2009. április 26., vasárnap

Catalunya vidéki vásár, Fira del Paisatge a Catalunya


Pénteken elindult és ma kényszerű véget is ért a 6. katalán vidéki vásár, amelynek kis falunk volt az egyik házigazdája. Ma lett volna a fő attrakció, nagy vásárral, állatokkal, de sajnos már este elkezdett szakadni az eső és szivatta a vásározókat, ugyanis hol hevesen rákezdett, hol abbamaradt, majd a nap kisütésével még hiú reményeket is ébresztett. Ezért aztán nem sok stand maradt, de elegendő közönség se nagyon gyűlt össze az eseményen.

allioli készítés (fokhagymás olajos szósz)

csalóka időjárás

roses-i szardella árusok

gyerekeket lekötni hivatott origamik

aranyos textilállatok közönség nélkül

magányos olívaolaj árus

kolbászok, hurkák
népszerű magas figurák táncolnak

néhány órán belül kiegészültek az állatok
(2 pulyka, 3 liba, 4-5 nyúl) egy birkával is

2009. április 24., péntek

Club Nautic Ampúriabrava

Néhány napja felderítettük biciklivel, hogyan lehet eljutni Empuriabrava-ra, ha majd a turistaáradat miatt ellehetetlenül az autósközlekedés. Tulajdonképpen odafelé fél óra alatt, visszafelé háromnegyed óra alatt meg lehet járni, aki (én) nincs megfelelően edződve a biciklizéshez, annak utána néhány nehezebb óra következik (kimerültség), de megéri mert
legelőt, virágot, madarat, szamarat, lovat, kacsát tehenet láthatunk útközben (már az ilyen városi embereknek, akinek mindez újdonság és érdekes).


Létezik ilyen hely


az extrém sportok első és már ráérő művelői

szamár


madárles (Aiguamolls i Estanys d'Aigua Dolça)



ez pedig a klub (ahová járunk sportolni)

2009. április 23., csütörtök

Sant Jordi, azaz Szent György ünnepe


Mint oly sok népnek, országnak, városnak, tartománynak, mesterségnek, lovagoknak, cserkészeknek stb. Catalunya-nak is Szent György a védőszentje, akiről érdemes tudni, hogy a római hadsereg magas rangú katonatisztje volt, a legenda szerint legyőzte a sárkányt, amely a líbiai Silena város közelében lévő tóban élt, és naponta egy ember esett áldozatául. György megmentette a sárkánynak áldozatul kiszemelt királylányt. A hőstett hatására a környékbeliek megkeresztelkedtek. Györgyöt keresztény hite miatt börtönbe vetették, ahol megjelent előtte Krisztus és megjósolta hét évig tartó szenvedéseit. Szent Györgyöt 303 táján, a Diocletianus-féle üldözések idején fejezték le, s halt vértanúhalált. (forrás: fszek.hu)

Áprilist egyébként is Szent György havának nevezik, sokak szerint ez az igazi tavasz kezdete. Megjegyzem ez nálunk most egyértelműen aktuális ugyanis két napja van végre meleg, ma talán 30 fok is volt a szobában is 23 fölé nőtt a hőmérséklet (úgyhogy ma csak egy pulóverben kellett bent ülnöm, amikor éppen bent ültem - nem sokat).

Catalunyaban San Jordi napján a lányok rózsát kapnak a fiúktól ajándékba a fiúk pedig könyvet a lányoktól. Ezért aztán már kora reggel megjelennek az ipari méretekben rózsát árulók az utcákon. Több helyen pedig könyvesstandokon némi kedvezménnyel lehet szintén nagy mennyiségben könyvet vásárolni. Valójában a rózsa és a könyvkereskedelmet nagyban fellendítő hagyomány ez.

Update: Éppen tegnap derült ki, hogy az idei Cervantes díjat katalán író kapta. Sant Jordi napja ugyanis Cervantes születésnapja (érdekesség, hogy Shakespeare-é is) 1995-ben ezt a napot nyilvánították a Nemzetközi Könyvnapnak is.

Megnéztük és megörökítettük, hogyan zajlik mindez a környéken egész pontosan Castelló d'Empurias-ban.

ráhangolódás,
az újabb kávés fotóktól megkímélek most már mindenkit
(pedig készültek természetesen)

"vásároljatok gyerekek"

főtér Castello d'Empúrias-ban benépesedve

"mi a franc ez a forgatag"

"végre nincs iskola"

süti árulás

"na mi lesz már, vásároljatok!"

sok virág
így látják Sant Jordit a gyerekek

az alkotók

porciózzák a sütiket

lányok standja

fiúk standja sütiárulás "vegyé má, csak 50 cent"

kezdő könyvbarátok

az egyik hivatalos plakát

2009. április 22., szerda

olajoskancsó

Ma csak ennyit tudok hozzáfűzni az élet eseményeihez. Viszont holnaptól egészen vasárnapig érdekes ünnepi rendezvények lesznek pl. Sant Jordi napja, amelyről részletesen igyekszem tudósítani. Péntektől pedig mezőgazdasági és gasztronómiai kiállítás zajlik a falunkban és a környéken, már nagyon várom. Lehet, hogy már a kép is ezt a várakozást mutatja.

2009. április 20., hétfő

Restaurant Can Carriot

Megszegtem a fogadalmam, amely szerint nem megyek egy darabig étterembe. A vasárnapunk kissé hűvös volt, bár sütött nap, és valamiért úgy éreztem megérdemlek egy kis kikapcsolódást, ami errefelé elsősorban éttermekben képzelhető el.
Szombatonként és vasárnaponként annyian járnak a tőlünk második házra lévő étterembe (Can Carriot), hogy néha még az utcánkba is beállnak az autóval (ez egy elég kicsi zsákutca), de volt már, hogy a mi autónk helyét foglalták el. Rendszerint a környékről, de sokszor franciák is jönnek. Tavaly nyáron egy ebéd erejéig volt szerencsénk a helyhez, 8-an ettünk összesen. Akkor csak annyi tűnt fel, hogy miért egy tálcán hozzák ki négy főre összesítve a sült krumplit ill. annyi maradt meg, hogy nincs kedvem többé menni oda, mert annyira nem volt jó.
Most viszont úgy gondoltam, hogy az nem lehet, ennyi ember jár egy olyan helyre, ami nem jó, ha így szeretik, akkor biztos jó vagy megjavult. De nem.
Bementünk, rengetegen voltak, várni kellett kb. 10 percet míg asztalhoz ültettek. Ekkor már megfogalmazódott bennem az, hogy lehet, hogy jobb lenne még most hazamenni, de aztán kivártuk, leültünk. A teremben vagy száz vendég várta, hogy kiszolgálják. A pincérek annyira nem pörögtek azért, mint ilyen esetben gondolnánk.
Újabb 10 perc után megkérdezték, hogy mit kérünk inni ezt viszonylag hamar hozták is. Majd újabb 10 perc után kaptunk egy kosár kenyeret öt percre rá alioli-t, ami fokhagymás olajos sárgásfehér krém, elvileg finom, de ez a kistányérra pleccsintett formájában úgy nézett ki, mint egy tál genny az íze pedig, mint valami romlott zsíré. Az evőeszközök itt is árulkodóak, koszosak voltak. Itt még mindig a merő jóindulatból álló oldalam győzködött, hogy nem baj, sok a vendég, nem lehet annyira alaposan mosogatni, vidék, házias koszt stb. belefér egy-két ujjlenyomat. Úgyhogy letöröltem a szalvétával. Negyed óra múlva megkérdezték mit kérünk, majd fél óra múlva hozták a salátát, amit az étel mellé kértünk. Ez simán, natúr összevágott levelekből, 3 karika paradicsomból és néhány karika hagymából állt, ez megint olyan, hogy persze itt ilyen a saláta, tegyek rá én amit szeretnék, olivaolajat, aliolit, vagy bármit, de miért kapok ilyen nyersen összevágott szarokat egy étteremben, ezt otthon magamnak szebben összerakom sőt még ízesítem is valahogy az egészet és nekem nem ez a szakmám és nem ebből élek. Mindegy újabb fél óra, körülöttünk már elrágcsálták a fokhagymás zsírba mártogatva az összes kenyerüket, mondjuk ők rendeltek tintahalkarikákat is előételként.
A salátát már kínunkban majdnem megettük teljesen (ja természetesen egy tálcán kaptuk a kettőnkét) mire odacsaptak egy darab szétrancsírozott szenesre sütött csirkecombot, aztán rá öt percre jött egy adag olajban tocsogó sült krumpli (fritőz természetesen), majd a másik adag csirke, ami egy kicsit nagyobb volt, mint az egy darab comb, de szintén szenesre sütve. Persze ez a természet íze, grillen sütésnek ilyen az íze. Csakhogy előtte jól érezhetően megfőzték már a csirkét, úgyhogy ennek a szénen kívül semmi, de semmi íze nem volt. Úgyhogy másfél órát vártunk egy konkrét moslékra. Eléggé kiakadtam, teljesen elrontották a vasárnapomat, legalábbis azt a pár órát. A végén nem fizettünk sokat, de keveset se.
Semmi gond, ide se megyünk soha többet.

2009. április 13., hétfő

L'Escala

Elmentünk az öböl túloldalára L'Escala-ra, ami egy kedvelt turistacélpont (mi nem az errefelé...). Szállodasorok rendezetlen formában, tengerre néző éttermek egymás hegyén hátán, főként pizzériák, de még Burger King is van.
L'Escala-ról csak annyit tudok mondani, hogy Alt Empordà területén található, nagy halászat és kikötői élet folyik, van egy fesztivál, amit a híres szardellája tiszteletére rendeznek. Ennél több info sajnos nem áll rendelkezésre. Van egy borzalmas honlapja is. L'Escala-tól kb. 2 km-re található Sant Martí d'Empuries, ahol a híres Parròquia de Sant Martí d'Empúries áll, ha jól értem 500 éve, valamint egy görög város romjai. Ez a rész egyébként nagyon szép, a tengerpartja széles, gyönyörű park (természetvédelmi terület) és 2 ígéretesnek tűnő étterem is. A legutóbbi éttermi kalandunk miatt elment egy időre a kedvem az éttermezéstől, de majd egyszer lehet, hogy elmegyünk az egyikbe (az Eskulapinak még a honlapja is jó).
L'Escala
kikötő
bebetonozott rózsa (művészet)
szállodasor...
szezon kezdet
róka
feltehetőleg a kis herceg (nem biztos csak a róka miatt következtettem)
kávézás esőben
ígéretes projektnek indulhatott
történelmi utalások
a halászok tiszteletére
zenészek szobra(i)
utcakép
street art próbálkozások

Sant Martí d'Empuries
a parókia épülete