2008. március 30., vasárnap

Panta de Sau aszálykor


Az itt látható templom és földterület normális esetben víz alatt van.
Sokkoló volt a hely, megtekintettük milyen, amikor nincs víz. Panta de Sau egy vízgyűjtőhely, van három hatalmas gát a Guilleries hegység lábánál itt gyűjtik össze a Ter folyó vizének egy részét. Ami a durva sztori: 1962-ben elárasztották Sant Romá de Sau falut a hatékony vízgyűjtés érdekében és hát amikor éppen kifogyóban a víz akkor látszanak a falu maradványai, legfőképpen a templom - jelenleg éppen teljes egészében, jobb esetben (amikor éppen van víz), akkor csak a tornya. Ilyenkor pedig, ahogy elnéztem óriási turisztikai látványosság, van egy határozott kisugárzása egyébként, ezért is szeretnek az emberek idejárni gondolom, mindenki vígan fotózta magát a máskor víz alatt lévő templom előtt, mintha csak az egyik egyiptomi piramis lenne mögöttük.

a táj lentről
a falu maradványai kilátszanak

első pillantás a helyre, táj fentről

10 perccel odébb, maga a gát, az oszlop feléig kéne érnie a víznek amúgy
szerény lépcső
A Gát
ilyesmi hegyek
már megint a néhai faluban
giccsbe hajló naplemente a maradék víz felett
ilyen szokott lenni (forrás: http://amunt.madteam.net)
szóval vigyázzunk a vízre...

2008. március 25., kedd

csodák

itt lakunk, baj?






Akadnak mostanában furcsa égi jelenségek. A házimozi, amit oly nagy fáradozással és utánajárással vásároltunk a technikai vívmányokra kevésbé fogékony Barcelonában most tartalékon van, mert az égen sokkal érdekesebb filmek mennek. Nincs amúgy fogyasztási kényszerem. Japánban kéne élnem lehet.

2008. március 23., vasárnap

húsvét hóban fagyban...

Végre leesett az első hó itt Centellesben is, amióta itt vagyunk. Arra nem számítottam, hogy március végén fog bekövetkezni. Fehérek lettek a környező hegyek, tegnap jégesőhöz is volt szerencsénk és az autókon is vastagon állt a hó, amikor levonultunk a kb. -1 fokban szokásos reggeli kávénkat elfogyasztani. A kávézóban pedig mondták, hogy ilyenkor csokit szoktak inni -miért kávézunk. (húsvéti szokááás)

Barcelona régi szemmel



Köszönhetően bátor, extrém külföldi utazásokat kedvelő barátainknak, akik meglátogattak bennünket kis falunkban, ismét Barcelonát fotóztuk turistaszemmel így keletkezett néhány nem vizespoharat, falevelet vagy hegyvidéket ábrázoló fotó is.
Sagrada Família

szemfülesek kiszúrhatnak egy-egy darabot az állványok között

itt van egy nagyobb darab is

2008. március 11., kedd

égváltozat

Már megint ég fotóval traktálom az olvasókat, de ez azért durva lássuk be... víz fotókat mostanában nem készítettem, ugye vízkészültség miatt is. Levelet is kaptunk, hogy ne fogyasszunk 6-10 liternél többet egy nap, meg jól gondoljuk meg stb. és én így is teszek, engedelmesen. Aztán itt van még egy rendezvény, ami lázba hoz (egy napon érkezett a két levél vízfogyasztós vészlevél és a most következő fiesta felszólítás), szóval az van, hogy a különböző országokból érkezett emberek májusban egy rendezvényen bemutathatják saját kultúrájukat pl. úgy, hogy főznek az itt élő embereknek. Nekem ez nagyon tetszik.

2008. március 9., vasárnap

szavazások napja

Ma vannak a választások, ez itt nem "csak" sima szavazás ugye, komoly dolgok dőlnek el. Nagy előkészületek vannak természetesen, hiszen mindkét oldal ünnepelni akar, Vic-ben sátrakat és színpadot állítottak fel, Barcelonában tüntetések, de ez már szinte megszokott, most például a buszsofőrök is tüntetnek. Az elmúlt napokban hol Barcelonába hol Vicbe mentünk shoppingolni, mivel itt ugye képtelenség, bár a híres vasárnapi centelles-i piacon ma vettünk néhány dolgot, az egyikről csak később derült ki, hogy mégiscsak nagyon ronda, de már késő volt. A tavasz sehol, tegnap csípős hideg, most meg borongós az ég, bár a szél langyos. Mindenki ünnepélyesen ballag az iskola felé, ahol a szavazóhelység van, az emberek úgy köszöntik egymást, hogy "szavaztál már"?

2008. március 4., kedd

alakuló táj

Határozottan zöldül a táj, és az égen hihetetlen dolgok zajlanak minden nap. Mondjuk most meg éppen elrepül az egész város valahova messzire, olyan szél tombol. Nem baj megyünk vele.

vasárnapi múzeum

Mivel minden érdekes és újszerű a környezetünkben miért is ne járnánk végig minden egyes szegletét a környéknek egyfajta sötét folt eltávolító tevékenységként az agyunkból és a képzeletbeli környezettérképünkről.
Szóval Vicbe mentünk megint, mert meggyőződésem volt, hogy "minden nyitva van". De nem volt semmi nyitva. Mentségemre szóljon, hogy abból következtettem erre a naív feltételezésre, hogy hétfőn minden zárva van, tehát akkor nyilván vasárnapot kicserélték a hétfővel, megbarátkoztam vele, kerestem benne logikát, majd találtam is, hiszen mindenkinek vasárnap van ideje vásárolgatni, sétálni, mászkálni és hétfőn pedig úgyis megy mindenki dolgozni akkor meg kong a város, hát minek is tartsanak akkor egy bolt nyitva. Mondjuk ezzel a logikával akkor egész héten zárva tarthatnának, mondjuk vannak is ilyen üzletek.
Napi 2 óra bőven elég. Na, de semmi ítélkezés, nemrég olvastam, hogy a katalán szorgos és munkaszerető nép és ez így is van, összehasonlítás kérdése, bár nem ismerek más népet egyelőre a magyaron kívül. Szerintem a magyarok többet dolgoznak, de kétségtelen, hogy itt meg jobban látszik a munka eredménye. Meg hát sokkal előnyösebb ugye az itteni szituáció.
Vicben körbementünk, félig kihalt utcákon, csak néhány bevándorló mászkált, akik ilyenkor nem tudnak mit kezdeni magukkal (lehet, hogy mi is ilyenek vagyunk?). Éppen egy teabolt kínálatát néztem csodálattal és úgy értelmeztem a kiírást, hogy van egy vasárnap is nyitva tartó részlegük, de utána láttam, hogy de most viszont éppen el vannak utazva, amikor váratlanul kétségbeesetten elkezdett szólongatni az egyik boltból egy bácsi. Señora, señora por favooor! Visszakérdeztem, hogy hozzám beszél-e mondta, hogy igen. Úgyhogy bementem a boltjába, és tovább folytatta a könyörgést, de ekkor már letisztult a helyzet: könyörgött, hogy kóstoljuk meg az egyik szalámiját, meg kérdezte, hogy magyarok vagyunk-e, meg, hogy milyen volt a kommunizmus stb. Aztán gyorsan rárakott a mérlegre egy rúd szalámit gyönyörűen becsomagolva, beütötte a pénztárgépbe, de még kérdezte, hogy kérünk-e nagyobbat. A meglepetéstől és a lerohanós technikától letaglózva nem nagyon tudtunk tiltakozni, de utána nem is bántuk vettünk egy finom szalámit és legalább nem mi könyörögtünk érte 1 órás sorbanállás után...
Röviddel ezután a város egyik lelkét éppen kilehelni készülő negyedébe érkeztünk, viszonylag belvárosi részen, teljesen lepusztult házak, utolsó stádiuban gondolom legyalulás előtt, meg aztán ott volt a kedvencem a "vic-i halálvölgy", ami jó sok omladozó ház sora a patakparton.
Új lendülettel átvágva a főtéren beültünk a három kávézóból az egyikbe, itt már turistásabb, teraszos változatok is vannak - nem úgy, mint Centellesben. Miután 30 percet vártunk és pincérnek még nyomát se találtuk, holott tele volt a hely és az emberek érkeztek folyamatosan a mások hulladékával megrakott asztalok elé leültek könnyedén, majd 20 perc múlva ők is gyanakodva körbenéztek, ezután mi feladtuk és továbbálltunk inkább elmentünk megnézni gyorsan az "Európa egyik leggazdagabb gótikus gyűjteménye"-t hirdető múzeumot, Museu Episcopal de Vic. Tényleg nagyon sokminden volt, befogadhatatlan és egy kicsit raktárszerű is a gyűjtemény. Liturgikus anyagok, ruhák, ládák, üvegek, fémek és kerámiák plusz rengeteg középkori szobor.

A hosszú elbeszélés immár képpel illusztrálva:
szobor az Episcopal Múzeum bejáratánál
ilyenből van 10 ezer az Episcopal Múzeumban
főtér és kávézójelenet

halálvölgy Vicben

lepusztult házfalba nőve

macska a római kori emléken

2008. március 3., hétfő

választási plakátok


A közelgő választások miatt érezni lehet egy kis feszültséget a levegőben. A katalánok mintha minden eddiginél jobban akarnák a függetlenséget, és általánosságban nagyon nem szeretik a politikusokat.






a bal oldalon az alábbi felirat: politikusok* tegyetek meg egy szívességet...
*szánalmas, kokainfüggő, spekuláns, stb.

2008. március 1., szombat

víz


Hónapk óta válsághelyzet van, vízhiány Barcelonában. A saját kis központunkról nem nagyon tudok, hogy mi a helyzet, mindenesetre itt is megváltozott a víz íze szóval inkább garafaban (öt literes változat - na tessék ennek már csak spanyolul tudom a nevét) vesszük, és azt használjuk. Ma óraütésre kitavaszodott, a teraszon már nem tudom illendően jellemezni a napsugarak mennyiségét, hogy ne tűnjek önteltnek és hivalkodónak, legyen elég annyi, hogy már majdnem a feléig ér a napos sáv, és ez több percig így van. Ennek örömére, végre megnyitjuk ablakainkat a külvilág felé, és csak reménykedni tudok, hogy nyáron majd másfelé mennek a disznótelepről ideszállingózó illatok. A kültéri padok megtelnek lassan emberekkel, a falakat pedig támasztják a társadalmi normákat kevésbé magukénak valló alakok, szóval előbújik lassan mindenki, meglátjuk végre a falu igazi arcát. Mondjuk mi már csak 5-6 hónapot töltünk itt valószínüleg aztán keresünk valami még jobbat. És utána még jobbat és még jobbat és így tovább....