2011. május 8., vasárnap

könnyed vasárnap - Magnolia Bakery és Central Park

Local kávézóvá avattam átmenetileg a Morning Start még ha nem is minden az én ízlesem szerint keszül, itt érzem az otthonossagot, na jó csak nagyon idezőjelben.. Itt nyitottam a napot és aztán elmentem a Colombus centerbe, Mother's Day-jel súlyosbított vasárnapon.

A Whole Food-ban óriásválaszték fogadott semmiben sem elmaradva az elvárásoktól. Articsóka halmok, spárgahegyek, a paprikák számtalan típusa, dobozos saláták és hozzá számomra új dimenziókat nyitó öntetkultúra, nem lebecsülendő szerintem csak azért mert már kész.
ügyesen elsajátitottam a sorbanállás és kasszához vonulás szuperhatékony szabályait, úgy éreztem nem lógok ki a New Yorki társadalomból.

Mindezek után pedig elmentünk a Magnolia Bakerybe, ahol vettem 2 sütit és egy kávét, és beszélgettem az eladóval, pontosabban ő is megkérdezte, hogy honnan jövök (speciális ákcentus), ezután pedig nagyrészt végig a Central parkban tespedtünk, de erre szükség is volt az előző napok erőltetett menetét feloldandó. Végül egy mexikóiban vezettük le a nap pihenéssorozatát, nagyszerű, finom kajával.

New York - második nap

Reggel "frissen" ébredve, félig-meddig zsibbadtan a jetlagtől először is egy kávét kellett mielőbb magamba tölteni, és mivel még nem igazán ismerem a környéken adta magát egy Starbucks, de én ezen a ponton ki is ábrándultam belőle olyan személytelennek és érdektelennek láttam, valamint alapvetően az tett be, hogy szar, hidegre hűtött kávét ittam.
Viszont ezután elindultunk a Downtown felé - láthattam a New York-i metrót belülről is, egyébként hihetetlenül lepattant. A World Trade Center megállónál kiszálltunk és a Ground Zero (a lerombolt tornyok helye) komoly, kísérteties hangulatát magunkba szívtuk.

Beugrottam még a 9/11 memories emlékházba, majd tovább a Brooklyn Bridge irányába. Innen aztán a Wall Street felé vettük az irányt, lenyűgöző épületek, a hatalom, a gazdagság hangulata, én tisztelem az ilyesmit.


Ezután a kikötőből megláthattam messziről a Szabadság szobrot, és továbbléphettünk a Battery Park irányába.
Errefelé szinte gyomorforgatóan boldog emberek labdáztak, frizbiztek, biliárdoztak, de igazából én is jól éreztem magam.

És itt egy különleges installációt találtam, amely a kansasi születésű Tom Otterness alkotása. Részletek a következő posztban.
Ezek pedig már a visszafelé vezető úton készültek filmes emlékeket idéző helyszíneken a Greenwich streeten:
Röviddel ezután átjutottunk a Spring street irányába, ahol szinte direkt a Balthazar felé vettem az irányt, hogy megnézzem a híres helyszínt, amelyről azóta vegyes véleményeket hallottam, de nekem azért hangulatos pillanatokat okozott.

És a nap méltó zárásaként megismertem a különleges Dean & Deluca gourmet boltot, ide még visszatérek egészen biztosan, itt jól látható a Hungarian Salami márkajelzés, amire büszkék lehetünk.

2011. május 6., péntek

New York - első nap

Tegnap életem leghosszabb május 5éje volt és nem csak a sok nehézség és erőpróba miatt, hanem azért is mert 30 órán át tartott, nem 24. Reggel elindultunk sikeresen New Yorkba, igaz, hogy előtte extrém lúzerkedés sorozatot nyomtam az éjszaka folyamán, tehát sikerült kb. 2-3 órát aludni a nagy út előtt.
A repülőút nem volt kis dolog és nem volt zökkenőmentes, a párizsi átszállás stresszes is volt, az út pedig New Yorkba hosszú és unalmas és a sok egyhelybenülés okozta fájdalmakat kellett viselni, a landolásnál pedig nem kárpótolt semmi, mert nem volt látható csak érezhető, ezért inkább a nyafogást és rettegést választottam.

Na, de megérkezvén jött az extázis, az őrület: NEW YORK csodálatos, intenzív, fantasztikus hely, kint voltunk a Time Square-en a 5th Avenue-n, szóval este még magunkba szívtuk egy kicsit a várost, majd próbáltuk átállítani az alvási szokásainkat, az én éjszakám nem volt teljesen sima ügy, fel kellett dolgozni a sok élményt, összességében alváshiányban szenvedek még mindig...


2011. április 30., szombat

Ginger Beer

Nincs az az edzés óraszám vagy szigetkör, ami le tudná fedni azt a fajta vésztartalékelvonást és ételbeviteli kényszert, amit a szervezetem produkál, de még nem veszítettem el végérvényesen a csatát, attól tartok a jövő szerdai nehezített pálya lesz a borvacsorával, majd másnap hajnalban indulás a reptérre és megkezdődik a hajsza és akadályverseny New York felé, először a párizsi reptéren, majd a beengedő oldalon a tengerentúlon, na hát ilyen hét áll előttem.

Mögöttem pedig káosz, de az új lakás alapvetően ki van fizetve és elkészült, ez is valami. Jó lenne nem felfordulást hagyni magam mögött, még ha csak 12 napról is van szó. Hogy jön ehhez a gyömbérsör? Sehogy.


2011. április 25., hétfő

családi húsvét

Meglehetősen idillikus körülmények között töltöttem a vasárnapot, és ha az előtte lévő éjszaka nem tartogat számomra extrém álmatlansági programot egészen jól is lettem volna, estére azonban sikerült teljesen kimerülnöm, amelynek következtében például a mai napot (azaz a hétfőt) igencsak kis fordulatszámon "pörögve" töltöm. Segítségemül szegődik a borongós idő, nem mintha napsütésben nem csinálnám lelkiismeretfurdalás nélkül ugyanezt. Reggel ráadásul még egy szigetkörre is rávettem magam, csak, hogy a fizikai állapotomat rendbetegyem, részben az előző napi, szinte fulladásos halállal járó bezabálássorozatok nem túl áldásos hatása után. Most tehát csak heverészek, böngészgetek, olvasgatok, és sajnos az agyamban nem tudom leállítani a legkülönbözőbb teendők listájának írását a lakás körül, dehát soha nem érek úgysem a végére.

2011. április 23., szombat

új korszak

cierren la puerta y abren una nueva...
Két hónap. Nehezen tudtam elképzelni, hogy tényleg megvalósul. És megvalósult. Kicsit több, mint két hónapja kezdődött, és minden perc, amivel tovább tartott az én "hibám", teszem azt váratlan eltávozás Ausztriába, váratlan erőtlenség, dac és makacskodás, amelyeket természetesen csak ideig-óráig engedtem meg magamnak, mindig is. Na jó, időnként pénzhiány. És most itt van, az enyém. Már csak el kell döntenem mit kezdek vele.