2013. január 26., szombat

Visszatérés

Lassan itt az ideje annak, hogy a téli hónapok során enyészetnek indult és a földi örömöknek (mértéktelen zabalás) teret engedő szervezet összekapja magát és a rendelkezésre álló két hónap alatt kivesse magából azt a mennyiségű zsírt, amit felhalmozott. Mindezt kizárólag annak érdekében, hogy megelőzzük a tavaszi majd nyári ruhatár elővételével járó sokkot. A stressz és az élet nehézségeinek velejárójaként rámragadt dolgokat nagyon utálom, úgyhogy tényleg elkezdtem tenni az ügy érdekében.

Tudom, hogy vészjóslóak már a "képzeljétek nyílt egy új hely a Pozsonyi úton" kezdetű mondataim, de most ismét egy ilyet kell, hogy leírjak, szóval nyílt egy új hely: nyugi, nem kávézó, hanem egy hiánypótló műfaj: Balance Fitness és Wellness studió, egészen az utca elején található - nem lehet nem égi jelnek tekinteni, ide terítették a lábaim elé az edzőtermet.
Tekintve, hogy épeszű ember mínusz öt fokban nem megy a tagjait szétfagyasztani a szigetre, teljesen kézen fekvő alternatíva ez a hely, ahol civilizált körülmények között lehet nekiklátni a zsírfaragásnak. Amúgy pedig a futás nem is kifejezetten elég, speciálisabb mozgásformára is szükségem van.

Szóval ma ki is próbáltam a helyet, elmentem pilates órára. Nagyon jól megmozgatott, és hát a szervezetem őszintén jelezte bepunnyadtsági állapotát, eléggé döbbenetes. Rendkívül jól esett, elfáradtam, holnap is tervezek menni, egy kiadós futásra (igen, futógépen).

Amúgy pedig elképesztő versenyfutás az életem, mindennel, most például jön a Macaron Nap is, amire elkezdtünk végre felkészülni. Majd meglátjuk mi lesz belőle.


2013. január 8., kedd

Új év - new wave

Megváltoztak a viszonyok és a kapcsolatok, az év viharosan ért véget körülöttem.
Volt a lehetőségekhez képest extrém hosszúra nyúló pihenés, most pedig az időelnyújtás utáni feladattorlódásban leledzem.
A szilveszter is elmúlt, különösebb aktivitás nélkül, aznap este a Brody House partyjára mentünk, majd a Kolor bárba, végül egy házibuliban köszöntöttük az új évet.

Furcsa energiák, veszteségek és erőátmozgások tapasztalhatóak a térben, kiszámíthatatlan, valami elkezdődik, valami véget ér. Nem tulajdonítok jelentőséget annak, hogy mindezt reggel 5:58-kor írom, amikor az embernek például aludnia kéne még (nekem biztosan), de most valamiért nem megy, ez egy igen nehéz nap volt (az előző).

A hajnal félig friss torzultságában furcsa gondolatok jönnek-mennek a fejemben, és elidőzöm a facebook posztok között, miközben döbbenetes képsorozatot találtam. Gyakorlatilag az én életstílusom, mindez, szinte minden egyes képkocka megtörtént velem is.

Ezek pedig errefelé történnek.

 Ez pedig a tavalyi év dugómegőrzős borkibontás részének összefoglalása.
Vonnegut szavaival élve: so it goes.