2006. december 30., szombat

kivesznek a polipok

azt hallottam egyre kevesebben vannak

Circo


A kikötőbe beköltözött egy régi cirkuszi felszerelés, nagy tülekedést nem látok körülöttük, de érdekes régi cirkuszkocsijaik vannak, "több mint száz éves". Miközben fotóztam őket megjelent hátul a porondmester és egy bepúderezett arcú bohóc fáradtan, és elgondolkodva, de amint meglátott kénytelen volt ismét maszkjához viselt személyiségét visszavenni. A környéken pattogatottkukoricás mellette strandzene, jegyárus vacogva szipogott a kis kabinjában, sajnáltam, hogy nem veszek jegyet, de tényleg nem érdekel a cirkusz.

2006. december 29., péntek

Hot Apple Spice Mix

Lassan végetérnek az ünnepek, most aztán tényleg minden leállt így december 29-én. még vasárnap kiderítem, hogy működik a szilveszteri bulizás errefelé. Malac úr (angol főbérlő) továbbra is válogatott gusztustalanságokkal lep meg, december 24-én cigarettacsikkekkel vegyített kávés ételmaradékos kompozíciót helyezett el nekünk a mosogatóba, most meg már egyszerűen csak nem szól hozzánk, hozzám vágja a leveleimet a válla fölött, ha éppen érkezik. Nem köszön vissza, persze lehet, hogy csak megviseli őt is ez a megtorpanás. Tulajdonképpen a 24-én főzött székelykáposztából elegünk lett és megmaradt egy csomó lehet, hogy azt ki kéne most már rakni neki. Tegnap kicsit turistáskodtunk, a kedvenc helyemen mélységes csalódásban volt részem, mert valami elég szar szendvicset sóztak ránk merő félreértésből, de utána kiengesztelődtem 5-6 féle tapas elfogyasztása után az esti órákban.
Mindezek előtt meglátogattuk a csokoládémúzeumot, ahol a belépő megvétele helyett a nem messze lévő born cooking nevezetű amerikai shopban vettünk gyorsan tömény csokiból álló ételpótlókat, többek között itt marshmellow-t, chipset, mogyoróvajat, brownie-t lehet kapni korlátlan mennyiségben, a polcokon sesame street-ből ismert figurák ülnek változó méretben, amúgy pedig finom minden és elvileg ez tradícionális hely. Van még Bugs Bunny with Baseball és minden egyéb, ami csak egy amerikai embernek hiányozhat itt Barcelonában. Ne feledjük, hogy előtte pedig töményen szívtuk magunkba a spanyol képregényboltok emészthetetlen kínálatát, volt mit kiheverni.
Ezt (fotó alább) pedig egy redőnybolt ablakán találtam, felül egy távozó mikulás látható street art jellegű megvalósításban, alatt pedig egy kisgyerek képe, középen pedig én vagyok félig áttűnve, ahogy fotózom, mert így fotóztam, tekintsük művészinek.

2006. december 26., kedd

2006. december 25., hétfő

egy kis Gaudí

Kihasználva az utca feltételezett kihaltságát, elturistáskodtunk végre egy népszerű helyre a Güell parkba, amely azonban legnagyobb megdöbbenésemre tele volt turistával. Elképesztő, hogy december 25-én jobb dolga sincs a világ minden tájáról érkezett embertömegnek, csak, hogy 20 fokban és verőfényes napsütésben elmenjen ebbe a híííres parkba.
Szerencsére hátsó izzasztó kerülőúton jó meredek utcákon kapaszkodtunk fel, hogy magában a parkban csak könnyedén ereszkedve a szemlélődésnek szentelhessük időnket és energiánkat.
A kilátó az olyan kilátós, Barcelona legmagasabb pontja itt van, háttal a kilátásnak fotózkodó emberek népszerű gyülekezőhelye.
Utána miközben mások egy úton vonulódtak, mi kikerülve a tömeget a léptek alatt lepusztított park kevésbé látogatott, de jóval szebb részében andalogtunk tovább. Még így is sikerült hülyékbe botlani, akik negyedórán át fotózták egymást jajde érdekes a hajamat átvilágítja a nap és csináltak fotókat felváltva egymásról, de semmit nem fotóztak az építményből, amelynek kellős közepén álltak - ezáltal belebarmolódva fizikai létükkel a fotóinkba.
Nézzük a száraz tényeket is: a Güell parkot tehát Antoni Gaudí tervezte 1900-tól 1914-ig épült és magánparknak szánták, de aztán nem lett sikeres a projekt ezért a város tulajdonába került végül, majd 1923-ban nyilvános parknak nyilvánították. A park alján kétszárnyú kapu nyílik, majd kétfelől lépcső vezet fel egy nagy térre, amelyet állítólag 86 oszlop tart, a lépcsők között pedig különböző gyík meg sárkányból folyó szökőkút található, amely gyakorlatilag megközelíthetetlen a sok rajta logó túrista miatt. A hülyébbek fel is másznak rá, mások pedig csak percekig vigyorognak mellé ülve.
Az említett térről rá lehet látni egész Barcelonára és tengerre, illetve a tér szélén végig ülőalkalmatosság van kialakítva Gaudí stílusban csempedarabokkal kirakott végigfolyó padszerűség formájában.
A parkban kicsit följebb ott van Gaudí háza is, ahol lakott 1906-tól 1925-ig (egy évvel azelőttig, hogy meghalt). A háznak neve is van: "Torre Rosa". A házat egyébként nem ő építette, hanem egy segédje. Itt létrehoztak egy múzeumot is, ahol Gaudí által tervezett bútorok, rajzok, dekorációk ilyesmik vannak, de mi nem jutottunk be, mert zárva volt ünnep lévén.
Csak kicsit szétcsúszott oldal, ahol lehet tekinteni képeket galériaszerűségben. De ezek a képek meg már itt vannak tehát ezzel meg már nem lehet gond.

2006. december 24., vasárnap

na boldog karácsonyt akkor

Doshaburi

Kiegészítésként előző bejegyzésemhez Doshaburi egy japán design ruhabolt, szintén résztvevője az említett (lsd továbbra is előző bejegyzés) önmagát prezentáló Inauguración rendezvénynek. Nem tudom miért reklámozom, egyedi mindenesetre az egész bolt, ez a kép messze jobb persze (én csináltam), mint a honlapjukon bármi.


Circuitismo Gotico

december 21-én volt egy rendezvény, több galéria nyitvatartott késő estig és különböző design stúdiókba lehetett benézni, ott pedig forraltborral és rágcsálnivalókkal várták a látogatókat. Az egyik helyen olyan forraltbort vagy nemtudommit kaptunk, aminek húsleves szaga volt úgyhogy én bele sem kóstoltam, de azért biztos kedves gesztus ez a szokás. Volt aki megállt a kihelyezett mogyoróstálkánál megevett mindent, majd továbbment. Lehet, hogy nem érdekli annyira a művészet. Láttam Mona Lisát is az egyik galériában, lehet, hogy nem eredeti.
Volt fesztivál, meg zenekarok játszottak az utcán, kicipeltek egy zongorát és azon klimpiroztak az emberek + trombita és néhány beöltözött figura, jópofa volt.
Többféle boltban jártunk, nézegettük az önmegvalósítások számos formáját, volt jópár egyedi is, és az egyik designboltban találtam egy klassz nyári ruhát is. Ha nem lenne folyamatosan rohadt hideg a lakásban, ahol a "nyári ruha" fogalma számomra valami olyan távoli és furcsa megfoghatatlan dolog, hogy szerencsére nem fenyeget az a veszély, hogy megvegyem. Inkább vmi fókazsír beszerző helyet keresnék, vagy jó meleg women's secret bundás pizsama megoldásokat.
Visszatérve, néhány fotó álljon itt az említett rendezvényről:

utcai zongorista

recycle art műanyagpohár lámpa
recycle art bakelit táska
vegyes dísztárgyak

Dcember 14-17-ig a Drap-ART International Creative Recycling Festival-on például engem egyedül ez az ember fogott meg, akinek ebben a boltban meg is találtam a munkáit. Orson Buch: Animales --->
(zárójeles: ronda kisinis web art szegény Orson Bush)

egy másik galéria
design bolt

Feliz Navidad


ezt most már álmomból felébredve is tudom Feliz Navidad! érdekes módon itt nem olyan tipikus, hogy az emberek egymást lökdösve őrült módon vásárolnak, gyakorlatilag az elmúlt napokban kihalt volt az utca, kedvenc kávézómban egy-két ember üldögélt a szokásos zsivaj sehol. tegnap este azért megteltek a helyek, december 23-át, mi is egy kis all you can eat sushizással üdvözöltük. sikerült beszerezni fapados díszeket és karácsonyi kacatokat is, úgyhogy ünnephez méltó hangulatot varázsolunk.

2006. december 17., vasárnap

antennák a tetőn


mostanában partyról partyra járunk, kiállításmegnyitókra, nagyon kezdek elvegyülni, jó ez így. klassz galériák, jófej tulajdonosok, ígéretes minden.
ollla.

2006. december 12., kedd

kikötő




ilyen költői címet rég találtam. most úgy szúrok ki a landlorddal, hogy fennhangon bömböltetem a chemical brotherst-t ő ebből mit sem ért a maga bbc radio-n nevelkedett nemzedékével és a véres húscafatokkal, amelynek fordításával tölti napjainak jelentős részét. lehet, hogy készül a tökéletes bűntényre, amely az albérlők legyilkolásából áll csak előtte anatómiailag letisztázza a részleteket és felkészül. mélységes felháborodással vettem tudomásul, hogy a tegnap főzött és ehetetlenre sikerült gombapörköltemet még ő sem ette meg, pedig direkt kint hagytam neki.
ma kicsit mászkáltam a kikötőben és ezeket alkottam, vágni lehetett a napfényt, de a hideget is, ez előfordul ezek szerint itt is. végül kikötöttem, mint afféle a világban imbolygó hajó a bevásárlóközpontban, ahol be is rendezkedtem egy újabb ruhadarabra. közben pedig alkotok folyamatosan... flooooooooowwwwww.
tessék sushitéma
tegnap volt az utcában verekedés mindenki kivonult a saját kis balkonjára és nézett lefelé, lent pedig ordítozó angolok egymást csépelték majdnemgyilkosságlett. aztán fogták magukat felegyenesedtek és odébbálltak. itt nem biztonságos psssszt.

2006. december 9., szombat

publikus kreatívitás

kreatív alkotóműhelyünkbe engedjünk betekintést az alábbi négy kis képpel. adott néhány pálmafa, egy sokat nyúzott emlékmű, néhány furcsa webről levadászott figura, valamint a féktelen zsenialitás:




ma meg annyira sokat voltunk el, pont amennnyi idő alatt degeszre ettük magunkat a sushizóban (szigorúan kínai design), mert ilyenkor olcsóóóbb mármint napközben, gondoltuk mi, azonban itt már megint munkaszüneti nap van, igen tegnapelőtt is az volt, nem félreértés, tehát mégsem volt olcsóbb, hanem drágább volt. Úgyhogy mindenki kiment az utcára (nem ezért, hanem az ünnep miatt) a polgármesteri hivatal előtti bethlehemes aprólékos gonddal felállított nagyméretű és mégis makettnek mondható fél hegyoldal az aljában érkeznek a háromkirályok és születik meg kisjézus.
www.hmagazine.com innen lehet ihletet meríteni például.
megint más: nem dicsekvésképpen, de azóta kint van már aaa Bazilika és a Tiszai hőerőmű is.

2006. december 7., csütörtök

miért cierrenlapuerta


nyilván azért, mert ezt a feliratot láttam legtöbbször az elmúlt egy hónapban (csukják be az ajtót), meg mert olyan szimbolikus valahogy olyan túl sokat és túl semmit is mondó egyben.
itt a világ egyik legjobb online játéka.
az angol főbérlőm, aki egy mérhetetlenül gusztustalan figura, orvosi könyvek fordításából tartja fenn magát, tehát alap, hogy a hallban az asztalon kibelezett emberrajzok vannak nagy kupacokban, folyton itthon lóg és űzött fejjel, borostásan fújtat van egy fehér süket macskája, akivel időnként ordítozik, hogy FUCK OFF, a macska idáig biztonságos távolságot tartott tőlem, de újabban el kezdett barátkozni, de az is lehet, hogy fűtés csak az én szobámból árad ki ebben a lakásban mert az angol fickó amúgy állandóan minden ablakot és ajtót kinyit, hiába van 5 fok. a konyhában válogatott módszerekkel hagyja ott at undorító maradványokat, szinte emberfeletti eszköztárral rendelkezik, hogy lehet kihozni mosatlan edényhalomból egy még sokkal gusztustalanabb minőséget, mondjuk ráönt 1 liter kávét vagy fél kiló kenyérmorzsát, vagy 2 deci zsírt vagy mindezt együtt.
ennyi felvezetés kellett, hogy tudjam érzékeltetni, hogy ma, amikor átnyújtottam neki a lakbért félrevont és kért, hogy a tartsuk közösen tisztán a konyhát, mert nem tudott jönni a takarítónő a héten.
ebbőll legyen elég ennyi mára szemelvényként, amint éppen nem lesz más aktuális témám, úgyis írok még ilyeneket.
ez pedig a világ legjobb sorozata

Papá Noel


jajj lekéstem 37 perccel, hiába az éberség, már nincs Mikulás még láttam kisurranni a csizmáját az ablakon és továbbszállt. akkor kellemes Mikulást kívánok így utólag is az alábbi csodálatos képpel, amelyek szintén a sokat emlegetett vásárban készültek, nem tudok elszakadni a témától ez már nyilvánvaló. ma zárva volt minden, miután ma van a kotmány ünnepe (ami nálunk az augusztus húúúsz) jó nem biztos, hogy mindenki tudja, én pedig mindenkire gondolok. ma még annyit, hogy ma kihalt volt az utca és esett az eső, ami biztos furcsa és szokatlan, de legalább a pálmafák beraktározhatnak egy kis vízet (ja azok nem kaktuszok mindegy egyremegy). szerintem a tenger melegít is, nem? mert valahogy sosincs itt igazán hideg szerencsére. most különösen fáradt vagyok és egyben fárasztó is úgy érzem.
tehát az ígért kép:

ha amúgy nem lenne látható ez itt az előtérben farönk rajta arc meg sapka és piros az orra, és két kevésbé természetes, de szintén fából készült lába is van, és ebből van arcnélküli is. lehet, hogy van ennek valami neve és története én még nem tudom, de megígérem, hogy kinyomozom.

2006. december 5., kedd

vásári hangulat 2.

beszéljenek önmagukért a képek...


a ma esti hangulatot a holnapi alkotmány ünnepe, valamint a Bajnokok Ligája Barcelona - Werder Bremen meccs adja, az utcáról beszűrődő zajok ennek jegyében váltakoznak.

2006. december 4., hétfő

comerc

azaz karácsony. tegnap elnéztem erre a karácsonyi vásárra, hogy megy itt. új tapasztalatokat szereztem a mediterrán karácsonyi szokásokról, pontosabban az előtte dúló vásárról, 5 ezer bódé és mindegyikben UGYANAZ kapható, kis háromkirályok szobor, szűz mária, jászol, jézus miegymás. Ezen kívül pálmafa makettek szép számmal, nyilván mikulás sapkák, csillagok, adventi koszorúk, díszek, de egyszerűen mindenhol ugyanaz a felfoghatatlan giccs. én úgy láttam, hogy senki nem vesz semmit, mindenki csak hömpölyög a tömeggel, de lehet, hogy ez csak rosszmájú képzelgés volt.
végre betérhettem viszont a barcelonai katedrálisba, ami rögtön a montserrat-i élmények másnapján már szinte kicsit sűrűnek is mondható, hogy angol főbérlőnk szójárásával éljek: too religious nem tudom létezik-e ilyen szó, de ő alkotott. ezt egy templomra mondani szerintem olyan, mintha azt mondanánk egy tábla csokira, hogy ez túl édes, vagy egy uszodára, hogy túl vízes hajjaj, ha erre a hasonlatra beindítom a fantáziámat.
tegnap bronzvasárnap volt, de semmi értelmes bolt nem volt nyitva az említett hasonló kínálatú számos bódén kívül, úgyhogy ma kellett bevonulni a H & M-ek aktuális kínálatát megszemlélni, de csak válogatott silány minőségű rondaság kollekciót találtam, úgyhogy kénytelen leszek a designboltokban kiszemelt egyedi ruhadarabokra összpontosítani, amelyből csak kéthavonta egy (talán), de az OLYAN.
A város kék fénydíszbe vonta az ayuntamiento (városháza) és mindenki készül a karácsonyra, a november pedig bevonult a történelembe, mint eddigi legmelegebb november, nem véletlenül vagyok én itt épp most. Remélem a december is ilyen lesz a januárról és a februárról nem is beszélve, nyáron pedig behozhatja magát a hideg, persze csak ha meg tud birkózni vele.

2006. december 3., vasárnap

Hungarian Parliament

van az említésre méltó építményeket felvonultató jó kis oldal a skyscraperpage.com és amint lekérdezzük, hogy pl. Magyarországon melyek ezek, egyszerűen az történik, hogy kiad jópár találatot, de két silány minőségű grafika jelenik csak meg az adott épület kinézetét bemutatandó területen (szép körmondat, jóvan köztisztviselő voltam, baj?). Ezen a helyzeten úgy általában is segítendő, valamint a szégyenteljes jelenség észrevételekor, mely szerint a Parlament épületénél SEHOL SEMMI, tehát ekkor a tettek mezejére léptünk. Ez csak eddig volt így, felhördülésnek most már nincs helye, íme itt van elkészítettük Ladies and Gentleman: The Hungarian Parliament a nemzetközi adatbázisban is méltó színvonalon képviselteti magát ezennel. A lényeg, lássuk be két szóban is összefoglalható lett volna, de én már csak ilyen bőbeszédű kedvemben vagyok.

Montserrat

Tegnap jártam a híres Montserrat-onbanben. miközben ott voltam nem tudtam sajnos, hogy ennyire híres, csak döbbenten álltam ott, amikor kiszálltunk a spanyol fogaskerekűből. persze már az odavezető kanyargós 50 fokos szögben felfelé vezető út is eléggé lélegzetelállító volt, de tudtam uralkodni magamon mert elhelyeztek néhány megnyugtató drótkerítést és betontömböt, úgyhogy az ilyenkor szokásos képzelgéseim, miszerint mindjárt leborul az egész vonat a sínekről bele a mélységbe elmúltak ügyesen.
Monstserrat tehát egy HEGY nem domb (!) kb. 45 percre Barcelonától. Itt áll a Benedictine kolostor, ahol található a montserrati szűz szent helye és az egyik feltételezett lelőhelye a híres szent kehelynek is.




Montserrat név amúgy olyasmit jelent, hgoy csorba vagy fűrészfogú ezt a hegyre értik, elég horrorisztikus látványt nyújtott ténlyeg, de maradjunk a tényeknél: ez tehát távolról is jól látható sajátossága a hegynek. Megjegyezném, hogy konkrét felhőtömbök úszkáltak az égen, amelyek sejtelmesen beburkolták az amúgy is gyűrűk ura hangulatú tájat, és ezek néha eloszlottak néha besűrűsödtek, ezzel is hozzájárultak az amúgy határozottan érezhető misztikus hangulathoz.


A hegy csúcsa Sant Jeroni 1236 méter magas, és ilyen drótkötélpályás cuccal lehet megközelíteni, nevezzük ezt is nevén: funicular (siklóvonat). A csúcsról nyilvánvalóan ellátsz több kilométerre is 360 fokban (ezt nem útikönyvből vettem, neeem). Állítólag az egyik legrégibb hagyományokkal rendelkező fiúkórus is itt van Európában (Escolania).



Ennyit a száraz tényekről, mi elindultunk egyből gyalog felfelé a franc fog 8 eurót fizetni hülye siklókért, abból már meg lehet ebédelni, szóval felmentünk jó sokat a ködös, de legalább mediterrán növényekkel zsúfolt erdőben, meredek lépcsőkön, szakadékokon át, emberhullámok szembejövő áradatával kellett megküzdenünk, köszöngetés nekik hola! hola! gracías... ha előre engedtek. Állítólag itt annyiféle arca van a hegynek és a szikláknak (és ez igaz is), hogy sok csúcsot elneveznek az alakjáról, mi kb. az elefántalakúig mentünk el, de lehet, hogy jóval korábban visszafordultunk, de így őrzöm meg inkább az emlékeimben, ez legalább nevén lett nevezve szépen. Időben visszaereszkedtünk tehát a kolostorhoz, a múzeumot kihagytuk (a franc fog nemtudommennyit fizetni alapon), de bementunk a templomba... huhhhhhh. Ez lenyűgöző volt, kijelenthetem: ez a legszebb és leggazdagabban díszített templom, amiben életemben jártam. Itt megnéztük ezt a virgint is, szintén emberhullámokkal sodródva kicsit úgy éreztem magam, mint a Louvre-ben, ahol mindenki a Mona Lisa-t bámulta. Itt is odajárult szépen mindenki és én összeszedtem minden erőmet, hogy ne kívánjak semmit, mert nekem mindig az ellenkezője szokott bejönni, de azért az ellenkezőjét se mertem kívánni bárminek, lehet, hogy valahol mélyen mégis kívántam valamit, de azt talán nem hallotta meg senki csak én.
Ezután meg leereszkedtünk a faluba, bár egy nyers állomásalkalmazott hölgy mondta, hogy oda ne menjünk mert nincs ott semmi (na ez már gyanús!), azért lementünk. Voltak jó kis utcák, meg házak, egyszerű kis hely, semmi bonyolultság, a csorba hegy háttér pedig bármelyik hollywoodi horrofilmbe elmenne jó kis díszletnek, főleg, ahogy szépen beesteledett egy idő után.
Miután lekéstük sikeresen a vonatot, mert nem tudtunk átmenni az állomás beléptető rendszerén, még a helyi kocsmában megittunk egy-egy kávéstejet (lehet, hogy mi néztünk ki úgy mint két óvodás, de a kávénkba több tejet raktak az átlagnál). A beléptető ügyet azt hittük megoldottuk, de nem mert utána megint nem tudtunk bemenni. Végül átpréseltem magam egy résen, ezzel is bizonyítva milyen fürge és rátermett nyúl tudok lenni, ha akarok így zárásnak ez elég is volt. Azóta pedig még visszatartom és nem engedem ki montserrat levegőjét a tüdőmből.
utánanéztem ennek a helynek a neten, vannak itt érdekes információk. Azt hiszem a hivatalos oldalon kívül, van még egy kicsit béna designos galéraféleség, illetve egy minden lehetőséget megragadó portál szintű oldal.

na még néhány kép: