Most, hogy egy olyan hétvége elé nézünk, amikor például kaptam (az élettől) 4 szabadnapot a semmiből és végre leáll az élet, én pedig lélegzethez jutok és mindezt 3 napja tudtam meg, mert én ugye ki vagyok esve ezekből a hivatali rend kérdésekből, itt saját törvények uralkodnak, ami a legegyszerűbb konstrukciót hordozza magában = mindig dolgozom.
Újabban szórakozás közben is dolgozom, ahogy tegnap is Villányban, ahol a Wunderlich Torkos Csütörtök vacsorán vettem részt, az eseményt pedig nem mulasztottam el megörökíteni a
gasztrobizarron sem. Igaz, hogy az egész beharangozást általában kissé erőtlen közvetítés követi, tekintve, hogy egy-egy ilyen vacsorán ugye fogyasztani is kell, egy borászat esetében pedig elkerülhetetlen, hogy a borokat is kóstolja az ember (kényszer), ha pedig kóstolja akkor annak hatása is van, ha pedig hatása van, akkor a koncentráció adott esetben csökkenHET. Esetemben csökkent is, ezért nem tudtam beszámolni kellő átéléssel a kacsamell carpaccioról menet közben, de a szavam leginkább a Cassiopeia Syrah 2008 kóstolása során halkult el: itt az történt, hogy kigyulladt a piros lámpa a fejemben, ez a bor rendben van eléggé.
Ezután még várnak rám újabb gasztroprogramok tekintve, hogy az a rendkívüli megtiszteltetés ért, hogy az
Útisúgó utazási portál Gasztronomád rovatának étteremkritikusa lettem. Csak úgy tényszerűen megemlítem a történeti hűség kedvéért, hogy 3 hete pedig megtörtént az első nagy siker: megjelent a Diningguide-on is egy cikkem a
spanyol sonkáról. Szóval azért lassan, de biztosan araszolok előre ezekkel a dolgokkal, hogy aztán kiteljesedhessek és életemet teljes egészében az írásnak szentelhessem: egy tóparton kötött garbóban sétálhassak, ihletet gyűjtsek, 2 macska melegítsen két oldalról, a többi már csak bónusz, még lehet kandalló is valahol időnként ja és internet is legyen. Na jó ez az egész lehet, hogy mégsem én vagyok.
Szóval jelenleg mégiscsak az a helyzet, hogy darabolódom szépen és hát a darabolódás szükségszerűen széteséssel is jár, ezt az eremdényt következetesen teljesítem: a felhalmozódott feladataim és munkáim botrányos méreteket öltöttek.
Nemsokára azonban beszámolok sokkolóan előrehaladott állapotú képekkel a lakásépítkezésről is.
Egy viszonylag kimerítő hét még kimerítőbb hétvégéjének részeseményeként néhány pillanatra (estétől reggelig) elmentem egy fél napra Balatonfüredre, hogy ott ünnepeljem az óraátállítást, na meg egy étteremkoncepcióváltás beharangozást. A menetrendszerű események után azonban találtam egy nagyszerű helyet a Karolina Kávéház és Koktélbárt. Az irgalmatlan igyekezet sokszor irgalmatlan hibákat tud szülni és ez itt be is következett, dehát én általában mindenkit sokkolok, egyrészt a fényképezőgépemmel másrészt puszta jelenlétemmel (nagy képesség).
