a Váci út

Elkezdtem felfedezni a Váci út környéki rettentes, szürke lakótömbök szépségeit.
A kényszer nagy úr, ha már erre járok rendszeresen az irodába, megpróbálom szeretni.
Őszintén szólva nekem tényleg bejönnek ezek a vad, több évtizedes, igazán nyomasztó formák, van benne erő és történelem, egyfajta nyers hangulat. Amúgy már csak egy hét és indulok Stockholmba.

A tegnap estét elégedett relaxációval töltöttem, VV infúzió segítséggel, így ma már csak félig vagyok elborult tudatállapotban. Kellemes reggeli után munka, majd azt követően ebéd a Culinárisban, ahol most már csak annyi a bajom, hogy "kedves, idióták" a pincérlányok, természetesen itt is elfelejtenek 2-ből 2 dolgot én pedig az irtózatos, hisztériás, frusztrált vendég szerepét kell, hogy betöltsem, pusztán azért, hogy civilizált állapotokat segíthessek elő.

egyensúly

A mai napot kipihenten és kiegyensúlyozottan sikerült kezdenem, ami annak köszönhető, hogy a tegnapot pedig mély elmélkedéssel, a környezetem és önmagam rendbetételével töltöttem. Alapvetően öncélú dolgokkal foglalkoztam, a közérzetem viszont javult. Tegnap futás közben megfogott a Margit híd felújítási kérdéskör és annak igen látványos elemei, ezért meg is örökítettem a számomra fontos és érdekes részeket.

Sárvár

Még egy utolsó ország másik végi kaland erejéig vonatoztunk megint 4 órát, de most elvileg nyaralási szándékkal mentünk volna, még ha nem is lett belőle semmi.

augusztus 20.

Békés, enyhén mesterséges felhőtlen ég és meleg nap volt megint, a közönség várva várta az attrakciót, ami csak nem akart bekövetkezni. Délután 1 órakor a Margit-sziget lábánál, hangosbemondón keresztül szórakoztatták az embereket, rádiós gegparádé keretében, egy-két helikopter néha elhúzott, amelyben ugyan semmi szokatlan nem volt, mégis hálásan tekintett mindenki az égre. Mi csendben meghúztuk magunkat az egyik parkban néhány századmagunkkal, aztán mikor elegem lett elvonultam egy padlásétterembe, se ablak, se fény. Így eltelt 2-3 óra, repülőgépzaj nélkül. A nap gyanús fénnyel vonta be Budapestet, a mesterséges felhőoszlatás nem mindig eredményez természetes hatást. Este pedig már csak a fültanúja voltam az eseményeknek, nem folytam bele különösebben.

Margit-sziget, szökőkút

Margit-sziget, zenélő kút

szülőváros turistaszemmel

Érdekes úgy szemlélni a saját városomat, mintha turista lennék. Elég pozitívak a benyomásaim egyébként. Habár nagyon sok abszurd szinten elhanyagolt szép épületet látni, azonban ez Spanyolországban, sőt Franciaországban is így van, lépten-nyomon szellemépületbe botlunk.

Ilyen például a hihetetlen szép Rumbach utcai zsinagóga is, ahová ugyan gyanús alakok 500 forintért engednek be, de, hogy mire fordítják a befolyt összeget számomra rejtélyes.

Állítólag 1959 óta romos az épület és nem is használják vallási célokra, 2006-tól beengedik az embereket megnézni, valami állagmegőrző munkákat is végrehajtottak rajta a 90-es években.

Cserébe ilyesmi látvány fogad:

országjárás

Valamiért úgy alakulnak a dolgok, hogy keresztbe kell járnom az országot, mintha megszoktam volna, hogy nincsenek távolságok. Múlt héten megjártam Telkibányát (észak-keleti sarok) majd két nap múlva mentem Sárvárra (másik vége), utána a Szentendre és környéke távolságot már meg se éreztem.

Szentendre

Telkibánya

a telkibányai posta

Vác

Most, hogy élhetetlenné vált gyakorlatilag az otthonunk lévén fél nyugat-európa itt (ott) van, már akik a válsággal nem törődve csakazértis nyaralni mennek, szóval miattuk folyamatos zaj és látvány károkat szenvedve átvészeltük az utolsó napokat és jó előre megfontolt módon szépen hazajöttünk azazhogy Budapestre menekültünk, ami viszont kellemesen üres, ámde Marokkóhoz hasonló hőmérséklet uralkodik és ezzel mindent kifejeztem.

Első élményem máris nem Budapesthez, hanem Váchoz kötődik, ahol turistaszemmel befogadtam az érdekes homlokzatokat és egyre erősődő sznob hajlamaimtól vezérlve, ha már ott vagyok alapon elmentem a Vác híres cukrászdájába a Desszert szalonba is. Egyéb info még itt.
Vettem macaron-t is, mivel annyi jót olvastam róla, de nem jártam szerencsével, annyira sznob mégsem lettem, mert nem ízlett.

hát ezeket ettük... művészi megközelítésben

update: az emlegetett macaron, a finom vacsora végén még nehezebb volt érvényesülnie, pedig mindent megpróbáltunk.