2010. október 31., vasárnap

...

Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” -
(így nem szökik rá hirtelen az éj)
s míg kis szíve nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kíván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
így kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódít:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj -
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szívünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol -
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők - szabadok, kedvesek
- s mind ember, mert az egyre kevesebb...
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.
(József Attila: Thomas Mann üdvözlése)

2010. október 29., péntek

Les Sucettes

A minden részletében magával ragadó Serge Gainsbourg - Les Sucettes videoklip.
Letiltva a beillesztés, de itt megtekinthető.

A lassú ejtőernyős nyitókép után a táncosok háttérvibrálásával indul a két énekes döbbenetesen kifinomult impulzusokkal teli játéka. Az akkor 17 éves, de a legkevésbé sem ártatlan France Gall és Serge Gainsbourg játszanak egymással.

A következő szakaszban Gainsbourg tekintete a távolba réved, majd amint Gall elnéz másfelé, abban a másodpercben tapad vissza Gainsbourg tekintete Gallra.

Tökéletesen összehangoltan történik minden rezdülésük, a táncosok pedig egyszerre idézik a klasszikus báli hangulatot és a modern discok felszabadultságát.
Gainsbourg a holló szájából sajtot kihízelkedő rókaként nézegeti a lányt, aki viszont "ártatlan" fejrándításokkal és épphogynem hajcsavarásos évődő tekintetével válaszol kihívóan kerülgetve a vadászt.

Ha már értjük is, hogy miről szól a dal, kap egy újabb mélységet a játék. Egy Annie nevű kislány szereti a nyalókát - ezt a sort énekli újra és újra édes hangján Gall és ezt egészíti ki hol nyájasan, hol látszólag rezzenéstelen arccal Gainsbourg azzal, hogy "az ánizsost".

A táncosok mozdulataikkal tökéletesen gerjesztik és támasztják alá az amúgy is izzó levegőt és az érzelmi hullámokat, a kameramozgás pedig fantasztikusan természetes lendületet ad és fokozza a játékosságot.

Gainsbourg és Gall tökéletesen egymásra hangolódva játsszák az ősi ösztönös macska-egér / férfi-nő játékot némi ártalmatlan lolitás aláfestéssel.

A klipp tökéletes: az egyik legnagyszerűbb és legkifinomultabb alkotás amit valaha láttam. Készült 1967-ben.

online:


offline:
Print it in Moleskine MSK format

2010. október 28., csütörtök

0 fok


Itt van... Sok nehéz nap és nehéz este után ismét itt vagyok és a pihenésen és megnyugváson kívül csak arra vágyom, hogy beüljünk az autóba és útra keljünk, elmeneküljünk a hagyomány és népakarat elől. Abból baj sose lehet.

2010. október 23., szombat

önigazolás kísérlet


Ideje lenne kiüríteni a fejemet és a szervezetemet a sok bevitt szőlőszármazéktól, de a legutóbbi alkalom pozitív lelki hatása megint szinte jupiter véreként áramlott bennem. Csütörtök este gyűltünk össze a localban egy Cabernet vaktesztre, ezúttal páholyból élvezhettem az eseményeket, a privát soha belülről nem látott felső emeletről tekintettem a pór kóstolónépre és innen igyekeztem megzavarni rendszeresen a kóstoló lényegét azaz a független, befolyástól mentes véleménynyilvánítást és csendes, elmélyült jegyzetelést.
A kóstolósor közepe-vége felé engem már egészen gyerekes izgalom fogott el, hogy vajon mi lesz a végeredmény és nem hiába, megdöbbentő lett.

Számomra nem ért véget az este az eredményhirdetéssel, utána átvonultam a Brandfestival/Márkabárra a Mignon bárba, ahol személyesen Los Péter molekuláris kísérleteket folytató profi mixerrel kevertettem magamnak exkluzív, nem megnevezett és korábban nem létezett koktélt. Ezzel megkoronázván az estét váratlanul rájöttem, hogy nekem semmi keresnivalóm ezen a helyszínen és hazamentem, előtte még bevetettem magam egy hiénataxis hálójába önként, aki a hajnali 2-kor homályos látással és gondolkodással rendelkező autókat szín és alak alapán megkülönböztetni képes hölgyutas közönségre specializálódhatott és ez esetemben tökéletesen be is jött, egyszerűen csak az autó tetején jól látható Tele szót láttam, valamint a Tele5 taxinál már jól bevált alakzatot és már be is vetettem magam mellé. Amikor 2 perc után közel 2500 Ft-nál jártunk azért megemlítettem, hogy mi folyik itt, végül sikerült megegyeznünk abban, hogy kikapcsolja a taxiórát vagy kiszállok, aztán egész rendes volt, mert még így is hazavitt.

A pénteki napot pedig kreatív városmászkálással és a Sarki Fűszeres, LLUM, Dunapark háromszögben töltöttem és mondom áramlott bennem a sok-sok cabernet, ami - hát mitagadás jó is tud lenni.

VIP szektor

2010. október 17., vasárnap

Villány újabb arcai

Meglepő fordulatként ismét Villányban jártam, többek között a Sauska Pincét tudtam közelebbről megismerni és boraikat megadott sorrendben megízlelni, majd a Tenkes csárda gulyásleveséből tömhettem mérhetetlen mennyiséget magamba. Levezetésként Malatinszky kúriáján kóstoltunk még további 8-10 bort.

Sauska laborborászatában jól éreztük magunkat, leszámítva pechünket a nekünk szentelt körbevezető emberrel, aki ledarálta nekünk a pince működési folyamatát, hangsúlyozva a tradíció szót, amelynek megítélésem szerint kevés köze van a pincészetben alkalmazott technológiákhoz. Leültünk fényes asztalokhoz majd gépiesen végigkóstoltattak velünk hatféle bort, közölték a cimkére írott évszámokat és fajták adatait. A borokhoz nem járt semmiféle étel, szárazkenyér sem, ezért társaságunk egy része hisztérikusan ideges állapotba kerülve várta néhány órával később, hogy kihozzák a kétszemélyes Kemencés tálat a Tenkes csárdában, ahol egyébként a mosdóban a törülközőtartón a Tenkes kapitánya című film szórakoztat bennünket kéztörlés közben.

Tenkes Csárda zsírkompozíció
Sauska Pince tradíció és technológia
Az elképesztő lakmározás után Malatinszkyhoz mentünk, aki emberi szavakkal, sokféle jó borral és mértéktartó tréfálkozással javította fel az itt eltöltött napunk átlaghangulatát.

2010. október 13., szerda

Rákfejtépés a Pastramiban

A Pastramiba vasárnap délután másfél óra késés után estem be az intenzív hétvégi program után, pedig hivatalos a jelenlét oka: ez most az egyik fő projektem a Werk Akadémia Gastrowerk mozgalmának keretében. Szóval megtanulhattam, hogyan kell articsóka szívet kivájni, tigrisrák fejet és kinövéseket kitépni, végbélcsatornát eltávolítani, valamint a csicsókát, hogyan hámozzuk az édeskömény mivel jó (pl. gyömbérrel).

Miután Segal Viktor soron kívül pártfogásába véve 6-8 rákot elém halmozott és elkezdhettem tépni őket éreztem, hogy ez most egy nagy lépés előre, de nemkülönben a hatalmas tűzhelyek, lángok, kondérok látványa, közelükben elfogott az izgalom. A távoli kapcsolat a konyha és a vendég között, amikor a Te kezedből kerül ki az, amit ő megeszik, vajon át tudod-e adni a varázslatot, tudsz-e valami olyasmit adni, amitől ő észrevesz, megérez Téged.

Segal Viktor mutatja a késkészletét
gyömbér, édeskömény, articsóka, csicsóka

2010. október 11., hétfő

Légli Géza pincészete és a Kistücsök étterem

A hétvége egészen véletlenül tele lett olyan eseményekkel, amelyek kapcsolódtak valahogyan az evéshez vagy az iváshoz. Szombat este Légli Géza pincészetében kezdtünk: a Kislaki Bormanufaktúrában. Mostanában gyakran beszélek szélsőségekben: ez a hely, a szellemiségből, kisugárzásból, személyekből fakadóan egyszerűen tökéletes volt. Varázslatos az egész szellemiség, kedvesség, vendégszeretet, kiváló hangulat, otthonos, autentikus belső terek, tökéletesen finom borok. Úgy tűnik egyre inkább, hogy nekem ez a közegem, amikor éppen nem cirkuszolok a kóstolópoharat követelve. Érdekes módon ez itt eszembe se jutott. Legtisztábban és legemlékezetesebben (tudom, hogy az ilyen szavakkal egy borkóstoló esetében óvatosan kell bánni) a Pinot Noir Válogatás hatott rám. A borkorcsolyákat a fantasztikus Kistücsök szolgáltatta és ez még csak a bemelegítés volt tőlük. Másnap ugyanis odamentünk ebédelni. Nem lehet rájuk semmi rosszat vagy negatívat mondani (na nem mintha akarnék, a tényekről van szó), tökéletes volt úgy, ahogy volt, nem több nem kevesebb. Csapody Balázs szintén fantasztikus házigazda volt, persze én egy ismerős szál révén a belső körhöz sorolódtam. A Kistücsök egyszerű, vidéki, barátságos, de igényes belső térrel rendelkezik, a pincérek természetesek és profik. Az ételek a legnagyobb odafigyeléssel és igényességgel vannak elkészítve ár-érték arány felülmúlhatatlan. Ha teljesen őszinte akarok lenni, az Olimpiához hasonló rajongást nem érzek, de akkor is nagyon jó volt.

Légli Géza Kislaki Bormanufaktúra
Kistücsök tányérokmég fotó, facebookos

2010. október 9., szombat

kultúrhétvége

Amióta a fényképezőgépem önállósult most már csak az iPhone erejében bízhatok, de az legalábbis mindig ott van velem, így aztán sikerül produkálnom a folyamatos rossz minőséget, amelyet a téma unalmasságával igyekszem ellensúlyozni. Így jönnek létre az ilyen fotók, de cserébe mindegyikhez kapcsolódik sztori.

Amikor az ember nagy ritkán eljut színházba azt nyilván mindenkinek el is kell mondani, különben mi a fenének mentünk el, annyira azért nem jó szórakozás. Na hát én elmondhatom magamról, hogy voltam színházban, arról hallgatok, hogy mikor voltam utoljára, nem csak azért mert nem jut eszembe, hanem mert szerintem elég régen volt. Személyes és szakmai érintettség okán a Pesti Színház/Vígszínház Mikve című darabjának bemutatójára jutottam el. Nagyon tetszett amúgy a darab, még ha a közönség csakis az alpári kifejezéseknél nevetett kötelességszerűen, valamint a színészek nyelve néhányszor megbotlott, de lehet, hogy ez már a kamaraszínház sajátos hangulatába belefér. A felső, nyitóképünk tehát a bemutató utáni banketten készült miközben egyik kezemben a sóletes tányérral a másikban pedig a fényképezőgéptelefonnal egyensúlyoztam a rossz fényviszonyok között (update: mármint a képen nem ez látható, hanem egy darab imagefotója).

Ez most sehogy nem kapcsolódik ide, csak mondom, hogy ez itt az új felfedezettem DropShop a Jászai Mari tér környékén, egy nagyon jó hangulatú bár, nagy borválasztékkal, nekem való ipari design enteriőrrel.

Hát ez a kompozíció ugye kihagyhatatlan én ezt a látványt szeretem magam előtt a legjobban, meg az üres autópályát. És még talán van egy, de az titok.

Nem szeretem magamat reklámozni ezen a blogon, na de egy ilyen kép után belefutni egy spanyol estbe még ugyanezen az estén?


Cafe Montmartre, péntek esténként nekem megvan a programom mostantól. Csak spanyolok voltak körülöttünk. Így a legjobb, potyautaskodni mindig, sokszor.

2010. október 3., vasárnap

egy lépés előre, kettő vissza


Lehet, hogy a péntek estében nem kellett volna trendinek hangzó budapesti hely nyitópartyján nyúzódni reggel 4-ig másnap reggel fél 8-as keléssel, ugyanis szombaton már csökkent üzemmódban és alacsonyabb fokozatba esett immunrendszerrel lakáskiürítő, lomtalanító teljesítménynapot tartottam hat vasgyúró, pakolóférfi társaságában. Utána úgy éreztem magam fizikailag és lelkileg is (ez utóbbi pozitív értelemben), mintha megmásztam volna egy nagy és értékes hegyet.

Estére aztán éreztem az egész vagánykodás visszahúzó és elemésztő hatását, úgyhogy a vasárnapot ismét félemberként töltöm éppen ágyba kényszerülve, de azért kivonultam egy shoppingprogramra a közeli plázába és kiegyensúlyozott nézelődésben töltöttem néhány órát, vásároltam is néhány létfontosságú, az életet tartalmasabbá tevő darabot.