civilizáció

Mindig érdekes dolog a civilizációs létrán fölfelé lépkedni az pedig a legintenzívebb személyiségfejlődés egyik lehetséges útja, amikor az embernek időről időre meg kell küzdeni önmaga határaival. Ilyen például, amikor néhány napig nincs gáz a lakásban. Az még rendben, hogy gázpalackot kell venni és felhozatni, amikor éppen meghalljuk a palack ütögetését az utcán tudjuk, hogy jön a gázpalackos ember, és én már nem merek emiatt szólni, hiszen látom, hogy ez itt teljesen normálisnak tűnik. Szóval, ha mondjuk nem jön több napig, mert éppen nem jár erre, akkor nincs gáz a lakásban, ez van. Tehát néhány napot ki lehet bírni így, majd fürdesz a közeli uszodában mosogatni meg lehet hideg vízben nem kell mindig a luxuus. Utána mondjuk néhány napig nem volt internet, mert futárszolgálat hozza ki csomagban a dobozt, amit ugyan magad installálsz ha értesz hozzá, ha nem, mert az nem érdekli őket, ja és arra természetesen ne számíts, hogy pontosan közlik veled, hogy mikor jönnek majd biztos egy teljes szisztéma Miattad fog haptákban állni.
Gáz van, internet van, most néhány napig nem volt áram a lépcsőházban, nem baj nem mentünk el este itthonról, hogy ne kelljen vaksötétben visszajönni. Tegnap pedig áramszünet volt, nem baj elmentünk néhány órára itthonról, napozásra mindig van ürügy.
Mire hazaértünk nem volt víz sem, ezt már tényleg nem értettük, bár már igazán nem lepődtünk meg: gáz, áram, internet, víz előfordul az ilyesmi alkalmazkodóképességünk töretlen. Aztán kiderült, hogy azért nincs víz, mert valami novemberi számla nem lett befizetve és emiatt csak nálunk kikapcsolták minden előzetes figyelmeztetés nélkül, szerencsére a házmester néni kaputelefonon közölte a tényeket velünk néhány órán belül. Elintéztük (nem a mi tartozásunk volt persze), most pedig arra várunk, hogy idézem: "mañana o por la mañana" visszakapcsolják a vizet. Vagyis gyakorlatilag teljes mindegy, hogy néhány napig víz nélkül maradunk.
Na nem baj, meg kell lépni a civilizációs létrákat, és akkor hol vagyunk még a nyelvtanulástól.
Újabb reménysugár azonban, hogy nemrég sikerült egy másik nyelviskolában egy sokkal rövidebb VÁRÓLISTÁRA felkerülni, természetesen nem spanyol nyelvre, mert oda lehetetlen, nevetséges álmok-vágyak sicccc innen. Vissza tehát a realitások talajára, úgy néz ki, hogy ha spanyolra nem is, de katalán tanfolyamra el tudok menni.
Hétfőn pedig szintén újabb élménnyel gazdagodtunk a spanyol közszolgáltatásokkal kapcsolatban, lehetőségünk nyílt a Telefonica kifinomult ügyfélszolgálatán 2 órát eltölteni és figyelemmel kísérni a 4 darab ügyfélszolgálatost, akik 45 perc/ügyfél sebességgel intézték az ügyeket, az egyikük pedig ki be mászkált egy hátsó raktárba 2 percenként 50 métert tett meg be és vissza ideges és dermedt arckifejezéssel. Amikor sorra kerültünk egy címmódosításért 20 percet telefonált az ügyintézőnk. Azóta láttunk különböző szélsőséges rendszereket bemutató filmeket, most így az Oscar-díj átadás környékén a filmnézési lázban és rájöttem, hogy a valóság úgyis képes minden képzeletet felülmúlni.