2013. augusztus 25., vasárnap

Rainy Run

Most már késő, lassan futóblog műfajban nevezhetem ezen gyakorlatilag noname és kategorizálhatatlan blogot.
Lenyomtuk ezt a hetet is, 3+1 munkanap, ma pedig 1 szabadnap jutott, előtte viszont a 4 nap szabadság mindenképpen hatalmas bónusz volt. Úgy alakult azonban, hogy a munkanapok kiszívtak belőlem minden maradékot és ha lelkierőt, érzékletesen egy akkumulátorhoz hasonlítom, már megint a pirosba kerültem szombat délutánra. Úgyhogy utána már csak döglés volt a részem.
Ma viszont Szimpla Piac reggeli, bio black tomato, paprika beszerzés után, Valyo kilátás és lenyugvás, majd a MyLittleMelbourne rendkívüli jegeskávéja emelte a nap fényét, de nem állítom, hogy felhőtlenül jól lettem volna közben.
Ami a feloldozást meghozta, némi újabb bénáskodással - ezúttal én ártatlan voltam - az egy újabb 15 kilométeres futás volt a Margitszigeten.
Ezt most megint ki kell fejtenem részletesen.
Az első 5K ugyebár semmi probléma, nyilván, hogy az első 1K-n mindenki szörnyen idegesít, a végére megszokható, egyébként erősen felhős volt az ég, úgyhogy 16 órakor egészen kevesen andologtak körülöttem és a futópályán, de aztán elkezdtek sajnos sűrűsödni. Nem is kérdés, hogy belevágok a 10K-ba, megyek tovább, de olyan 6-7km-nél kicsit érezni kezdem a térdem, illetve tényleg kezdenek sokan lenni, ez ugye azt eredményezi, hogy nemcsak normális futók, hanem a rózsaszín ruhás nagyseggűek is előkerülnek, akik lobogó hajjal ruganyosan és gyorsan futnak, csak később látod őket szuszogva gyalogolni. Meg hát néhány kisgyermekes anyuka a futópályán látja biztonságosnak a gyermek bizonytalan lépéseit kipróbálni, én természetesen rendkívül gondosan közelítem meg a szituációt eleve, és kerülöm ki mindenre figyelve, de van, aki csak szélvészként elhúz, namost ilyenkor a gyerek, ha hátralép váratlanul, igen csúnyán elrepül néhány métert a futóbajnok sodrásában.

Az első 10K is simán megy, belevágok tehát az újabb 5be, és ekkor jön ismét a drasztikus váltás, ezúttal rajtam kivülálló okokból, tehát nem azért, amiért a múltkor (késő estébe csúszás, sötétség, félelem), szóval elkezd esni az eső. Igazából teljesen jól esik (höhö) semmi bajom vele, felfrissít. Mondjuk, mivel nagyon régen esett, igen sok port felver és a szomjas föld és sárga fűszálak csak úgy isszák magukba. Ami a lényeg 12 km-nél jön egy flash, tényleg, felemelő érzés, kémia, az agyamban elégedettséghullám, a zene tökéletes, nem érzem a testem, elmerültem a futásban, nem érzem az embereket, nem érzem a levegőt, csak a ritmust és a lendületet, különleges tudatállapot a jutalmam. Nemsokáig tudom élvezni, mert a térdem és a lábam egyre inkább adja fel a maga részéről, persze végigerőltetem szinte, de csak szinte az utolsó 900 méternél már sajnos 2szer meg kell állnom sétálni, nem megy tovább, agyatlan pedig nem vagyok, hogy erőltessem.
A végén jóleső érzés, nincs félelem, elégedettség van. A nyújtást végigcsinálom, nagyon jó, csak két csaj odaáll a padomhoz és várja, hogy befejezzem, namost ez majdnem annyira felbosszant, mint amikor a szűken mért futópálya menti kutaknál éppen iszom és odaáll valaki és néz, vár, hogy mikor fejezem be. Ez utóbbi nem is hagy, hogy kellőképpen kiélvezzem a vizet (mondjuk futás közben nem is baj), viszont a padnál állók egyáltalán nem érdekelnek, sőt extrém hosszan csinálom, amig fel nem adják.

Végül biciklivel haza, kálcium pezsgőtabletta, gingerbread tea és zuhany.

2013. augusztus 20., kedd

4 nap

Szombaton érdekes moziélményben volt részem (Mielőtt éjfélt üt az óra), vasárnap pedig a szokásos Szimpla Piac reggelit választottam, majd végre életem első ebédje következett a Macesz Huszárban, finom volt.
 Szimpla reggeli
 Szimpla kávé
 Macesz Huszár - maceszgombócos húsleves
 Mivel szerencsésen hosszú 4 naposra nyúló egynapos ünnepünk van, hétfőre vissza is nyertem a szellemi energiámat és egészen kellemes időt töltöttem a Fellini Kultúrbisztróban a Római parton, majd este a Valyo nevezetű érdekes helyen a Lánchídnál nyitott mozielőadást néztem.

Kissé túlzó kilátás
 Valyo (Város és Folyó)
 Fellini Kultúrbisztró



2013. augusztus 15., csütörtök

Trance Run

Még mielőtt úgy tűnök, mint valami bekattant hippi, élete virágját elérő majd azt szép lassan túlhaladván mindenféle pótcselekvésbe menekülő nőszemély, el kell, hogy mondjam ma visszatértem a munkába, kicsit ugyan érdekes állapotban, de jól vettem az akadályokat. Estefelé pedig úgy döntöttem, hogy jóga óra helyett a város egyik legjobb gyrososánál szerzek energiát, és az az igazság, hogy sikerült is. Olyannyira feltöltődtem, hogy éreztem magamban az erőt, hogy elmenjek futni. Szóval fel is kerekedtem, fogtam a biciklimet és ugyan már sötétedett ismét, de kitekertem a Margitszigetre, egyik kezemben az ozorai nomád létre beszerzett szuper zseblámpámmal. Igy legalább volt biciklivilágításom is, ha akartam, valamint futás közben is tudtam világítani, ha éppen úgy támadt kedvem. Na szóval a napot önmaga teljességében zárva, kezdek megnormálisodni.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne tudnám pontosan, hogy mikor lesz a legközelebbi goa party a városban, valamint, hogy még mennyit kell aludni a következő Ozoráig.

Ezt hallgattam futás közben:

2013. augusztus 14., szerda

Erőtér


Erre "szoktam" itthon jógázni:

Lassan visszahajlítom a teret a hétköznapok felé, megőrizve magamban az utat és a kinyílt energiaforrásokat. Szkeptikus típus vagyok, mint tudjuk, azonban úgy látom, hogy erre időt és energiát fordítva, a fejemben és a szívemben meg tudom tartani és tudom fejleszteni, amit kaptam, vagy amit én adtam magamnak.
Ilyen elrugaszkodott és tartalmas szabadságom talán nem is volt soha, a mai napon mindez véget is ér. Kérdés mennyit tudok hasznosítani, hogyan tovább.

Tegnap egyébként voltam egy igazi és talán komoly jóga órán az Ashram Jóga és Meditációs Központban és valahogy minden pont úgy alakult, amire nyitott voltam és ami megerősített mindabban, amerre elmozdulni látszom. Úgy érzem meglepően jól ment, holott nem vagyok egy jóga alkat, de még lehetek.
Összességében továbbra is inspirálódom a fő forrásokból, minden, ami Ozora, tájékozódom, kikeresem, kidolgozom, beépítem a kellékeket, a hétköznapjaim részévé teszem fokozatosan.
Tegnap tehát jóga, ma pedig már nagyobb biciklizésbe is belefogtam, persze az más, de a hétköznapi mozgásformáknak is hódolni kell, például elmegyek hamarosan futni is.

Amúgy nem csúsztam ám ki ennyire a hétköznapokból, mint amennyire tűnik, egyszerűen csak feltöltődtem a szokásosnál jobban egy számomra viszonylag új dologgal. Az irányzatra amúgy mindig is nyitott voltam, csak kellett egy erőteljesebb találkozás.

2013. augusztus 11., vasárnap

Az első O.Z.O.R.A fesztivál élményem

Félúton

Felületesen jön először, sokrétű érzetet kap a tér, ha fantáziadúsabb lennék el tudnék játszani vele, de korlátaimba ütközöm, majd abba, hogy nem tudom irányítani, végül az irányításkényszer az, ami megfogja a kezem. Ideig-óráig elengedem és nézem magam, egész jó pillanatok és mégsem ereszt, nem felszabadító, nem szórakoztató, csak satu közé fogja az agyamat és extrém izgalmakat ígérő kirándulás kezdődik.
Egyetlen józannak tűnő ember van, aki meg tud maradni mellettem, nem tudom milyen lehetek, valószínüleg a maximális elfogadás és bizalom, ami megment, kizsigerelem pszichésen őt is. De miért is megy ez a végletekig nekem kíméletet nem hagyva?
Ezt nem lehet tudni.
Aztán színes bazársoron nézelődünk le-föl vonulunk, nagyon sokat nevetünk, beszélgetünk, kerüljük az embereket, a szűk szimbiotikus világba nem illik senki. Ez a kör az embert saját hibáival szembesíti, szerencsére nincs is olyan sok, mint hittem.
Ez a világ sokat ad a kinézetre. Vagy én adok sokat, mindenesetre sokat ér. Hiszen a szemünkkel látunk először, ami nem tetszik, annak esélyt sem adunk.
Amit pedig igen, azzal elfogultak vagyunk és tetszeni is fog, mert a tetszés az pszichológia, ráadásul olyan, amit magunk irányítunk.
Fel kell nőni a feladathoz és elérni azt, amire olyan régen vágytam.
Egy új kasztot ismertem meg, egy új dimenziót, amibe nagyon nehéz lesz beletanulni, viszont hatalmas az út előre. Az elszakadás persze nem feltétlenül helyes és megnehezítheti a dolgokat, a félúton maradás lehet a legszebb kihívás, hiszen semmitől sem vagy elszakadva. 

Ez a világ gyönyörű, mindenhogy. Elfogadóan pozitív, eredendően jó. A szépség mindenhonnan jön, egy folyamatos mozi része vagy. Mindenhogy.
Szép új világ számomra. A különböző rezgések ezernyi kihívást nyújtanak, nehéz pszichológiai feladat, a szellem és a szem tornája, a fiziai pedig adott kell, hogy legyen. Az utóbbiban kicsit gyengének érzem magam, az első kettő jó.

Ennek a 4 napnak nagyon sokat köszönhetek, teljes kiragadást, értékrendváltozást, életem egyik legintenzívebb élményét, és igazi boldog pillanatokat, amelyek érzetét sem ismertem eddig, de ennyire bátran biztos, hogy nem mertem elmerülni benne.
A satu még fogja a fejemet, de enged gondolkodni és csak jó érzéseim vannak. Iszonyatosan kemény erőpróbából győztesen kerültem ki, és az előttem álló hatalmas és nagyon hosszú út felismerésével, amelyen szeretnék fokozatosan végigmenni.

O.Z.O.R.A. Festival

 
 
 


2013. augusztus 4., vasárnap

Holiday

Na szóval péntek óta szabadságon vagyok, bár élesben csak holnap kezdődik. Ezt a tényt egyébként megdöbbentően visszafogott életformával köszöntöm, éjszakába nyúló vad partyk nélkül, tulajdonképpen pénteken még elmentünk a döbbenetesen zsongó Gozsdu udvarba, de a Spílerben való tonhalburger zabálás után röviddel következett a hazatérés. A Spílerben egyébként - megkockáztatom - Budapest legrosszabb koktéljai kaphatóak.

Tegnap pedig kellemes 3 órát töltöttünk többedmagammal az Édesmindegy teraszán, egyre jobban jön fel a hely a szememben, jó alternatíva maradt továbbra is. Utána pedig ismét szentendrei kirándulásra adtam a fejem (újra bemerészkedtem), de nem bántam meg, nagyon jót ettem az Adria étteremben, aztán pedig ismét nagyon rosszat a Dorothea kávézóban, viszont ez akkor is egy cuki hely, és nagyon kedvesek, nyilván nem tudták rólam, hogy gyakorlatilag maga a sátán tette tiszteletét náluk.

Most pedig zsibbadtan heverészek, lévén 35 fok vagy 40, de mindenképpen nagyon meleg, szívesen kimennék az utcára, de nem tudom össeszedni magam, pedig ma még nem is kávéztam (12:40!) a Szimpla Piacig pedig most már egészen biztos, hogy nem tudok elvergődni.