2011. augusztus 31., szerda

ugyanaz

Elérkeztünk a nyár utolsó napjához, holnaptól itt az ősz, új szelek, új hangulatok, még ha ennek egyelőre semmi jelét nem érezni. Hétvégén sajátos nyugalomban vonultam végig a belvároson és szívtam magamba a hetedik kerület hangulatát, a falakat a városrész alakuló kultúráját, továbbra is úgy érzem, hogy a két kedvenc kerületem a XIII. és a VII.
Sajnos az otthonom inkább az előbbi, ahol most igen kellemetlen helyi perpatvar részese vagyok, erről már tettem említést. Ez a városi-falusi élet már csak ilyen.

Miközben végtelen számú hullámokban ismétlem önmagam, észrevettem, hogy arra is hajlamos vagyok , hogy minden nap, ugyanazon a helyen, ugyanazt egyem. Most például nem elég, hogy a reggeli kávézás ceremónia 5 éve nem változik, de kezdek rászokni a piacon egy bizonyos ebéd rendszeres, változatlan formában történő elfogyasztására.
Viszont nyílik egy új reggelizőhely a szemközti új házban, új remények, új lehetőségek és reméljük nem új csalódások várnak.

2011. augusztus 29., hétfő

2011. augusztus 28., vasárnap

Pozsonyi Piknik 2011

Ez is megvolt...
Idén is elkövetkezett a Pozsonyi Piknik és mivel a tavalyinál sokkal jobb idő volt, látványosan nagy tömeget vonzott. A pozsonyi úti és környékbeli boltok és mindenki, akinek volt mutatnivalója/mondanivalója kivonultak, megpróbálták hozni, ami tőlük elvárható, igényes, színvonalas programokkal. Itt az újlipótvárosi városrész sajátos hangulata magával ragadó, valahogy Budapest legjobb arcát igyekszik láttatni.

Érdekes személyes élmények árnyalták az eseményeket, ugyanis a Lipócia magazin önkénteseket (ki)használó szerkesztője úgy gondolta, hogy én majd 6 órán keresztül fotózok neki, ami még akár nem is lett volna kizárt, ha közben nem pattogtat anélkül, hogy bármilyen koncepció is lenne a fejében, hogy is fogalmazzak mindezt "érdekes" stílusban. A Lipócia magazin megjegyzem eddig sem érdekelt, zagyva, külalakra kaotikus, koncepciótlan, de a sok lokálpatrióta persze megveszi kötelességszerűen, amivel nincs is baj, egyszerűen annyi, hogy én például belenézek egy újságba, hogy érdemes-e megvenni, mielőtt megveszem és ezt még nem találtam úgy, hogy érdemes lenne. Amúgy jó kezdeményezés lenne...

Szándékosan írom meg mindezt nyilvánosan. Szokás szerint tehát a rossz szájíz felülírta a szándékot és az érdekeket, nem ment, nem bírtam így csinálni. Még mindig nem tudok robotként működni, nagy baj. Ezek itt nyilvánvalóan a saját használatra készített képek, de még így is túl sokat készítettem nekik.

Sarki Fűszeres stand az általunk készített szórólappal
Pozsonyi kifli
rajzverseny a Sarki Fűszeres standnál
átadják a Pozsonyi Csillagot a legtöbb szavazatot kapott vendéglátóhelynek

2011. augusztus 24., szerda

naptámadás

Miközben abnormális augusztus végi kánikula uralja az országot az átlag 15 fokos hőmérsékletű július után (mai posztunk támogatója a Meteorológiai Intézet), szóval úgy gondoltam jobb lesz továbbra is a lakásban maradni és nem kimozdulni. Itt ugyanis olyan jellegű luxus van, hogy ezt a lakást egyszerűen hűvösen lehet tartani, reggel átfúj rajta a hajnali friss szellő, 10 perc napsütés az egyik oldalon, majd továbbáll a nap folytatva dolgát a többi ház ablakán és falán, engem viszont innentől kezdve békén hagy. Közben a másik oldalon már jönne újra, ott viszont van egy vaskos, régimódi faredőny, ami a maga konzervatív módján teszi a dolgát és elzárja a napfényt, továbbá a meleget. Így aztán emberi körülmények uralkodnak, egyrészt nem légkondiban ülök az új, szuper irodámban félbetegen, hanem a saját kanapémon immár sokadik napja, szinte egyhuzamban, és ami a legfurcsább: nem tudom megunni. Ez normális, hogy valaki ennyire szeret otthon lenni?

Ráadásul tegnap extra munkakedv szállt meg, csak úgy pörögtem félig fekve-hörögve-prüszkölve ugyan, dehát fizikai erőfeszítésre nem volt szükség csak agyira, ami viszont meglehetősen ki van pihenve mostanában. Nincs nyomás, feszültség, bonyodalom, káosz, vagy legalábbis kezelhető mennyiségű.

És, ami a legjobb hír, hogy kilátásban van mégiscsak egy nyaralás szeptember végére: Olaszország, ha minden jól megy, nagy felfedezés lesz, ugyanis ez még nem történt meg - hiszen csak átutazóban jártam arra, ami nem igazán számít, azt az egy nap Velencét pedig inkább fedje jótékony homály.

2011. augusztus 22., hétfő

itt van..

Nem tudom az allergia vagy az ezzel párhuzamosan hirtelen betörő kánikula az, ami okozza a jelenlegi helyzetet, mindenesetre viszonylag régen voltam ennyire beteg. Elhatalmasodott rajtam az irtózatos nátha ködfelhője, különleges tudatállapotot eredményezve.

Elindultam valahogy óvatosan lépdelve a forróságban, egy üveg vízzel és a borzasztó nehéz táskámmal a kezemben, beültem egy Starbucksba hátha ott pavlovi reflexként előjön a munkakedv, vettem egy forró csokoládét, szerintem ilyenkor én vagyok az egyetlen, aki ilyesmit kér. De olyan hihetetlenül jól esett, hogy magam is meglepődtem, pedig a Starbucksot, mint tudjuk (én legalábbis biztosan) nem különösebben kedvelem. Utána rákényszerültem, hogy bemenjek egy Apple boltba, ahol néhány undok eladó majdnem elvette még a maradék életkedvemet is, de aztán gondoltam a saját tahó stílusukat viszonzom és akkor jobban lettem.

Aztán, ahogy tartottam az irodámba megszédültem, koncentrálnom kellett, hogy el ne dőljek hirtelen. Kissé ijesztő volt, de gondolom a napsugarak szöge ilyenkor dél körül a legtámadóbb jellegű.

2011. augusztus 21., vasárnap

augusztus 20.

Lezajlott a népünnepély, én olyan dél körül vettem ki a magam részét az eseményekből, amikor még csak szállingóztak az emberek és csak az igazán kitartóak foglalták még el a helyüket.
A lényeg, hogy bizonyos emberek képesek 9 órával a fél órás tűzijáték előtt letelepedni a Duna partra, hogy biztosan jó szögből nézhessék végig.

A hatalmas szél mentén masírozó locsolóautó árnyékában sétálgattam a fényképezőgépemmel, közben kaptam oldalról egy jó nagy adaggal az útra szánt vízmennyiségből majd elfogyasztottam egy kávét a Drop Shop teraszán, és élveztem az érzést, hogy ismét kivülállóként figyelhetem az embereket.

2011. augusztus 20., szombat

önérvényesítés

Úgy tűnik ezt a szombatot és augusztus 20.-át is önálló nyugalomban töltöm. Tegnap megvolt a kitűzött 10 km futás a Margitszigeten, így a héten gyakorlatilag lenyomtam egy félmaratont és még csak szombat van. Na jó, nem őrültem meg, ma a cirkusz alatt nyilván nem fogok futni.
Meg hát a 10 km után nem is szoktam, csak kiheverem. Jó lenne kibírni, hogy például irtózatos mennyiségű szénhidrátbevitellel ne ellensúlyozzam a tegnapiakat, miután 1 kg só ült ki a bőrömre futás után és ki tudja mennyi és milyen ásványok vesztek/fogytak el bennem.
Azért jó volt, és jó is maradt. Csak aztán már rosszul aludtam, mert túl szép volt a hetem ahhoz, hogy úgy is maradjon (alvásügyileg).

ilyen a látvány futás után, most már 9 körül besötétedik teljesen, ez az egyik legjobb dolog jelenleg az életemben: Margitsziget, futás, lazítás.