2013. december 29., vasárnap

¡Señoras y señores!



Kedves eddigi hűséges olvasóim, kedves idetévedő látogató! 

A blognak ezennel vége, lezárult egy időszak (egyébként már régebben).

Unalmas öncélú posztokkal tele a világháló, nincs szükség többre.

Nem szaporítanám tovább sem a szót sem a hangot, ez utóbbit inkább tovább keresem (ha lehet a sajátomét).

¡Señoras y señores! ¡Cierren la puerta!
Budapest, 2013. december 29.

PS: ha valahol mégis folytatom idelinkelem feltétlenül.

2013. december 26., csütörtök

Máshogy

 
Nem nagyon foglalkozunk a karácsonnyal, bár a berlini karácsonyi vásárt nem kerültem el nagy ívben, megnéztem és észleltem önmaga szürrealitásában. A szemvényvesztés egy része még talán érthető, ki ne szeretne giccses bögréből forralt bort inni és felrakni egy caroussel egyik boldog ugró disznójára a gyerekét (nemcsak ló volt), ki ne szeretne fából faragott vonatot egy nagy halomban nézegetni, vagy pónilovakat körbe-körbe sétálni látni. Teljesen érthető, hogy minden gyerek életében eljön az a pillanat, amikor semmi mást nem vár az élettől, minthogy egy plüss tigris mellényt megkaphasson. Fontos, hogy az ilyen vásárokon vegyünk magunknak kucsmát, kesztyűt, sapkát. Szóval ez mind persze érthető, én mégis valahogy kivül esek az ilyen forgatagon és leginkább egy eltévedt űrlénynek érzem magam, aki nem vett magához elég LSD-t, hogy értelmezni tudja a földi lét rejtelmeit.
A karácsonyi vásár után benéztünk nagy TV torony aljába, felmenni nem nagyon volt értelme, sokan voltak itt is, hiszen mindenki ráér sajnos és pont ide vágyott.

Mindezen kalandok előtt azonban megkaptam végre, amire annyira vágytam, az egyik felüljáró oldalában.
Ezeket:

2013. december 24., kedd

Prága, Karlovy Vary, Berlin

Jó, hát a karácsony nekem nem mindig úgy telik, mint másoknak, talán a 2009-es év volt a legextrémebb mind közül, de a jelenlegit sem lehet hétköznapinak nevezni.


Az úgy kezdődött, hogy 21-én elindultunk autóval Prága felé, első állomás Pozsony volt, nyilván, hogy karácsonyi vásár, korcsolyapályák szegélyezték utunkat,


és itt végre ismét ettem gulascht, ami ugye nem az a gulyás, amit mi annak gondolunk, hanem marha meg minden knédlivel. Jó volt egyébként, itt kezdődött a folyamatos, gyakorlatilag utazásnál már szinte megszokott egyfolytábanzabálás periódus.


Prága egyébként tetszett, továbbra sem tartom lenyűgözőnek a helyet, mint oly sokan, de láttam jó dolgokat az tény. Ennél sokkal vegyesebbek voltak az érzéseim harmadik állomásunkon (és ez még csak a második nap) Karlovy Varyban, ami sokkal inkább az orosz milliomos nyugdíjas kurvák és stricik fürdőhelye, mint a hirtelen beeső hippifelfogású, na akkor most kérünk egy szállást alkalmatlankodó barmoké (én).

Másnap hálistennek továbbálltunk, előtte még egy étteremben este megaláztattuk magunkat, jó már szinte megszokottá vált egy nap után, hogy be lehet menni cigivel egy étterembe (Prágában ez még elég gyakori), erre páros lábbal hajítottak ki bennünket, "out!" felkiáltással, idegrángással.


 Szóval december 23a romantikus karácsonyi vásárlás utolsó pillanatai helyett nagyjából 200-as átlagsebességgel átszáguldottunk Berlinbe, és most éppen 24-ét üljük, éppen indulunk be a városba, az utolsó nyitvatartási órákat elcsípni, illetve keresni egy-két olyan őrült helyet, ami még 24-én is akár nyitva van, meg hát úgy végigrandalírozni ezt az egész hülye karácsonyt.







 

2013. december 15., vasárnap

Erre vagy arra

Intenzív hetek, fáradtsággal vegyülve, nem tudom mi legyen és hogyan. Válaszút előtt ismét. Nem is akármilyen. Jó, persze magamat sodortam bele, hiszen része az is az egésznek, nem véletlenül hozta az élet (és most ismét magamra gondolok).

Piac, ez meg az, mérsékelten, utazás előtt, után helyett, különösebb szellemi tevékenységre nincs erőm, nincs időm, állandósult zsibbadtság, az érzelmek oltárán feláldozva szinte minden. Szinte.

Fizikai lét szintén valahol a mélyben, futni nem voltam 3 hete lassan, jó volt már ilyen. Jönnek az ünnepek, a nadrágok szűkebbek lesznek, fetrengés, sötét, mély, vagy magas, változik minden.

Na, még mielőtt jobban magamba zuhanok, be is fejezem.