civilizáció

Mindig érdekes dolog a civilizációs létrán fölfelé lépkedni az pedig a legintenzívebb személyiségfejlődés egyik lehetséges útja, amikor az embernek időről időre meg kell küzdeni önmaga határaival. Ilyen például, amikor néhány napig nincs gáz a lakásban. Az még rendben, hogy gázpalackot kell venni és felhozatni, amikor éppen meghalljuk a palack ütögetését az utcán tudjuk, hogy jön a gázpalackos ember, és én már nem merek emiatt szólni, hiszen látom, hogy ez itt teljesen normálisnak tűnik. Szóval, ha mondjuk nem jön több napig, mert éppen nem jár erre, akkor nincs gáz a lakásban, ez van. Tehát néhány napot ki lehet bírni így, majd fürdesz a közeli uszodában mosogatni meg lehet hideg vízben nem kell mindig a luxuus. Utána mondjuk néhány napig nem volt internet, mert futárszolgálat hozza ki csomagban a dobozt, amit ugyan magad installálsz ha értesz hozzá, ha nem, mert az nem érdekli őket, ja és arra természetesen ne számíts, hogy pontosan közlik veled, hogy mikor jönnek majd biztos egy teljes szisztéma Miattad fog haptákban állni.
Gáz van, internet van, most néhány napig nem volt áram a lépcsőházban, nem baj nem mentünk el este itthonról, hogy ne kelljen vaksötétben visszajönni. Tegnap pedig áramszünet volt, nem baj elmentünk néhány órára itthonról, napozásra mindig van ürügy.
Mire hazaértünk nem volt víz sem, ezt már tényleg nem értettük, bár már igazán nem lepődtünk meg: gáz, áram, internet, víz előfordul az ilyesmi alkalmazkodóképességünk töretlen. Aztán kiderült, hogy azért nincs víz, mert valami novemberi számla nem lett befizetve és emiatt csak nálunk kikapcsolták minden előzetes figyelmeztetés nélkül, szerencsére a házmester néni kaputelefonon közölte a tényeket velünk néhány órán belül. Elintéztük (nem a mi tartozásunk volt persze), most pedig arra várunk, hogy idézem: "mañana o por la mañana" visszakapcsolják a vizet. Vagyis gyakorlatilag teljes mindegy, hogy néhány napig víz nélkül maradunk.
Na nem baj, meg kell lépni a civilizációs létrákat, és akkor hol vagyunk még a nyelvtanulástól.
Újabb reménysugár azonban, hogy nemrég sikerült egy másik nyelviskolában egy sokkal rövidebb VÁRÓLISTÁRA felkerülni, természetesen nem spanyol nyelvre, mert oda lehetetlen, nevetséges álmok-vágyak sicccc innen. Vissza tehát a realitások talajára, úgy néz ki, hogy ha spanyolra nem is, de katalán tanfolyamra el tudok menni.
Hétfőn pedig szintén újabb élménnyel gazdagodtunk a spanyol közszolgáltatásokkal kapcsolatban, lehetőségünk nyílt a Telefonica kifinomult ügyfélszolgálatán 2 órát eltölteni és figyelemmel kísérni a 4 darab ügyfélszolgálatost, akik 45 perc/ügyfél sebességgel intézték az ügyeket, az egyikük pedig ki be mászkált egy hátsó raktárba 2 percenként 50 métert tett meg be és vissza ideges és dermedt arckifejezéssel. Amikor sorra kerültünk egy címmódosításért 20 percet telefonált az ügyintézőnk. Azóta láttunk különböző szélsőséges rendszereket bemutató filmeket, most így az Oscar-díj átadás környékén a filmnézési lázban és rájöttem, hogy a valóság úgyis képes minden képzeletet felülmúlni.

Karnevál előzetes

Jelenleg a karneválok időszakát éljük 2 helyszínen is (Sitges majd Barceloneta) vad fotózással olvasztottuk magunkba az élményt. Részletesen következik hamarosan, addig is ízelítő:

eső

Szombaton jó program esőre ébredni. Pedig ma a Sitgesi Carnaval-ra kellett volna menni, na nem baj majd holnap. A drága jelmezek, a sok készülődés, most mind kárbavész.

A biztonság kedvéért csináltam néhány fotót a borongásról, meg egy kicsit eláztattam magam a tengerparton, annak is van hangulata, nyomott ég, esős idő, holland tengerpart Barcelonában.

pozitív torzítás

fotók a környékről

népszerű pálmafás fotó
és street art meg csend

várakozás

Barceloneta új saját környék

Valahogy mindig a rendszer áldozatának éreztem magam, amikor lakásra érkező szakikra kellett várni és az ügyfélszolgálatok frontra küldött élharcosa csattanó hangon közölte, hogy egész nap bármikor jöhetnek, és hiába próbáltál közbevágva, de mégis alázatosan kérdezni, hogy "de azon belül mégis mikor?", a válasz máris pattant egy képzelt tarkón csapással nyomatékosítva: nem tudja, egész nap. Szóval azt hittem ez csak otthon van, de ez naív gondolat volt. Megrendeltük az ADSL-t, másnap minden előzetes jelzés nélkül megjelentek a lakáson, ahová akkor ugye még nem költöztünk be, tehát nem voltunk ott. Másnap ott voltunk ugyan, de mivel nem volt még melegvíz gyorsan elmentünk a tornaklubba fürdeni korán reggel, mire visszaértünk már megint ott jártak. Harmadnap kora reggeltől este 8-ig a csengőre szegezett tekintettel vártuk őket, ekkor már egyáltalán nem jöttek. Megtanulod te kis rohadék, hogy fegyelmezetten vársz majd minket legközelebb és otthon kushadsz vagy jövünk, amikor akarunk és te meg majd meglátod mikor, ha ott leszünk. Nem jött még össze.
Közben nincs még fűtés továbbra sem a lakásban, minden más nagyon jóóó. Tegnap elmentünk fűtőtestet venni, de aztán láttunk jobb dolgokat is abban a bevásárlóközpontban, szóval inkább gyorsan megvettük azokat, aztán a végére hagytuk ezt a hülye fűtőstestet, mert a franc fogja cipelni, de utána kiderült 10 óra előtt 10 perccel, hogy nincs is már azon a kártyánkon annyi pénz, szóval fűtőtest nélkül maradtunk höhö, maradt a kínos nevetgélés.
Vasárnap pedig SEMMI nincs nyitva, és ez tényleg így van, én erőlködtem még egy jó darabig, hogy "az neeem lééhétezik, hogy egyszerűen semmi ne legyen nyitva". Próbálkoztam a neten mindenféle abierto domingo electricidad stb. kulcsszavakkal, na nem is részletezem a szánalmas kísérleteimet, nincs nyitva semmi na, ez tény.
Szóval holnap majd lesz fűtőtest, hétfőn kinyitnak a helyek egészen a szieszta kezdetéig, akkor viszont szigorúan eltűnik mindenki megint 3 órára. Én meg sem próbáltam elmagyarázni, hogy nincs is annyira meleg még, hogy erre most is szükség legyen, itt nem így látják.

computer says noooo

Nem szeretek a lúzer szerepében tetszelegni, de még csak megemlítve sem lenni, viszont az őszinteség azt követeli, hogy eláruljam, hogy nem jött össze a nyelviskola. Eredményem "lista de espera" lett, azaz várólistás. Ez azt jelentette, ha még esetleg nem emlékezne valaki az áttekinthető szabályrendszerre, hogy február 8-án 11-től eshhetleg sorra kerülhettem volna, ha nem iratkozik be néhány szerencsétlen Sí-t kapott jelentkező. Éppen erre az időpontra esett azonban költözésem másnapja, így a 150 kilós terhek 10 fordulóban történt áthordása után valahogy nem bírtam reggel megmozdulni, hogy még így sem garantált esélyesként mondjuk reggel 6-ra odamenjek, de még 9-kor sem tudtam megmozdulni, így egy hosszú és mély sóhajjal végülis feladtam az egészet.

adios escudellers blancs

Érzékeny búcsú a terasztól
A teraszunkra vezető ajtó, holnap reggel látjuk utoljára, a teraszt szerettem... ilyenek voltak ott, ezeket még novemberben fotóztam:

naplemente a teraszon

hajnali harmat a széken ohhasztal trendfotómenőőő csipeszekcsipeszek háztető háttérrel

Na már hurcolkodunk Barcelona utcáin, a többször forduló nagycsomagos emberek mi vagyunk, ha bárki erre járna, holnap például még matracot is fogunk vinni iggen gyalog.
Új otthonunkban old school hangulat uralkodik, de ebben nem kevésbé volt így, és az meg a MIENK, mármint csak mi leszünk ott Malac úr nélkül. Ma kérdezte, hogy lesz-e mosógépünk az új helyen, mert egyfolytában mostunk ma, de mondtuk, hogy lesz. Vagy azt hitte, hogy fél évre előre kimossuk a cuccainkat? Ajj tegnap olyan finom jamón iberico virított a hűtőben szigorúan zsákba rakva, de aztán röfögve megette gondolom.

Español para extranjeros

"Más vale una palabra a tiempo que cien a destiempo." (Miguel de Cervantes Saavedra)
Egy szó a megfelelő időben jobb, mint száz a rossz pillanatban.

Elhatároztam, hogy elmegyek a hivatalos nyelviskolába, államilag támogatott, meg minden szempontból a legjobb, úgyhogy vártam türelmesen január 30-ig. Erre tényleg érdemes várni mert legjobb tanárok, legolcsóbb, és legintenzívebb. A lelki tortúrán még nem vagyok túl, és egyelőre nem a savanyú a szőlő érzés beszél belőlem, most még csak leírom a tényeket.
Tehát mindenki vegye elő a közhivatalokban szerzett legutóbbi negatív bürokrácia élményét, amikor az adminisztráció csapdájában vergődve érezte magát és átláthatatlannak és reménytelennek érezte, hogy eléri, amiért odament. Ez egy ilyen élmény.
5 lépésből áll a felvétel, először el kell menned a pre-registration-re, ez abból áll, hogy reggel 10-től délután 1-ig be kell állni az iskola egyik irodája elé egy kígyózó sorba, az utcán és ha kivártad és eljutsz odáig kapsz egy számot, miután bemutattad az útleveledet. Kétségbeesetten távoztam a helyszínről, amikor ezt megláttam. Hazaérve hosszú percek után nyugodtam csak meg, mélyen magamba néztem, végülis erre vártam idáig, végülis itt van öt percre, végülis 15 fokban ki lehet bírni az utcán 2-3 órát, ez az egyetlen esély stb, így legyőztem minden ellenérzésemet, lenyeltem könnyeimet és visszakullogtam megszégyenülve. Beálltam a sorba becsületesen, nyugodt arccal várakoztam, még akkor is, amikor egy kedves szemüveges hölgy kijött és mondta a kint várakozó 150 embernek, hogy sajnos tönkrement a számítógép, úgyhogy attól a pillanattól kezdve nem mozdult a sor 1 órán át, amíg ki nem találták, hogy na jó, akkor papírra leírják a jelentkező útlevélszámát és megkapja manuális úton azt a Bizonyos Sorszámot.
Sikerült sorszámhoz jutnom, boldogan ugrándozva vártam a délután 6 órát, amikorra a sorszámokat kisorsolják és beosztanak a tesztre, amit mindenkinek meg kell írnia, akár kezdő, akár nem. 2 nappal később mehettem is a tesztre, újabb kígyózó sor, ezúttal a 7. emeletre kellett mennünk (eggyel beljebb!) úgyhogy most csak 2 emeletnyi sor állt, nem baj én még az elejére kerültem. Ezután beraktak a kezdők tesztjére, saját közlésem alapján, hogy még sajnos csak 2 hónapot tanultam spanyolul. Bent rendkívül kedves tanárok, a logopédus és csökkent képességűekkel rendszeresen foglalkozó szakemberek türelmével elmutogatták és mondták a 90 %-ban kínaiakból álló tesztíró brigádnak és persze nekem is, hogy mit kell csinálni. Először 5 szót le kellett írni, amit kivetítettek eléd (ez lehet, hogy azt nézte, hogy egyáltalán tudsz-e írni-olvasni?), utána mondtak 5 szót, majd egy mondatot, majd le kellett írnod annyi szót, ahányat ismersz. Ezután jön a 4. lépés, a teszt eredménye, amely február 7-én derül ki, itt pedig valami titokzatos elv alapján kiválasztják a tanfolyamra bejutott jelentkezőket, itt is be van építve a rendszerbe a sorsolás, tehát szerencse is kell, nem csak kitartás. Ha félig van szerencséd, akkor várólistára kerülsz, ha nincs szerencséd, akkor nem jutottál be kész. A bejutottaknak másnap regisztráció minden szintnek egy óra áll rendelkezésére, és ha kicsúszol az időből (fokozódó feszültsééég) akkor a várólistások jönnek, tehát még mindig van esélyed várólistásként, mert oroszlánként lesben állva a megadott időben azonnal lecsaphatsz, ha valamelyik felvételt nyert link ember elalszik vagy lekési a vonatát, eljön a Te időd és lehet regisztrálni mégis.
Itt még nem tartunk várom visszafojtott lélegzettel tehát február 7. 14:00 órát. Előtte pedig még a malacelhagyás akció, az is még egy nagyobb lélegzetű esemény lesz. Azaz a költözés...

éjszaka a kikötőben

Barcelona port (photo: npj-studio, more photos)

Tegnap éjfélkor síri csendben elmentünk a barcelonai kikötőbe, ahol megállnak titokzatosan a hatalmas kompok-hajók és elhelyezik rakományukat a kikötői raktárakban. Motor, lakókocsi, traktor, mindenféle előkerül ilyenkor. Az Escudellers utcáin végighaladva vegyes kinézetű emberek társaságában (részeg külföldiek, hasist kínáló helyiek), kezünket a zsebünkbe téve folytatjuk utunkat a kikötő felé, és csak a néhány napja lerabolt motor árválkodik, ami megtöri az utca csendes egyhangúságát. A kikötőbe érve azonban távolról búgó motor zaja hallatszik, majd egyre erősödik, ahogy közeledünk (nyilván) és végül bepillantást nyerhetünk, nagy hajóó. Előtte már a három kémény nevű parkban bemelegítettük az állványt és gyanús körülmények között (vagy ezt csak képzelem) nekiállunk fotózni.
Ime a képek, mert az mindennél többet elmond a szócséplésnél.

ez még a három kémény

ez már a kikötő

ez a hajó neveerdekes szerkezetekérdekes szerkezetek közelebbről

barcelona fruit terminal