2008. június 22., vasárnap

napfordulós események

Elindult visszafelé a nap, mostantól megint lehet centikben visszaszámolni a napsugarak nekünk meghagyott részét. Túléltem életem első Sonar fesztiválját, Lives meg DJ's és ilyenek, persze sziget fesztiválon edződött magyaroknak ezt nem nehéz, mondjuk itt komoly nehezítés volt a reggel 6-kor a bejáratnál nagyüzemben sistergő szalonnák, kolbászok és hurkák szaga + látványa, arra azért nem számítottam. Összességében ez is olyan mindenfélét fogyasztunk, majd próbáljuk jól érezni magunkat közepes zenére, kifekszünk a sarokba vagy hazakóválygunk szintű buli volt, valamint tömegnyomor. Egy műsort se lát az ember, mert mindig keres valami még jobbat. Az idei San Joant (Szent Iván éjszakája) pedig nem kellett túlélnem, mert kihúztam belőle magam, elég volt tavaly, kisvárosunkban jóval kevesebben vették komolyan az éjszaka végigpedárdázása küldetést és ágyúdörgésszerű robbanásokat is csak elvétve hallottunk az éjszaka folyamán. Viszont nekünk tegnap volt péntek 13, határozottan, egybefüggő balszerencsés események láncolata, utolsó vonatra szálltunk, ami viszont - mint menet közben kiderült - nem állt meg Centellesben, visszafelé pedig már nem járt semmi, taxival kellett hazajönnünk 3 várossal odébből, a taxis viszont már bejárta Magyarországot autóval úgyhogy volt mit megbeszélni.
Másik nagy hír, hogy már négy napja dögmeleg van, kúszik fel a szobában is 27 fölé a hőmérő, továbbá a napon már nem is nagyon lehet kibírni olyan meleg van.
Nem is tudtam, hogy az itteni árnyékos kis négyzetes terünk ilyenkor asztalok alá szorul, mindegyik kávézó kipakolta ugyanis a maga 20-40 asztalát rá, alatta pedig gyűlnek a cigarettacsikkek.
Szóval magához tért minden én mondjuk még kérek fél napot.

2008. június 17., kedd

tíz nap Marokkóban

A katalán monszuntól elmenekültünk 10 nap biztos meleg és esőmentes helyre, tulajdonképpen ez az egy pozitív élmény maradt végül Marokkóban. Szakadó esőben szállt fel a repülőgép éjszaka fél 1-kor, volt bennem egy kis öröm, hogy végre el innen a hideg és esős spanyol nyárból, meg ugye félelem is a marokkói légitársaság nyikorgó berendezése láttán. A repülést túléltük szerencsére, hajnalban meg is érkeztünk, a következő nap pedig ráment az éjszakai utazás kiheverésére.

A szállodában egy idő után sportot űztünk a sok helyi és sajátos értelmezésben vett szolgáltatás számbavételéből, úgyhogy ezeket nem is írom itt le inkább, mivel azt már megtettem népszerű magyar utazási fórumon.
Az úgynevezett belvárosba csak néhány nap után merészkedtünk be, elsőre rossz irányban kezdtük, és 20 perces 50 fokban való menetelés után zombie arcok között feladtuk és visszasomfordáltunk. Másnap a kiváncsiságtól vezérelve mégis bementünk megnéztük a híres Jardin Majorelle-t, ahol sokféle növény található, valamint bementünk a szintén híres-neves Fő Térre, itt bazársorok voltak és emberek akik mindenfélét árulnak. Izgalmas és érdekes is volt, amennyiben az ember túl tudta tenni magát a fojtogató bűzön és a rothadó áruk látványán, de nem akarom egyoldalúan bemutatni a helyzetet, néhány méteren jöttek mindig a fűszerárusok, ott elmenni csodálatos volt, finom mindenféle illat helyettesítette a romlott csirkehús szagot. Ezután még párszor bementünk és megnéztük ugyanezeket, általában hasonló élményekkel távoztunk. Itt meghalni is könnyen lehet amúgy, mert az autók gyakran elütik az ember ha nem vigyáz.

A szállodai tartózkodás érdekessége a folyamatos lámpa és üvegtárgyak fotózásában kimerült, a kissé erőltetetten összeeszkábált és erőnek erejével fenntartott kert virágfotóit félreraktam.
Legfőbb pozitívum, hogy meleg volt és napsütés is, valamint érdekes volt tanulmányozni a franciák, olaszok és angolok napozási szokásait: a franciák párhuzamosan egymás mellé elhelyezik a napágyakat merőlegesen a medencére, az olaszok sugárirányban napállásnak megfelelően, de a nap állásához viszonyítva és asszerint folyamatosan forgatva, az angolok végig ugyanúgy és pont keresztbe a franciákéhoz képest, ők ráadásul egyáltalán nem tudnak napozni, mert folyamatosan szenvednek és mozgolódnak közben, 40-es faktorszámú krémmel kenegetik magukat egyenetlenül, amelynek következtében a kihagyott részeken pirosra sülnek a többi részen viszont tejfehérek maradnak. A kelet-európaiak pedig az árnyékból figyelik mindezt és igyekeznek nem leégni. A franciák egyébként képesek akár 8 órán át is feküdni a napon mozdulatlanul.

Hát ennyit tanulságként, következhetnek a képek.






2008. június 3., kedd

esőrekord

Nincs szárazság, nincs vízhiány, sok eső van és sok vihar és 15 fok - még mindig.