2013. március 24., vasárnap

Ilyen volt

Véget ért a hét, véget ért a Macaron Nap. Idén sem volt tanulságoktól mentes, hogy ezzel a remek, egyedi kifejezéssel érjek. Viszont hatalmas tömeg, érdeklődés, lelkesedés kísérte. Ismét siker sztori lett, aminek nagyon örülök.

A csütörtök és a pénteki állapotomat inkább hagyjuk, ma van az első nap, hogy kezdek magamhoz térni. Persze a totális kimerültség és agyhalott állapot nem tántorított el attól, hogy újabb felfedezéseket tegyek, egyrészt az új The Gin Shopot, ami egy fantasztikusan jó hely,

 szombaton pedig egy cikk írásához szükséges fotózás velejárójaként az új kedvencemben a My Little Melbourne-ben megkávéztam,
 majd a Malom Irodaház udvarán működő Malom Kávézóban jártam, szintén nagyszerű hely volt. Utána már tényleg csak a kikapcsolódás maradt. Tiszta New York:
Hazafelé enyhén eltévedtem, mert valami hülye járatra szálltam fel és egészen döbbenetes vidékeken haladtam át 24-es villamossal, eléggé ilyen Tarkovszkij hangulata volt, de aztán a Keletiből már irányt találtam. Mivel szinte macaronhiányom lett, elmentem a Spazioba, ahol már lehet kapni, felszerelkeztem, bekávéztam:
Ma pedig a nemrég nyílt Bigfish halas helyen ebédeltünk marseilles-i hallevest és fish & chipset, az Andrássy úton, majd az Akvárium bolhapiacába futottam bele, ezek is nagyon menő helyek voltak.
 
Rájöttem ismét: Budapest egy nagyon jó hely.

2013. március 9., szombat

11


Reggel felkelés, a tegnap este jól sikerült a Drop Shopban egy pohár Prager olaszrizling kitörli a fáradt sóhajtásokat és az aggodalmat, olyannyira, hogy beszereztem a zöldvelteliniből egy egész üveggel, már majdnem azt hitték összekevertem, de elmondom újra és újra, hogy nem, nem keverek ilyesmit össze.

Ránézek az oldalra, ami jelentősen meghatározza mostanában az életemet, megvan az 5000 rajongó, kimegy az ünnepi poszt, ennyi egyelőre elég, majd le a Sarki Fűszeresbe, ahol eloszlatják az aggodalmaimat igen, jól fogy a jegy a rendezvényre, amelynek előkészületei szintén meghatározzák mostanában az életemet.

A nap fő felfedezése: egy gyönyörű ékszerkészítő műhely, a Wladis galéria, nem vagyok benne biztos, hogy felfogjuk, hogy ez a kincs itt van nálunk Budapesten. Minden, azaz minden gyönyörű és századelejei stílusú a bolt, a klasszikus műhely, ahol megállt az idő és mégis modern, a jól bevett szuperlatívuszommal élve: tiszta New York.


Visszasétálok, elmegyek a Westendbe, miközben a Nyugati pályaudvar épületének szépségében gyönyörködöm, felfoghatatlan káosz uralkodik benne és körülötte.



Így telik egy jó szombat, amikor az ember fejét nem eszi szét az aggodalom, de csak, amikor éppen nem hagyja.

2013. március 3., vasárnap

Cunami előtt

Megint nehéz szavakkal leírni ezt a korszakot, iszonyatos mennyiségű ingerhullám ér, jó és rossz ér egyaránt. Hol így, hol úgy. Természetesen minden gondolatom a Macaron Nap szervezése körül forog.


A hétvégét mindenki érdekében próbáltam a pihenésnek szentelni, tegnap voltam futni, illetve kajáltunk a BuddhaThai Wok bárban, ami ugyan jól indult, de végül (elég hamar) elromlott, konkrétan béna volt a kaja. Ma délután pedig elmentem felfedezőútra (igazából egy új, komoly cikk egy részét akartam megírni egy bizonyos kávézóban, de sajnos nem volt nyitva, mert vasárnap semmi nincs nyitva, nem tudom miért), szóval végül nem máshová lyukadtam ki, mint a Marumoto Japán Teaházba, minő véletlen, ugyanis éppen egy japán vonalat igyekszem behozni az idei Macaron Napba, van néhány ötletem.  Ez egy nagyon jó, új színt adhatna a rendezvénynek. Ugyanakkor van egy másik vonal, a kávé, ami megintcsak erős lökés és küldetéstudat. Ráadásul én most erősen kulcsszerephez jutottam kávétémában, amihez persze fel kell nőni, és helyt kell állni, nyilván mikor, ha nem egyszerre történik ez is a legfontosabb eseményekkel. 

Matcha tea capuccino, süti és truffle. A "tea capuccino" extrém furcsa volt, én ehhez még suttyó vagyok, szerintem.
És persze macaron :) ezt már értem. Illetve vettem egy gyönyörű, japán füstölőt is.