Peralada J.M.

Nem volt valami nagy sürgés-forgás, amikor mi ott voltunk, megnéztük Peralada minden szegletét, de sehol nem találtuk John Malkovich-ot. Persze ott volt, de csak este 10-kor, én meg akkor már régesrégen mulattam máshol.

ezek készültek aznap (nem én fotóztam):

Itt van John Malkovich

Peralada érdekes hangulatú faluról korábban már beszámoltam, de most megint arra jártam, valamint megtudtam, hogy milyen menő fesztiválnak a Festival Castell de Peralada-nak ad otthont holnaptól néhány napon keresztül.

A ráérő gazdag népet jön szórakoztatni John Malkovich, aki a jótékonysági céllal létrejött kultúrális programsorozatot nyitja meg. A fesztivál leírása szerint válságban minden még nehezebb, de küzdjünk ellene és a jótékonyságot, a másokkal való törődést, mint társadalmi modellt kell erősítenünk.

Mivel John Malkovich éppen a szülinapomon érkezik elmegyek én is arrafelé már csak azért is, hogy közvetítsem az érkezésével járó felfordulást, biztos érdekes lesz.

Egyébként alapvetően felfordulásba és mozgásba került az egész környék is, nyaralnak ezerrel az emberek, 80-nal száguldanak el a ház előtt, ahol csak 30-cal lehet, meg esznek még éjszaka 1-kor is, a gyerekeik pedig az általunk patronált macskákat zaklatják unalmukban.

Viszont váratlan fordulatként nyitva találtam a peralada-i híres borokat árusító mintaboltot, ahol az italokat jóval drágábban adják, mint például a szupermarketben, vagy más kivárosi üzletekben, biztos úgyis jön a sok elit értelmiségi, aki vesz egy "jó kis perelada-i bort, amiről már annyit hallott". Muszáj volt megkérdeznem, hogy Gordon Ramsay melyiket rendeli (mert az egyiket rendeli), de a boltos nem tudta ki az a Gordon Ramsay, ezért le kellett egyszerűsítenem a kérdést, hogy egy nagyon híres londoni étterem melyiket rendeli és akkor sem tudta a választ, de a lehető legegyszerűbb kérdésre, hogy melyik a legjobb bor sem tudott mit mondani. Mondjuk így turistaszezon kellős közepén elárasztották a szellemi fogyatékosok a boltokat eladó formájában, akiket gondolom a "hülye turistáknak" szánnak extra szolgáltatásként az amúgy normális árusok.

A helyi kisbolt pultjába beette magát egy szépséges belga nő, aki franciául beszél főleg, és egyszerre egy dolgot tud csak csinálni és nagyon lassan kell neki mondani, hogy egy croissant és egy csokoládés napolitanat kérünk, mert különben összezavarodik, de mindezt tizedszerre is így kell. Ha éppen kenyeret pakol ki a sütőből akkor meg kell várni míg az összeset kipakolja, mert a mozdulatot nem tudja megszakítani. Aztán ha már berakta zacskóba, amit kértél és váratlanul támad valami mondandója, akkor magánál tartja a zacskót mert az megint összezavarná, ha közben oda is nyújtaná.

Visszatérve Peraladara, most még megismertünk egy francia, de katalán feleséggel rendelkező festőt, Guy Thomast is, aki ilyeneket fest:

sőt még saját profilja is van, ahol árulja a képeit.

Peralada

Már megint egy különleges helyre bukkantunk - ez még múlt hétvégén történt. Csak úgy a környékre mentünk kirándulni, Perelada-t néztük meg. Mint kiderült egy híres cava (habzóbor) és bortermelő kastélyáról beszélünk, amely a XIV. századig visszanyúló bortermelői hagyományokkal rendelkezik. Nemcsak borokat, hanem kiváló minőségű olivaolajokat és borecetet is készítenek. A kastélyt kb. a XIII. században építették, múzeum is található benne, amely egyedülálló középkori és reneszánsz gyűjteménnyel rendelkezik (festmények, bútorok, érmék, üvegtárgyak, kerámiák, kéziratok, gótikus kódexek). A mellette lévő kolostorban bormúzeum van, amely a borkészítés fejlődését reprezentálja.

Magában a faluban pedig gyönyörű házak találhatóak, ezt nem úgy értem, hogy luxusházak, hanem ízléses, (tehát nem kőoroszlán giccsekkel telepakolt) egyszerű, menő növényekkel (értsd: igazi mediterrán, jónéhány éves és nem feltuningolt) díszítettek, a régi falakat meghagyva, becsben tartva.

Ez pedig az odafelé vezető úton készült, az ég is elég jól nézett ki éppen.