Távol álljon tőlem a "távol álljon tőlem" kifejezés visszatérő, sorozatos használata, de csütörtökön elég durva színdarabélményem volt, amelyet csak fokozott a 26 fokos április 7-i, nyári este, majd az előadást követően az azt kisöprő tomboló szélvihar és a Drop Shop-ban levezetett feszült hét maradványa. Én a közeli Vígszínházba járok, némi szakmai és személyes érdeklődés okán is művelődni, és a "járok színházba" kijelentésnek igazságtartalmat adni, viszont ezúttal is egy olyan darabot láttam a zseniális (lassan állandósuló jelző) Eszenyi Enikő rendezésében, ami engem alapban megrengetett, megfogott és lenyűgözött és ez - mint tudjuk - egyáltalán nem könnyű.
A Rómeó és Júlia előadásról van szó, amelynek még csak a héten volt a bemutatója, tehát a darab nyilván tovább fog érni és mégis olyan elképesztő átgondoltság és művészi erő van benne, hogy szinte beleborzongok most is, az előadás alatt pedig többször is. Én egyébként is imádom és fokozottan hat rám a különböző eszköztárak és műfajok keveredése, tehát mindig megfog, amikor a modern stílust ötvözik a klasszikussal. Lenyűgöző színpadkép, a háttér kivetítőn zseniálisan összehangolt filmes és meglepő zenei elemek, díszletek és ruhák. És tényleg, sugárzik az egészből az intelligencia, az eredetiség a bátorság, átgondolt, gyönyörűen megharcolt darab, süt belőle számomra Eszenyi Enikő művészi igényessége.
Na hát ennyit az élményről, csak úgy szuperlatívuszok nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése