternél messzebb dobni.
Nem volt hiábavaló a közel egy órás várakozás és kitartás, íme a bizonyíték:

itt érkeznek és üdvözlik a tömeget

ugyanő néhány perccel később

Biztos mindenki tudja én nem tudtam, a három királyok tehát Jézus születésekor egy csillagot követve a zsidók újszülött királyát keresték Jeruzsálemben, majd továbbmentek Betlehembe, ahol meg is találták Jézust, amúgy perzsa papok vagy babilónai csillagászok lehettek.
Ilyenkor, vagyis inkább január 6-án itt pl. munkaszüneti nap is van, ekkor ünneplik Vízkereszt napját ugyebár, több helyen ünnep azt hiszem pl. Németországban is. Spanyolul egyébként a három király neve: Gaspar, Melchor, Baltasar.

itt pedig néhány festői szépségű fotó a nagy bejövetelről

2007. január 3., szerda

razzzzmattazz 2007

Végül a Razzmatazzban töltöttük a szilvesztert. Szerencsére semmilyen biztonsági vagy magunk előre megnyugtatására felhalmozott programsorozatot nem szerveztünk külön, elindultunk háromnegyed 12-kor és a nagyjából üres metróban ért az éjfél. Harangozás figyelmeztett, majd megérkezett a metró, néhány érdektelen és számtalan szilvesztert átvészelt házaspáron kívül tényleg nem volt senki más. A híres hely pedig 1-kor nyitott, sokféle zenével várta a közönséget, két dögerős itallal és pólóóóval gazdagodott az, aki megvette magabiztosan (vagy magabizonytalanul) előre a jegyet. 5 nagy terem van: Razz club itt DJ-k működtek, a Loft, itt techno ment, a Lolita ez ilyen kis bárocska, a Pop ami szintén bár egy kis színpaddal itt pl. a The Smithsből ismert (vagy nem ismert) Andy Rourke dobta egymás után a The Smiths és nemTheSmiths számokat, egészen emberközeli volt, ahhoz képest, hogy számomra milyen nagy legenda a The Smith. Van még a Rex Room annak most hirtelen nem tudom, hogy mi az egyedi funkciója. Volt super suprise is, aki szerintünk Carl Cox, egetverő emberrengető zenéje volt. Hazafelé még egy házból hangos bulizaj szűrődött ki, oda bekéredzkedtünk bátran, jól is jártunk, elég egyedi élményt nyújtott, amikor a sarokban álló férficsokor egyik tagja a szendvicsespulton lévő nagy kondér levesbe hajított egy csikket, végülis elindultunk hazafelé. A kajáspult nem volt biztató és evőeszközök se voltak csak saláta max marokkal, de végülis ide senki nem hívott minket, úgyhogy reklamálni sem illett volna.