36 fok

Nem hiszem, hogy bármilyen rekord megdőlne itt ezzel, de ami sok az sok, éppen 36 fok van, aludni már nem lehet éjszaka. Úgyhogy most erre panaszkodom. A vizespoharas szemléltetést (amely típusú képből van nekem bőven raktáron) találtam megfelelőnek.

Espolla

Tegnapi kirándulásunk másik helyszíne Espolla, számomra kissé ingerszegény környék, de Alt-Emporda tartományban az egyik legrégibb bortermelő vidék, erősek szőlőtermesztésben és állattenyésztésben. Eredetvédett olívaolajjal is rendelkeznek. Állítólag nagy számú dolmen és menhir található errefelé. A dolmen az egymáson található nagyobb méretű köveket jelenti, a menhir pedig egy darab nagy, álló kő. Elvileg két részből áll a falu, de mi a másikat nem találtuk, bár nem is nagyon kerestük. Hát ilyesmi a hely összességében:

a szögletes alakú templom

lehet, hogy ez is két menhir?
na jó nem, de valami furcsa oszlopok az biztos.

középen dolmen + a falu büszkesége ez a szép, zöld park

street art

Garriguella

Csak két rövid vasárnapi kirándulásra szorítottam időt, egyébként a házban tespedésnek szenteltem a hétvégét alapvetően.

Az egyik célpont Gariguella volt, amely a felénk vezető autóút mentén sorakozó kis falvak közül kb. a negyedik a sorban Vilajuïga után. Nagyjából ezer fő lakosú hely, ami miatt kiemelkedő, hogy elképesztő agrárkultúrával rendelkezik, a környéken híres Cooperativa Garriguella-ban hatalmas választékban találhatunk borokat, olívaolajokat, likőröket, lekvárokat, eceteket (pl. méz ecetet), természetesen sokféle mézet is, lekvárokat (pl. csokilekvárt, hagymalekvárt), mogyorót, diót, borzseléket, teákat, pástétomokat mindezt kicsit drágábban, mint a boltokban kapható ugyanezen termékek - ami édekes, mert ez itt a forgalmazó kis falubéli képviselete (viszont képzeljünk el egy menő a modern és a klasszikus stílus zseniális ötvözeteként kialakított beltért). A társaság büszke világhíres boraira, amelyek nem ritkán 2,5 kiló szőlőt is tartalmaznak és céljuk, hogy a világ legnagyobb piacain megállják a helyüket kiváló minőségükkel. Fontos megemlíteni még a környék borkülönlegességét, amelyet egyébként errefelé nemcsak itt, hanem majdnem minden boltban lehet kapni: ez a Garnatxa, egy mustszerű kb. 10 %-os alkoholtartalmú édes bor.

A termelőszövetkezet boltján kívül láttunk szép templomot, jó házakat, furcsa félbemaradt utakat és építkezéseket, de hát ezt hol nem látni manapság errefelé... Nagyjából ennyit tudok megosztatni Gariguella-ról és szerintem majdnem mindent elmondtam, amit így első ránézésre el lehet.

szépház

egy meglepő platánsor a szántóföld és a falu között

kellékek

kellemes park szó szerint a természet szívében

Jazz Bár

Egyrészt meleg van folyamatosan (ezt fontosnak tartottam megírni), másrészt ma bementünk a polgármesteri hivatalba megtudakolni a szomszédban nyíló Jazz Bár projekt részleteit. Meg is néztük a szépen kivitelezett projekt dokumentációt, elég komolynak tűnik. Nem is lenne baj, ha nem azért költöztünk volna egy isten háta mögötti kis faluba, hogy csendes és nyugalmas környezetben legyünk. Ha ez megvalósul néhány héten belül, akkor vége a nyugalomnak. Errefelé ugyanis, akik kimozdulnak és mulatnak azok ki vannak mozdulva, azaz ordítanak mint az állat az utcán.
Egyik oldalon 120 fős égett csirkékből élő étterem na jó: "a la plancha" (ez már megvan) másik oldalon meg jön a "jazz bar" amatőr zenészekkel. Jó annyira nem zavar, de azért odébb is nyílhatna.

San Joan megint

Elindult a szervezkedés, mert zenei létesítményt tervez valaki a szomszédban. Néhány napunk van csak hátra, hogy tiltakozzunk. És jön mindenki hozzánk, hogy csatlakozzunk. Tessék ennyit az integrációról, nem is kérdés. Egyébként már a szomszédok polcait megtöltöttük Tokaji aszúval meg Gombos pálinkával. Egyik nap kaptam egy nagy adag sárgabarackot, amiből sütit csináltam és vittem Joannak, a szomszédbácsinak, cserében elhíresztelte, hogy jófejek vagyunk, szóval szeretnek. Kell is.

Megint itt a San Joan, szóval robbant, aki csak tud. Meg Coca-t esznek, most mi is, mert végre egy jót tukmáltak ránk a boltban: "muy tipico aquí" (ugye nem tudja, hogy ez már a harmadik, amit túlélek).

és vettünk egy csodálatos cava-t is (habzó bort),
amely megihletett nem tehetek róla

esti hangulatfalatok

Valencia

Elsősorban Valencia újonnan épített és nagy sebességgel terjedő negyedét a Ciudad de las Artes y las Ciencias (Művészetek és Tudományok Városa)-t tudtuk felfedezni, mivel kevés időnk volt a visszafordulásig.
A Ciudad de las Artes y las Ciencias több modern épületből álló komplexum, kifejezetten kulturális és tudományos célú kiállítások és rendezvények számára. Öt fő épületből áll: Hemisfèric, ami egy IMAX mozi, Umbracle (park), Príncipe Felipe Science Museum (innovatív interaktív tudományos központ) az Oceanográfico és a Palau de les Arts Reina Sofía (amelyben rendezvények és operatív programok zajlanak). Az Ágora egyelőre építés alatt van.

Ezen belül az Oceanográfico fért bele a programunkba, amely Európa legnagyobb akváriumaival rendelkezik, valamint a világ minden tájáról érdekes tengeri állatok képviseltetik magukat. A Földközi-tengertől az Antarktisz élővilágáig a Vörös tengeren keresztül valamennyi külön épületben és környezetben látható, sőt még egy 2210 férőhelyes delfináriumot is felhúztak, amelyben 24 millió liter vízű 10,4 méter mély medence található. A látogatók 45.000 körüli élőlényt tekinthetnek meg, ezen belül 500 különböző fajt: teknősöket, delfint, fókát, pingvint, cápát, ráját, medúzát stb., de tóparti madarakat is. Itt például egy csomó érdekesség olvasható az Óceániáriumban látható állatokról.

Ime a képek.

Oceanográfico

Most lehet, hogy gonosz leszek, de számomra a hely mélypontja a delfinárium volt, ahol fél (vagy egy) órán át gyűltek az emberek, közben a delfinek szemléltek bennünket, hogy mi a fenét akarhatunk majd utána a delfinek a gondozóikat hurcibálták a vízben föl-alá, akik ráálltak az orrukra meg halakat adtak nekik cserébe meg táncoltatták őket a zenére és hirdették ezzel egyidőben a védjük az állatokat programot. Mondjuk ekkor már elég fáradt voltam.

ez a delfin vagy 10 percen át ebben a pózban
nézett és gondolkodott, hogy miért nézik őt és mit keres itt ez a sok ember.

Peñiscola

Hétvégén - számomra még maratoninak minősülő távot betervezve - elmentünk Valenciáig autóval. 2 x 499 km-t azaz 1000 km-t vezettem. Mivel első nap csak Peñiscola-ig mentünk el, másnap viszont tovább vonultunk Valenciába a második napra (azaz tegnapra) maradt 625 km. Visszafelé egy baleset (nem az enyém, másé és nem láttunk belőle semmit csak a hatását) is nehezítette a dolgot éppen Barcelona bejáratánál, ahol 1 órás kényszerpihenőt tartottunk mert csak lépésben lehetett haladni az autópályán. Mára mondjuk elég csúnyán kimerültem, valószínüleg az egészségesnél több energiát vett ki belőlem mégiscsak a sok koncentráció, feszültség és a folyamatos irtózatos meleg.

Az első helyszín Peñiscola is egy elismert és népszerű turista célpont a bevezető szakasz újépítésű félig kész, félig nem kész 4-5 szintes egy vagy kétcsillagos hotelei kifejezetten lehangolóak. Hamarosan azonban eljutunk a várnegyedbe, a lényeg ugyanis egy félszigeten elnyúló hatalmas erőd bástyával, amely a 13-15. században épült és az azt körülölelő kis utcák. Megérkezéskor megittunk egy kávét és megkérdeztük, hol ajánlanának szállást mire unottan mondták, hogy van egy szobájuk majd egy perc múlva volt is szállásunk. Egy darab ágyból állt a szoba plusz egy fürdőszobából (ami a lényeg volt számomra 4 órás, többszörösen teljes leizzadós vezetés után), de teljesen rendben volt és az ablakból az egész kikötőre és tengerre rá lehetett látni. Az ára 40 EUR volt két személyre.

Este még felderítettük a környéket: végigmentünk a mindig megdöbbentő mennyiségű standból álló bazársoron, felmentünk a bástyára, megnéztük a várkastélyt és benne a lovag tematikájú kiállítást majd paellát vacsoráztunk és még végigmentünk az elrettentő és elidegenítő, de inkább vicces szállodasoron is megnéztük a megélhetési homokvárépítőket és az esti rendezvényeket. Sajnos füldugóval nem készültem ezért az alvás nehezen indult, tekintve, hogy a "sűrűjében" volt a szállásunk és hajnalig hallgathattuk a kacarászó tinédzsereket.

Másnap pedig viszonylag korán reggel továbbálltunk az innen 125 km-re lévő Valenciába. (folyt. köv.)

ez még Tarragonában egy római vízvezeték azoknak, akik egyáltalán
észreveszik (autópályáról megközelíthető).
Az "ördög hídjának" is emlegetett Kr. e. 1. század körül épült vízvezeték "Les Ferreres" korábban Tarragona város vízellátásának aktív résztvevője volt. 217 méter hosszú és bizonyos részein a 27 méteres magasságot is eléri.

másnap reggel