2010. július 20., kedd

olasz borkóstolótól a hullámzó Balatonig

Közeledvén vészesen a vasárnap elérkező születésnapomhoz egyre kényszeresebben kergettem a kínálkozó programokat és pont kapóra jött a Sarki Fűszeres július 15-i borkóstolója. A kifejtést ismét az arra érdemes helyen tettem meg. Személyes élményként pedig csak annyit, hogy nagyon klassz volt megint, habár a végén elgondolkodtam, hogyan is lehetne józan fejjel értelmezni a mindig a végén jövő leglényegesebb és legértékesebb tételt, de aztán nem találtam megoldást, így kellett nyugovóra térnem.


A másnap aztán még zűrösebben alakult, tompán-vidám fejjel, mediterrán Jupiter vérrel kiegészülve folytatódott az élmények hajkurászása. Szombaton indultunk volna csak le a városból ismét vitorlázni, de ezt még gyorsan kiegészítettük egy előesti veszprémi utcai zene népünnepély programmal, amelyet megkíséreltünk elérni.
Igazán nem miattam nem sikerült, habár valóban nem tudtam három napra rekordidőn belül bepakolni. A lényeg, hogy valamikor késő este odasodródtunk Veszprémbe, és én ki tudja miét csak a gyrosos és hamburgeres sorokra emlékszem, amelytől természetesen szigorúan távol tartottam magam, bár ne tettem volna, akkor a minőségi rozék talán nem fejtődnek ki annyira aktívan az agyamban a szívemben és lelkemben.


A szombati nap viszonylag korán indult viszonylag kevés alvás után, vitorlázásba csaptunk ismét, amelyet a kedves barátaim pezsgőbontással indítványozott köszöntéssel kezdtek. Úgyhogy ismét nagyon jól éreztük magunkat, a 35 fokos melegben a Balaton 30 fokos vize nem sok enyhülést adott, de én megpróbáltam ezt legalább elmondhatom. Este még tortát is kaptam Balatonfüreden meg utcai zenészeket, bréktáncosokat, fagylaltot és sósmogyorót. Utána pedig életem egyik negatív rekord értelemben maradandó éjszakáját, nem is tudtam, hogy ennyire magával ragadó egy vitorlás kajütjébe zárva 62 fokban aludni, az alvás szó idézőjelben értendő.

vitorlástársak (egy része)
Hajnalban pedig - születésnapom alkalmából - 20 fokot lehült az idő, ennél nagyobb ajándékra azaz igazi friss levőgre nem is vágyhattam volna, főleg a mélypontról (levegőtlen, szűk, meleg másfélméteres fülke) indulva.
A viharos szél folytatódott és legalább megismerhettem a tengeribetegség élményét is. Ilyen egy jó hétvége, a pihentető szót most sajnos nem használhatom, de igazi feltöltődés volt.

Nincsenek megjegyzések: