2011. december 31., szombat

utolsó szombat

Az év utolsó szombatja ragyogó napsütésben telt, itt egy ilyen érdekes, ferde szögben, a Magyarországon megszokottnál kissé sárgásabb színben süt. A mai napra, tehát az év első napjára viszont egy döbbenetesen undorító feketés-szürkés, kátrányszerű ónosesőfüggöny köszöntött. A szilveszter visszafogottan, jókedvben telt és éjfélkor meglepetésszerű tüzijáték özönt láthattunk a horizonton, nekem amúgy egészen különleges élmény volt.

2011. december 30., péntek

újév várás


A mai nap inkább a belső koncentrációnak kedvez, csak egy-két órára mozdultam ki a városba, illetve a holnapi napra készülünk elsősorban sütés-főzés terén.

Továbbra is meg van zavarodva mindenki, hihetetlen mennyiségű ember járkál föl-alá a belvárosban, ez eddig tudtommal nem volt jellemző.

céklasütés

sült fehérrépa, tejszínes vadkelkáposztával



2011. december 29., csütörtök

A kedvencek: Mosebacke és Fotografiska

Tegnap megejtettem a szokásos, kedvenc sétámat a Mosebacke környékén, rátekintéssel a szokásos, kedvenc épületemre (Fotografiska) közbeiktatva egy-két érdekes helyet, mint például egy menő csokoládéüzem, design éttermek, salátabárok, kávézók, vintage ruhabolt stb.,
majd ismét voltunk egy edzésen, ami most nagyon jó és hasznos volt, állítólag magyar csaj tartotta, de én nem tudom megítélni.

Ma pedig időben összeszedtem magam és elzarándokoltam +6 fokban, szemerkélő esőben, szívderítő fényviszonyok között (mármint sötét és borús) a Fotografiskába, ahol mérhetetlen tömeg és a bejáratnál konkrét sorbanállás fogadott, de hát szó sem lehetett arról, hogy esetleg ne menjek be, tehát kivártam azt a (végül csak) 3 percet és bementem.
Ott van elrontva, hogy az alsó szinten van egy Nick Brandt: On This Earth, A Shadow Falls kiállítás, ami állatokról szól, elefánt, oroszlán, stb. gyönyörű képek és hát nyilvánvalóan ez a családok számára a cirkusz és az állatkert tökéletes ötvözését jelenti, tehát lehet vinni a gyereket. Ugyan a kiállítás teljesen másról szól, és nem hiszem, hogy a kisgyerekek fel tudják fogni, de nem baj elméletileg, szoktassuk őket a kultúrához.

A második szinten szerencsére már jóval kevesebben voltak Aitor Oitriz kiállításán, ami viszont fantasztikus volt, nekem nagyon tetszett.
Oitriz spanyol, de szerintem inkább baszk fotóművész, aki az építészeti formák különös összhangját ragadja meg. Itt már jóval szabadabban mozoghattam, sőt egy-két vetítőteremben teljesen egyedül élvezhettem az elborult filmeket, na ez volt az én világom.
Ezután próbáltam egy kávét vételezni, hát sajnos a Fotografiska kedvelt kávézóját ki kellett hagynom mivel olyan embertömeg volt ott is, és elképzelhetetlen volt, hogy én egy 50 méteres sorba beálljak. Inkább a Slussen környékén kerestem egy másik kávézót és a Tully's Coffe-ban meg is találtam, amit akartam, egész normális áron, normális körülmények között ihattam kávét.
Egy-két boltba még benéztem, egy nagyon menő t-shirt designboltot is találtam, dehát elég drága minden, úgyhogy ezeket meg kell gondolni, végül egy újságosboltban egymillióféle magazinban (minden témában) gyönyörködhettem, itt is be lehetne elég alaposan vásárolni.

2011. december 28., szerda

Kaffekoppen és Kulturhuset

Az ünnepek utáni első napot, azaz december 27-ét a Gamla Stanban egy ebéddel kezdtük, a Kaffekoppenben, ami szerintem egy nagyon jó hangulatú és jóravaló hely lenne, de az az érzésem, hogy túlzottan felfutott majd megjelent az "ezeknek mindegy" faktor, mivel turistaközpontban vannak. A lényeg, hogy ettünk egy nagyon közepes, semmilyen karfiollevest drágán, hozzá kaptunk béna, esetlen kiszolgálást.
Ezután pedig a Kulturhuset egyik kiállítását: Miguel Rio Branco sokrétű munkáit, egyelőre inkább csak futólag megnéztem, de természetesen még visszamegyek elmélyedni benne, mert nagyon tetszett.

2011. december 26., hétfő

zsúfolt utcák

Kiszabadultak máris az emberek és ellepték az utcákat, vásárolgatnak és fogyasztanak. Ma végigmentem a Gamla Stan jól ismert terepén, ismerős volt, nem tud meglepni semmi. Holnaptól keresem fel az új helyeket, de az erőm megint kezdett elhagyni, legalábbis ma. És még mindig +8 fok volt.


+10 fok és napsütés

Tegnap nagyszerű nap volt, gyönyörű napsütés, nyugalom és meleg volt a városban, bár egyre többen sétálgattak az utcán és nézegették a sale feliratokat, bízva abban, hogy mára megduplázódnak.

Ahogy elindultam sétálni a Stadtshuset felé, közben magamon nevettem, ahogy úgy teszek, mintha magabiztosan tudnám, hogy éppen merre tartok, miközben fogalmam sem volt, a híres tájékozódóképességemet ugye nem kell bemutatni senkinek. Elsétáltam egy kikötőig, ahol délután 2-kor a már lemenni készülődő nap melegében fotózgattam, szép fények és árnyékok között egyensúlyozva.

Beültem egy kívülről megnyerő kávézóba, ami egyébként jó is lett volna, ha a meleg áfonyás süteményemből nem csinálnak menet közben a mikrohullámú sütőben áfonyás pépet, valamint, ha a nagydarab, szőke, svéd csaj nem úgy repíti a mosogatófiúhoz az elhasznált villáját, hogy azzal épphogy nem vágta kupán, a szerencsétlen pedig csak hátranézett meglepetten és ha nem fizettem volna már ki, akkor meg is köszönöm a vendéglátást, még mielőtt további egy percet kell töltenem egy ilyen tahó kiszolgálóval.

Az este pedig egy nagyon érdekes programot tartogatott, 25-30 magyar-svéd társáságban karácsonyozhattam, hihetetlen tanulságos és izgalmas volt figyelni őket, sokan már 1976-ban kijöttek ide, voltak, akik 1980-ban vagy később, de olyan jó volt hallgatni a történeteiket, és azt, hogyan vélekednek Magyarországról, illetve meglátni bennük, ami még magyar és észrevenni, ami viszont már svéd mentalitás (ezt ők szerintem nem is látják).

A végén nagyon sokat nevettünk és hülyéskedtünk, degeszre zabáltuk magunkat töltöttkáposztával, kocsonyával, jól be is rúgott a társaság (én nem), szóval jókedvűen zárult a december 25.

2011. december 25., vasárnap

esti séta a fények városában

Fények városa, ez is az. Még elmentünk a Biblioteksgatan sétáló és bevásárlóutcán végig, majd ki ki a Sergel Torghoz, csodálva az esti és karácsonyi fényeket. Nem voltak sokan az utcán, főként a kívülállók élvezték ki a rövid időre rájuk hagyott várost.
A bevándorlók, akik a működtetik az alsó gépezetet, főként ők dolgoznak ilyenkor, hogy aztán, amikor december 25-én az álmos svéd vasutas megjelenik a gurulós bőröndjével, legyen mit reggeliznie.

2011. december 24., szombat

december 24.

Reggel a metrón egy véletlen folytán megismerkedtem egy nénivel, aki teddy mackókat gyűjt nagy mennyiségben, blogot ír, mondta, hogy a "facebook az egy fantasztikus dolog", aztán megtudtam, hogy a férje néhány hónapja halt meg, ez az első év nélküle. Ezért ez most nagyon nehéz.
A Hannuka gyertyagyújtásra azért nem tudott elmenni, mert mindig a férjével voltak 50 éven keresztül és képtelen volt. Habár a karácsony nem érinti, de mégis nagyon nehéz.
Ahogy hallgattam, azt hittem megszakad a szívem. Az érzéseimből valami átmehetett, mert főként hozzám beszélt, szinte belémkapaszkodott a szemével. Talán erőt is adtam neki valamilyen módon. Ő pedig különlegessé tette a napomat azzal, hogy egy ennyire erős érzelmet hozott elő belőlem. Ilyenek ezek a napok.

Ezután elmentünk a zsinagógába, de mivel alapvetően svédül zajlott, kevésbé tudtam azonosulni az üzenetekkel, bár így is jó volt és ezek az órák valahogyan akkor is számítanak és fontosak a léleknek, ez szinte biztos.

Amikor vége lett még elnéztünk az Urban Outfittersbe, mert azt ugye nem lehet kihagyni, volt is ott sokminden, főleg designkönyvek területén, aminek nem lesz könnyű ellenállni, majd eldől.

Azóta pedig itt vagyunk a hotelben egy szupermenő szobában, sőt még utaztam is egy sort a délután folyamán, ahol az úton a karácsonykor elveszett, egyedülálló lelkeket figyelhettem. Utána pedig sushiztunk, iszogattunk, szóval megvagyok.

2011. december 23., péntek

északi gravitáció

Itt az északi sarkhoz közel lehet, hogy beszippantott engem valami negatív gravitáció, ami elnehezít és különben is reggel fél9-kor sincs még világos, egyébként pedig a napot nem is lehet látni, továbbá ma délután 3 előtt már elkezdett besötétedni és még az eső is esett, de közben egyébként nincs is hideg, viszont itt akkor is nehezebb a légzés és vastagabb a levegő és borúsabb a ég, úgyhogy szerintem ezek most egy kicsit nehezítik a dolgokat, de most már az a szerencse, hogy rájöttem erre.

utolsó előtti


Azt hiszem az ilyen napokat nevezzük zero napnak, vagy nem tudom van-e neve, a lényeg az, hogy a nap, amikor nem volt értelme annak sem, hogy felkeltünk.

A tegnapi edzéstől és gondolom a Hurry Curryben elfogyasztott indiai vacsora méreganyagainak is köszönhetően félig agyonvert állapotban ébredtem, majd úgy dél körülre bementem a városba, szétnéztem egy kicsit, megállapítottam, hogy ahhoz képest, hogy ez az utolsó napja az embereknek arra, hogy felesleges dolgokat vásároljanak egymásnak, akár van közük egymáshoz, akár nincs, szóval nem is voltak annyira elviselhetetlenül sokan.
A design boltokat, piacokat szeretem járni, mert érdekes a kínálat, ott érződik igazán az élet, múzeumba és kiállításra még nem mentem (de hiszen még csak a második napom volt ez), hanem valahogy úgy vagyok itt, mintha mondjuk itt élnék. Viszont kinéztem azért már néhány helyet, ezeket elkezdem majd megnézni idővel.

Azért az jó, hogy nem otthon csinálom végig ezt a karácsonyi cirkuszt.

2011. december 22., csütörtök

Hötorgshallen piac és a tornaterem

A reggeli hasznos regenerálódási folyamatot végül elindulás követte, először a Kungsbronon visszatértem a már bevált (1 napja) helyemre, amelyet vicces módon Panininek hívnak, kértem a kardamomos süteményemet, de nem volt (óriási bocsánatkérések közepette), ezért kardamomos cantuccini-t vettem helyette, az is jó volt egyébként. Utána betértünk a Nordic Light Hotel alsó szintjére, ahol mindenféle design bútort és belső teret lehetett csodálni,
majd néhány további boltba pl. egy másik kedvencembe a Stockhomeba, mondjuk most elég béna volt a kínálat.
továbbá egy nagyon menő piacot a Hötorgshallent látogattuk meg, ahol nézhettem a rák, kagyló és halkínálatot, a zöldséghegyeket, szendvicsek, a sarokban hallevest mértek - ezt egyébként egyik nap ki is próbálom - továbbá találtam olyan hentest, ahol például magyar szalámit és kolbászt is árusítanak,
és még sokminden mást.

Ezután pedig a Friskis gymben voltunk egy edzésen, most is nagyon tetszett az elv, ahogy a középkorú svéd férfiak ott aerobikoznak nagy számban a nőkkel vegyülve. Maga az edzés közel sem volt olyan extrém kaland, mint tavaly nyáron, amikor a Dszingisz kán zenéjére ugráltunk.

A mai nap tehát nyugodt volt, semmi erőltetett menet, majd holnap belevágok a konkrét témákba.