2011. november 30., szerda

vihar


Elképesztő nyomasztó, viharos idők...

Tegnap elmentünk sokan a Judafestre, ami biztos jó lett volna, ha nem zár be teljesen este fél7-kor, tehát amikorra odaértünk. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a Kék ló nevezetű amúgy kellemes szórakozóhelyen kicsit elhúztuk az időt. Végül kénytelenek voltunk idő előtt beülni a Kőleves borzadály helyre, ahol életem legrettenetesebb "humusz"-át sikerült fogyasztanom, valamint csapnivaló, flegma szervizt elviselni. Ezért aztán gyorsan továbbálltunk és ismét a Kadarka borbár kantin hangulatában kötöttünk ki, de ott jól éreztük magunkat, elég csak a remek borválasztékra koncentrálni.

Őszintén mondom nekem semmi igényem ezekre a mindennapos elmászkálásokra, de így hozza az élet, hogy muszáj. Ma is például muszáj lesz kivonulni az A38-ra a Recorder magazin partyjára.

2011. november 29., kedd

hirtelen party

A hétfő reggel egyáltalán nem úgy indult, ahogy végződött (milyen meglepő), 2 rendkívül rossz hír jött, majd feszültségben folytatódott, végül váratlanul a Partizan privát partyjára kellett mennem, soha ilyen aktív részvétellel mellesleg, de jó volt.


2011. november 28., hétfő

vásár vásár hátán


Nem sikerült végigvinni a koncepciót, tegnap kimentünk megint a Bazilikához, az adventi vásárba, ahol a megnyitó ünnepség kezdetének pillanatában távoztunk is, nem voltak túl sokan. Elsősorban külföldiek nézegetik a csülök és libacomb hegyeket, szőrmesapkák és agyagdíszek versengenek a vásárlók kegyeiért, továbbá kint árválkodnak a menő helyek képviseletében bizonyos, büntetésbe száműzött, jobb sorsra érdemes eladók.
Na, miután megfagytam fél óra alatt gyorsan átmentünk a WAMP Speiz rendezvényére, ahol gyorsan megnézhettem ezredszerre is a sok egyedi terméket és gazdáját, aztán ott a Borkorzó standnál végül megcsúsztunk és elindult a kóstolásos fogyasztás, majd a Kadarka borbár meglehetősen steril és műanyag hatású hangulatában folytattuk, de legalább van rendes választék és a szuperprofi, profitorientált üzletvezető különös figyelmében is részesülhettünk.

ez a két kép olyan jól sikerült, hogy megosztom a kedves követőkkel:

2011. november 27., vasárnap

budapesti metró

Itt a városban kezdenek egymástól egészen eltérő, kontrasztos világok kialakulni. Olyan mély és megdöbbentő kontraszt van például egy-egy rendezett városrész és bizonyos metróaluljárók között, hogy az szinte feldolgozhatatlan. Természetesen nincs meg benne a NewYorki, párizsi báj, mert ez a hetvenes évekből itt maradt soha ki nem forrott, olcsó stílusnak sem mondható valami, amit az ember igyekszik elfelejteni. Ezzel szembesíteni kell az embereket, csak most már meg kell tanulnom fényképezni rendesen.

2011. november 26., szombat

kezdődnek a karácsonyi vásárok

Mint arról beszámoltam a múlt héten a Vörösmarty téren már elkezdődött az őrület és lehet vásárolgatni karácsonyra, meg forralt bort inni és óriási tálakban sült-főtt egyvelegeket, kolbászt, hurkát, libacombot enni. Mától pedig folytatódik a sor: megnyílt a Bazilikánál is a karácsonyi, pontosabban az adventi vásár. Egyébként színvonalas ez is, olyan standokat láttam, hogy csak néztem, méghogy válság... Jövő héten pedig a legjobb ígérkezik a Rosinante fogadóban, ahol már tavaly is aktívan részt vettem enyhén kalandos körülmények között.

azért ez bárhol a világban megállná a helyét:

hát magamat is rácsempésztem a képre
adventi vásár bazilika

ősz végi futások

Ismét elmentem a szigetre futni, 10km-t erőltettem magamra, háttt, amúgy bírtam volna fizikailag, de az utolsó pár száz méteren a lábam valahogy nem úgy gondolta, hogy ő ennyit akar futni 0 fokban, ezért azt erőltett menetben, félig könnyezve a fájdalomtól (na jó volt benne egy kis rambós dramatizálás is, de jól esett) futva vonszoltam magam a célegyenesbe. Utána viszont ismét mintha kicseréltek volna.

Ami a környezetemet illeti, egyre érdekesebb alakok vetemednek ilyenkor már csak futásra, egyrészt a szőrmekapucnis sétálva kocogó hölgyek, amelynek sportértékét én ugyan vitatom, de a lényeg nyilván a szubjektív jó közérzet és ha ez nekik megvan, akkor - és amúgy - nincs közöm hozzá.

Aztán vannak a kemény fiúk, akik ilyenkor is sortban nyomják, az eggyel puhányabbak sort és alatta biciklisnadrág. Úgy általában mindenki szépen, sportosan, vékonyan, futószettben, én pedig az amúgy is összekapart nagy jóindulattal is csak futószettnek minősített szerelésben nyomulok, ráadásul feltételezem engem kicsit nevetségessé tesz a derekamra kötözött plusz két réteg, amit kifelé és visszafelé viselek csak, addig viszont nem tudom hová tenni, ezért van a derekamon és ad nekem gondolom némi teknősbéka jelleget. Nem baj, mert leelőzni viszont úgysem tudnak, na jó a menők igen.

A mai futást egyébként kicsit feldobtam azzal a kísérlettel, hogy biciklivel mentem ki, ami nem tűnt túl jó ötletnek, mert én nem is gondoltam, hogy a Margit híd pesti szakasza ilyen durva emelkedő, ez gyalog egyáltalán nem tűnik fel, szóval mire a szigetre értem azt hittem kiugrik a szívem, lehet, hogy erre sokan azt mondják, hogy "bemelegítésnek jó", de én inkább azt éreztem, hogy bemelegíteni már pont nem tudok megfázás nélkül, mert már tök melegem van viszont a tagjaimat nem készítettem fel a futásra rendesen (és lám be is igazolódott). Visszafelé viszont szerintem jól jött, mert kb. 3 perc alatt hazaértem.

A legfontosabb: az első 5 kilométeren csodálatos napsütés volt és aranyszínbe vonta a lehullott faleveleket, ééés láttam egy gyönyörű, aranyos, vörös mókust, hát persze tud élni, én is ilyenkor mutatkoznék.

2011. november 25., péntek

szerzemény

ezt meg is kaparintottam

karácsonyi készülődés a Pozsonyi úton

Scilla virág és ajándékboltScilla virág és ajándékboltScilla virág és ajándékboltScilla virág és ajándékboltScilla virág és ajándékboltScilla virág és ajándékbolt
Scilla virág és ajándékboltScilla virág és ajándékboltScilla virág és ajándékboltScilla virág és ajándékboltScilla virág és ajándékboltScilla virág és ajándékbolt
Sarki FűszeresSarki FűszeresSarki FűszeresSarki FűszeresSarki FűszeresSarki Fűszeres
Sarki FűszeresScilla virág és ajándékboltScilla virág és ajándékboltScilla virág és ajándékboltScilla virág és ajándékboltScilla virág és ajándékbolt

ezek a fotók készültek ma

fokozódó hangulat

Tegnap óriási aktivitást fejtettem ki (ez ugye relatív, tehát pontosítva: az előző napokhoz képest), valamint az est folyamán egy okos döntéssel lemondtam az újabb alkoholizálós programról, egy újvilági borkóstolóról, ami amúgy nem lett volna haszontalan szakmailag, azonban emiatt ma is embernek éreztem magam és nem zombie-nak. A szervezetem az elmúlt szombat után úgy döntött, hogy nem kér egy ideig az ilyen "kóstolókból", amikor akaratlanul 6-8féle italt kóstolunk és aztán a kóstolás szép lassan fogyasztásba csúszik át, ilyenkor az ember agya végül, amennyiben nem veszíti el teljesen az önkontrollt vagy tud megálljt parancsolni, vagy nem. Mindkét esetben a másnap kérdéses kimenetelű.

Ma a Pozsonyi úti közösségben tobzódtam, fotóztam itt is és ott is miközben vissza-visszatérve a bázisra személyes performance-szal szórakoztattam és foglaltam le a Sarki Fűszeres törzsközönségét, ami egyébként az egyik kedvenc elfoglaltságom.

Aztán pedig a Pozsonyi út legmenőbb virág és ajándékárusánál inspirálódtam tovább, nagyon jó alapanyagnak ígérkezik. Érdekes, hogy valahogy akaratomon kívül megint csúszok bele az ünnepi hangulatba, nekem ez tetszik egyébként, mert jó és a koronát pedig remélhetőleg a december 21-i landolásom Stockholmban fogja feltenni az egészre, továbbá a repülőtérről következő 1 órás út, hóban, sötétben, rénszarvasokkal az út szélén. Már nagyon várom.

Holnap pedig ismét egy futásnak nézek elébe, remélem nem lesz nagyon hideg.

2011. november 24., csütörtök

mínuszok

A tegnap ejszakai mínusz 9 fok után nekem már nincs is nagyon mondandóm ezzel kapcsolatban. Itt van a tél, talán csak ennyit.

Érdekes inspirációk üldöznek mostanában, gyakorlatilag semmi mást nem kéne csak a tettek mezejére lépni végre, de ahhoz nem tudom hány kávét kéne meginnom rendszeresen reggel a jelenlegi kettő helyett. Azért haladunk.

2011. november 22., kedd

Wellensteyn

Minden rekordot megdöntött. A legszebb, a legjobb, a legdrágább. Hát kellett. Stockholm hideg város, mint tudjuk.

szmog


Állítólag irtózatos szmog van, ugyanis nincs szél, részben gondolom ennek következtében kb. 2 hónapja nem esett eső, nagyon furcsa állapot, most már kezd az emberekben tudatosulni, ugyanis a Szabadság hídnál pl. állítólag megjelent az "ínség szikla", ami csak akkor látható, ha nagyon alacsony a vízállás.

Tegnap két újabb dologban szintet léptem, egyrészt beléptem a 4GS iPhone-osok táborába, körülbelül nulla összeg kifizetésével és fogyasztói szokásaim változtatása nélkül, egyszerűen még 2 évet alá kellett írnom annál a telefontársaságnál, akiknél már kb. 12 éve vagyok, én ugye a korai mobiltelefonosok táborába tartozom kb. 1999-ből. Szóval ez nem volt nagy önfeladás.

Egyedül akkor lenne szívás, ha megint ki akarnék költözni külföldre, de egyelőre ilyesmit nem fontolgatok. Svédországban azért körülnézek, hogy nincs-e valamilyen komolyabb iskola, ahol lehet fejlődni a szakmámban, de nem sok reményt fűzök hozzá és pont olyan időszakban megyek, amikor szerintem nem sokan foglalkoznak majd ilyen kérdéssel, karácsony és szilveszter tájékán.

A másik dolog egy lakberendezési kérdés, ezért nem is terhelnék vele senkit. Mondjuk most a szomszéd házat elkezdték szigetelni hungarocellel, és az egész folyamat mocska az én féltve őrzött balkonomon (is) landol, ami miatt nagyon ideges vagyok, de nem szabad ezeknek teret engedni, mert akkor kész frusztráció lesz az élet. Így is, a hétvégi kalandomból felháborodott posztot szültem végül.

ilyen helyen szeretnék lakni:


2011. november 20., vasárnap

zavar

Tegnap mégis eljutottam a Terra Hungarica borszalonba, a Gerbeaud házba, ellentmondást nem tűrő viselkedésemnek köszönhetően (nem szép dolog tudom). Itt aztán rájöttem, hogy annyira nem kellett volna ezt mégsem erőltetni, persze biztosan nagyon jó és kellemes volt, de én már csak este 6-ra értem oda, amikor a fáradt borászok kiadtak magukból mindent, az emberek pedig egymás hegyén-hátán tolakodva próbáltak utat törni magunknak. Mindehhez túlfűtés okozta meleg és a sok ember speciális szagatmoszférája társult. Az a szörnyű ezeken a helyeken, hogy gyakorlatilag nincsenek nők emiatt különösen furcsa hangulat alakul ki, ez az egész mintha a férfiak kis terepe lenne és valahogy nehezen viselik egy-egy nő felbukkanását. Én egyáltalán nem vagyok ilyen nő-férfi kérdés latolgató típus, sőt, úgy gondolkodom, mint ember és másokra is úgy gondolok, de egyszerűen itt kijönnek ezek a dolgok, amúgy egyébként számomra is meglepő módon.

Ezért a legjobban teszi az ember igazából, ha az oldalára szegődtet egy férfit is ilyenkor, és akkor mint annak a csatlósát talán már normálisan kezelik. De így egyedül, öntudatosan vonulgatni visszás mindenképpen, egyesek szélsőségesen pozitívan viszonyulnak, mások enyhén lekezelően, megint mások próbálnak nem is nagyon tudomást venni a betolakodó létezéséről.

Mindenesetre az egész tovább erősítette bennem az elhatározást, hogy fel kell hagyni lassan ezzel a típusú bolondériával és másikat keresni, vagy csak úgy normálisan lenni.
Egy ponton a helyszínről menekülhetnékem támadt, úgyhogy körülnéztem a karácsonyi vásárban - így november 19-én, ez sem normális szerintem, egyébként nyugodt volt és aranyos az eladók még nincsenek lestrapálva, nem kívánják a hátuk közepére az egészet, egyelőre.

Vidám és jól megcsinált vásári büfék, kifőzdék, forraltborosok, szerintem teljesen jól néz ki, nyilván itt nem a minőség a lényeg.

2011. november 19., szombat

futás hidegben

Kimentem futni, a hídon mért hőmérséklet szerint 2 fok volt, a szigeten is áll egy hőmérő az -4-et mondott, de szerintem inkább az előbbinek volt igaza. (A fenti kép valódi, a hídról fotóztam, kissé lent van a Duna vízszintje és valóban ilyen színű a folyó én sem értem miért.)

iPhone Thermometer app
Alázatosan és alaposan készültem a hidegre, mélységes tisztelettel, 5 réteg ruhával, amiből 2-t levettem a futás kezdésekor. Csak először volt kellemetlen, ahogy a hideg levegő belemar a tüdőmbe, a kezem az első 2 percben fázott. Másfél km után visszatért minden a régi kerékvágásba és pont olyan volt, mint, amikor nyáron futottam. A végén ismét észnél kell lenni, nyújtás és azonnal visszavenni a 2 réteget és gyorsan haza. 2 nap múlva merem csak teljesen megdicsérni magam, ha már biztos, hogy nem fáztam meg, de én úgy érzem nem történt károsodás.
egyre kevésbé barátságos (eggyel korábban)
A Sarki Fűszeres maradékokból összefőzött ebédmenüjével lezártam a délelőttöt és most jól megérdemelt pihenésemet töltöm, éppen most tudtam meg, hogy a Terra Hungarica csodálatos - innentől savanyú a szőlő: sznob rendezvényéből kimaradok, mert nem tudtam jegyet szerezni és minden jegy elkelt és a bennfentes emberek se tudnak nekem jegyet szerezni mert állítólag telt ház van, úgyhogy erről mostantól vagy rosszat vagy semmit.

2011. november 18., péntek

kóstolások megint

Mivel itt az újbor ideje néhány hete kénytelen vagyok megint önfeláldozóan ezeket tesztelni. Tisztában vagyok azzal, hogy szinte itt követelmény a nagy mennyiség és magas szintű technológia, de mégis a Vylyan most már mindenhol kapható Bogyóléje nekem már nem is annyira szimpatikus, ettől függetlenül tegnap azért végre megkóstoltam a kicsit elszállt Amelie nevű közeli retrokávézóban, továbbá az est folyamán folytattuk a Wunderlich Portugieserjével, ami nagyon szépre sikerült az idén, habár én nem vagyok egy túl nagy újbor rajongó ezt ilyen népvakítós műfajnak gondolom inkább, még ha a Sarki Fűszeresben például ma lesz eredeti Beaujolais és Vylyan Bogyólé összekóstoló. Eközben ismét indulnak az év végi felfokozódott hangulatú kézműves vásárok, ahol részvétel kötelező sebaj ott a Széna tér közelében jól el tudom magam foglalni amúgy is... (á Táble.!.).

Holnap délelőtt különleges küldetésre szántam el magam, megpróbálok megint a szigeten futni. Majd meglátjuk mi sül ki belőle. Ez lesz az igazán kemény műfaj. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy most már tényleg 0 fok körüli állapotok vannak, sőt akár -7 is lehet azt mondták.

Szombat délután viszont a Terra Hungarica rendezvényére megyek esetleg, ami megint nehéz műfaj.

2011. november 17., csütörtök

állatkert a balkonon

Benépesítik alkalmanként az állatok a balkont kedvük szerint, jól elvannak.
Most már szerintem -5 fok van legalább, ez nem igazán jó, például a futás programot kiiktatja az életemből, mert én kizártnak tartom, hogy ilyen ordas hidegben kivonuljak a szigetre és jéggé fagyott végtagokkal nekiálljak futni. Valamit ki kell erre találni.

2011. november 15., kedd

Margit-hid

Hát ilyen lett, elég menő (fotó: we love budapest).
Tegnap aktív napot bonyolítottam, sok okos (például reménytelennel látszó összegek beszedése ügyfelektől) és kevésbé okos (gasztrovonalon egy egyelőre még nem tudni hová vezető újabb megmérettetés) ténykedés után, két program között leteszteltem a Baldaszti's Grand kávéját: tökéletes. A málnás süteményük is finom, ha nem 850 Ft lett volna, amit csak a számlán realizáltam, talán még vissza is mennék valaha. Ezt azonban több, mint pofátlanságnak tartom, még az ország legjobb cukrászdáiban sem kerül ennyibe egy egyszerű sütemény.

Egyébként régi szerelmek újraéledtek: egy szintén ebbe a kategóriába tartozó ügyféltalálkozó után vesztemre betértem a Wellensteyn boltba, ahol 70 és 100 ezer forint közötti télikabátokat nézegettem és sajnos az egyik nagyon megtetszett, dehát ennyiért nem szabad venni egy ruhát. Pedig Stockholmban elkellne majd az biztos.

2011. november 13., vasárnap

buborékok

Jó értelemben vett zsibbadt vasárnap van. Jönnek a semmiből a furcsa események. Nem lehet érteni, nem tettem érte, mégis befolyásolják az életem.

Hogy a napi fogyasztási tanulságokat is megosszam: egnap a Menza kosztján voltam kénytelen üzleti-baráti jellegű ebédben részt venni, annyit szeretnék a helyről mondani, hogy a neve teljesen kifejező. A fogások egyébként egészen ötletesek, a kivitelezésük azonban a nyolcvanasévekbeli elveken alapul.

Előtte pedig a már egyébként sem elhanyagolható méretű könyvtáramat gyarapítottam ismét: Bíró Ívette: Futó, Cserna-Szabó András és Fehér Béla: Ede a levesben (gasztro) és Niall Ferguson: Civilizáció. Ugyan elhatároztam, hogy nem vásárolgatok könyveket (mondjuk ezt nem tudom miért határoztam el), de most nem bírtam ki.

2011. november 12., szombat

Futás kaland

Elérkezett a kihívások évszaka, úgy értem a hidegek, a zord reggelek és esték. Ma ugyan napközben mentem el egy gyors 5K-ra, de már a 6 fokos hideg csípett közben, arra koncentráltam, hogy ha lehet ne fázzak meg, úgy tűnik sikerült ismét átgondolt beöltözéssel. Elinte nehéz volt futni a hidegben, de aztán átlendültem és jó lett. Én nem futottam még ilyen hidegekben.

2011. november 11., péntek

eleven

Tegnap megint Partizan vacsorán voltam, most éppen Bresse-i csirke tematikában, ami ugye elég menő dolog. Nem véletlenül szeretem én ennyire ezeket a partykat. Valahogy a "minden kimagasló minőség" műfaj egyszerűen a gyengém és most itt ez volt: jó fej és nagyon tehetséges chef, nagyon durva alapanyagok (jó értelemben), szerintem ez az egyik legmenőbb hely Budapesten. Titkos bulik über sznoboknak...


Ma pedig ugye Márton napi libákkal tömik az emberek magukat, ha kell ha nem, hát én is így tettem, most éppen - hol máshol - a Sarki Fűszeresben, mivel én egy lojális ember vagyok és persze a kötelesség is oda szólított.