2007. május 22., kedd

Festmények, szobrok, fotók, nagyváros

Május 18. tehát elvileg múzeumi világnap vagy, hogy hívják úgyhogy be lehetett lógni végre múzeumokba, amikbe már el akartam jutni amúgy is, csak visszatartott a borsos jegyár.
Elsőként meglátogattuk a Caixa Fórum barcelonai kirendeltségét, 2-3 viszonylag felejthető kiállítást legyűrve, azért megemlítem őket, mert mégse mentek ki végül a fejemből.
Egyik egy festő úr Wilhelm Sasnal egyenesen Lengyelországból, akit kelet-európa EGYIK legfigyelmreméltóbb művészének tartanak. Nekem azért tetszett valamennyire (ami ritka dolog), mert voltak ilyen fotorealista, minimalista és pop-art hangulatok a képein, menő na.
Utána kicsit zavarba kerültünk mert nem találtuk melyik eldugott teremben van még egyáltalán bármi ezen a 6 képen kívül, de aztán megtaláltuk Lee Friedlander fotókiállítását. Híres fotós, híres fotós! Szépen előhívott képek, árnyékok-fények, tükröződések a képek elemeit puzzleként rakhatod össze és azt hiszem nagysága inkább utóhatásában rejlik. Mondjuk én onnan tudom, hogy jó fotót látok, hogy maró irigységet érzek, itt nem éreztem, de ezek biztos másmilyenek irányzatúak voltak.
Lefelé andalogva Igor Mitoraj szobraiba (képek lásd előző bejegyzésnél) botlottunk, nem tudtuk nem észrevenni az biztos, egyedülálló alkotásaival visszahozta az életet a már félig halott hatású görög és római ókori stílusba. Eléggé vitatott fogadtatása van annak például, hogy a Ramblára is kirakták az egyik hatalmas szobrát, ami egy feslő óriási emberi arc nekem egy Vichy reklám jutott róla eszembe. A lényeg, hogy újszerű az, hogy az utcára mai művész szobrai kikerülnek urban art stb.
A végén pedig voltunk még a Museu Marítim-ben, ahol jó sok hajót láttunk és mindenféle érdekességet, meg majdnem beleszédültem egy hatalmas tükörbe, ami a földön volt és a vizet szimbolizálta. Ilyen:
víz"tükör" (hahha)
áá ez meg csak egy nagy hajó
Igor szobrai távolból, sejtelmesen
egy rendes múzeumban van gyermekfoglalkozás
(legalábbis normális helyeken)

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

WOW
Na, én most érzek maró irígységet ... :)