2013. szeptember 29., vasárnap

Ősz, nátha, sous vide

Nem vagyok sokkal előrébb egészségi állapot tekintetében, hangsúlyozom itt csak megfázásos nyavalyákról beszélünk hálistennek. A hét elejére ügyesen kijöttem a dögrovásos állapotból, majd péntek reggelre sikerült megint félérzékeny fényérzékeny véglényként a harcmezőkre lépnem, estére bizony megint csak fekvés maradt opcióként, amelynek következtében szombat délre egy nyűgös, szúrós, nyúlós gömbhalnak éreztem magam. Mivel azonban a lehetőségekhez képest mindig feldobom magam amennyire csak lehet befogadtam (értsd behoztam) rengeteg filmelmaradást, így például szerencsésen megtaláltam a Gru-t a Videa videomegosztón, majd szombaton megnéztem moziban a Gru2-t, és nagyon jó is volt, bár én ezt gyerekek elé nem tenném, már amennyiben nem akarjuk, hogy a kimaxolt vizuális világ torz drogélményekkel stimulálja ártatlan, mindenre nyitott agyukat.

Csütörtökön reggel abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy kaptam kipróbálásra egy Sous Vide Supreme szerkezetet (mégpedig az értéket képviselő, kissé őrült, extrém gasztrobloggereket is számon tartó Sous Vide Hungarytől), amelynek az a lényege, hogy vákumcsomagolásban alacsony hőmérsékleten, hosszú ideig főzhetünk vele ételeket. És mivel a megtiszteltetés hasonlóképpen megtisztelő felelősséggel is jár, valamint nem kevés gondolkodással és felkészüléssel, a tegnapi nap egy részét arra kellett tehát szánnom, hogy az itt vigyázban álló, a tudomány ezen fantasztikus vívmányát használatbavétellel becsüljem meg. Úgyhogy vettem marhahúst, mégpedig lapockát, tekintve, hogy ebben nem kifejezetten kimaxolt a műveltségem, hát őszintén szólva nem tudtam, hogy ez pont ideális húsfajta volt, azaz most már tudom, hogy nem volt az, a lényeg az, hogy az előírásoknak megfelelően fűszereztem majd beletettem, 4 óra múlva kipróbáltam az egyik szeletet, ami igen messze volt a tökéletestől, de egyébként nem volt rossz, a többi pedig azóta is ott fő, lassan egyébként már 20 órája, hát nagyon kíváncsi leszek erre, remélem nem egy gumiszörnyet fogok kiemelni a 24 órás sous vide eredményeképpen.

Így állunk ezen a szeptember végi, napsütéses vasárnap reggelen, feküdni nincs kedvem, mászkálni sincs nagyon kedvem, fáj a hátam, fáj a hasam, fáj a torkom, úgyhogy minden a legnagyobb rendben, depresszívkedhetek kedvemre, most már csak az számít, hogy a 24 órás sous vide után milyen lesz az átok marhalapocka.


Mozgástér

Csütörtök estére sikerült rettenetes megfázott állapotba kerülnöm, úgyhogy a pénteki napot végigfeküdtem, szombaton is csak egy rendkívüli esemény miatt keltem ki (esküvői buli) és hát a hétvégére összehozott mozgás összesen annyi lett, hogy elmentem biciklivel a Culinarisba és felszerelkeztem az itt beszerezhető kiváló ételekkel. És például sikerült valami egészen különleges jégkrémmárkának behálóznia, amitől hipnotikus állapotba kerültem gyakorlatilag és nem is érdekelt, hogy mi mennyibe kerül, ez nagyon nem helyes persze.

2013. szeptember 7., szombat

Street Food Show Ősz és egy újabb 10K


Igen aktív hetet tudhatok magam mögött, az elmúlt hétvégén pihenésre sem igazán volt lehetőség, egyedül a New Yorki partnerirodának szánt my beef moments feladat önkéntes kidolgozása okozott kikapcsolódást, amelyet egyébként a Lacipecsenye! támogatásával oldottam meg. És például ilyeneket készítettem.
A hétfő elment, a kedd is, a szerda este már lazítás jegyében telt, csütörtökön pedig megnéztem a Buddha Bárban rendezett Pezsgőfesztivált, nem volt tolongás, a hangulat számomra pont kellemes volt, úgyhogy jól éreztem magam. A péntek délutánt már sikerült némi idegfeszültségig húzni, úgyhogy hatalmas oldódást iktattam be végül estére a Budapest Parkban, ahol a számomra eleinte kétes hangulatú félig metal félig trance zenét játszó Infected Mushrooms koncertje zajlott, nálam 20 évvel fiatalabb emberek tömeges részvételével (na jó lehet, hogy túlzok), viszont utána az egyik legjobb trance társasági spirituális táncot toltuk néhány órán keresztül, ami számomra megint lélekemelő, színtiszta tökéletes szórakozás lett (és ugye tudjuk, hol éltem át hasonlót).

Ma tehát a mindig kedvelt Street Food Show zajlik, jó volt, itt sem volt tolongás egy jóideig, kipróbáltam a pimientos de padrón kedvenc katalán fogásomat, illetve ettünk csicseriborsós pacalt, meg ittam a legfinomabb kávék egyikéből, ettem oreo cake-t aztán nem bírtam tovább.







megfejeltem egy délutáni alvással, utána pedig futottam 10 km-et a szigeten, úgyhogy teljesen elégedett vagyok éppen.