víz

Hónapk óta válsághelyzet van, vízhiány Barcelonában. A saját kis központunkról nem nagyon tudok, hogy mi a helyzet, mindenesetre itt is megváltozott a víz íze szóval inkább garafaban (öt literes változat - na tessék ennek már csak spanyolul tudom a nevét) vesszük, és azt használjuk. Ma óraütésre kitavaszodott, a teraszon már nem tudom illendően jellemezni a napsugarak mennyiségét, hogy ne tűnjek önteltnek és hivalkodónak, legyen elég annyi, hogy már majdnem a feléig ér a napos sáv, és ez több percig így van. Ennek örömére, végre megnyitjuk ablakainkat a külvilág felé, és csak reménykedni tudok, hogy nyáron majd másfelé mennek a disznótelepről ideszállingózó illatok. A kültéri padok megtelnek lassan emberekkel, a falakat pedig támasztják a társadalmi normákat kevésbé magukénak valló alakok, szóval előbújik lassan mindenki, meglátjuk végre a falu igazi arcát. Mondjuk mi már csak 5-6 hónapot töltünk itt valószínüleg aztán keresünk valami még jobbat. És utána még jobbat és még jobbat és így tovább....