disznóvágás

Úgy tűnik soha nem látott mértéket kezd ölteni ez a gasztrománia, amibe sodor az élet, na nem teljesen akaratlanul. Most éppen beneveztem egy disznóvágásra, természetesen kedvenceim szervezésében.

Az időjárás ezúttal sem volt kíméletes, bár nézhetjük úgy is, hogy nem volt éppen mínusz 10 fok, ami mindenképpen értékelendő. A hó és az eső viszont felváltva esett és hát azért hideg volt így is, felvettem a disznóölő szettemet, mármint ami szerintem alkalmas ilyesmire, de aztán végül inkább úri buliban találtuk magunkat, ahol elegáns asztalok mellett szolgálták a finomra sütött sült vért és rántottát, profi és kedves pincérek legyeskednek körülöttünk és a látványos, valamint rettentő igényes Agárdi Pálinkafőzde hatalmas üstjei között ismerkedhetünk meg az elit és felsőkategóriás pálinkafőzés rejtelmeivel.

Az ebéd zseniális volt én pedig magamba fogadtam az elmúlt félévben elmaradt sertésadagomat, sőt talán a következő fél évre is, nem mintha nem szeretném, de magamtól nem jut eszembe enni/venni. Itt viszont volt minden, sőt a hűtőmben jelenleg a kóstolócsomag útravalónak köszönhetően ma reggel még élő állat elképesztően friss húsa és ledarált szervei állnak.