2008. november 30., vasárnap

Roses szombat reggel

Most már szándékosan nem használom az álmos jelzőt ("álmos szombat reggel"), mert írhatnám mindenre. Igen Roses nagyon furcsa látvány ilyenkor ősszel és télen, hiszen egy turistaözönre tervezett üdülővárosról van szó, és tele rengeteg üzlettel és étteremmel és kávézóval meg körhintával, meg dodzsemmel, meg gumicsónak kölcsönzővel, meg hajókirándulás kínáló bódéval és ezek mind-mind zárva vannak.
Hát ide jöttünk megint szombat reggel, itt is sikerült kinézni egy francia pékséget, ami nagyon jó kávézó is egyben, akár törzshely is lehetne, sőt ha nagyon akarjuk franciául is beszélhetünk velük. Szóval odamentünk, de ahogy ilyenkor lenni szokott és tényleg, zárva tart ez is majd egy hónapon át, készülődik inkább a karácsonyi invázióra. Egyébként kíváncsian várom én is, hogyan éled újra, ha újraéled egyáltalán ez a turistaváros (falu?). Úgyhogy a szombat reggeli kellemes kávé és croissant elmaradt, helyette egy béna helyen béna kávét és rossz croissant-t ettünk.

Holnap nagy nap lesz, visszamegyünk Centellesbe kötelező utolsó simításokra kell vinni az autót, 2-3 óra vezeté vár rám, reggel fél 7-kor fogunk indulni. Kemény menet lesz valószínüleg, remélem azért nem lesz semmi baj. Ezzel zárom soraimat.

2008. november 28., péntek

Peralada

Már megint egy különleges helyre bukkantunk - ez még múlt hétvégén történt. Csak úgy a környékre mentünk kirándulni, Perelada-t néztük meg. Mint kiderült egy híres cava (habzóbor) és bortermelő kastélyáról beszélünk, amely a XIV. századig visszanyúló bortermelői hagyományokkal rendelkezik. Nemcsak borokat, hanem kiváló minőségű olivaolajokat és borecetet is készítenek. A kastélyt kb. a XIII. században építették, múzeum is található benne, amely egyedülálló középkori és reneszánsz gyűjteménnyel rendelkezik (festmények, bútorok, érmék, üvegtárgyak, kerámiák, kéziratok, gótikus kódexek). A mellette lévő kolostorban bormúzeum van, amely a borkészítés fejlődését reprezentálja.
Magában a faluban pedig gyönyörű házak találhatóak, ezt nem úgy értem, hogy luxusházak, hanem ízléses, (tehát nem kőoroszlán giccsekkel telepakolt) egyszerű, menő növényekkel (értsd: igazi mediterrán, jónéhány éves és nem feltuningolt) díszítettek, a régi falakat meghagyva, becsben tartva.
Ez pedig az odafelé vezető úton készült, az ég is elég jól nézett ki éppen.

2008. november 20., csütörtök

fényviszonyok

Ilyesmik mostanában errefelé. Ugrott a szilveszteri hazamenetel és itt fogjuk tölteni.

2008. november 19., szerda

Vilajuïga


Vilajuïga is a szomszédos falvak egyike, elsősorban palackozott ásványvizéről híres. Ha már egyéb intézendő ügyeink miatt a közelben jártunk (autóval, baj?), benéztünk ide is. A híres ásványvíz palackozó elegáns cégtábláján túl, nem volt túl sok egyéb érdekesség. Nyilván Salvador Dalí kedvenc vize volt ez, valamint 1904-ben alapították családi vállalkozásként. Ma már kicsit esik szét a hírnév és a megbecsülés, hiába modern időkben mit számít egy kellemes ásványvíz. Viszont a design jó és maga a víz is, mi már vettük, ittuk is korábban. A többi érdekesebb látnivaló csak mértékkel:

2008. november 17., hétfő

törzskávézó


Nem azért, mintha szánalmasan nem történne semmi errefelé, mert történik, de azért most megmutatom azt az egyetlen kávézót, ahová járunk, nagy becsben tartjuk és nem is váltogatjuk naponta. Elsősorban azért, mert nincs másik.

2008. november 16., vasárnap

olajfák mindenhol még mindig

Ma a gyalogolni akartunk. Ilyet is rég írtam, hiszen itt alap az autó, anélkül nem nagyon lehet elképzelni a falu elhagyását. Ma megpróbáltuk, az egyik irányban kudarcot vallottunk, a másik irányban pedig vészjóslóan ugattak a kutyák (csak számomra vészjóslóan), ezért harmadik utat választottunk így átjutottunk a domoldal szomszédos Can Isaac kisebb közösséghez, ahol legfőképpen a német és holland lakosság uralja a terepet, ez a kerítések kutyás, törpés, agyagbakancsos díszítésén is megmutatkozik. Ezen kívül találtunk itt egy nagyon ígéretesnek tűnő éttermet, fúziós konyha, 21 EUR a vasárnapi menü ez szerintem menő helyre utal. Majd megnézzük egyszer.
A környék olivafáival továbbra sem tudok betelni, erőt sugároznak akár a tenger, szeretem őket. Néhány fotó tehát a környékről:

a falu egyik vége felé
nem messze tőlünk (20 méterre)
dekorációolivafák
Palau-saverdera bejáratának híres boltja
Can Isaac pucc házai

2008. november 12., szerda

újabb benyomások

Kicsit kiruccantam Budapestre, húzós volt azért innen leküzdeni a távot, de sikerült és még a repülőn is csak egy-két órát töltöttem színtiszta rettegésben különben is az már csak a vége volt az egésznek. Múlt héten azonban visszatértem és szokom tovább az új környezetet, ami ismétlem majdnem minden szempontból jobb, egyedül azt nem tudom megszokni, hogy egy darab kávézó van az egész faluban. Ott pedig ordít torka szakadtából reggel 9-kor a közönség, issza mindenki a reggeli vörösborát vagy sörét és eszi az egy ló napi kalóriaszükségletét is kielégítő szendvicsét, előtte pedig nekem még a croissant is be kell szerezni és hurcolni magammal, mert ezek ilyesmi puccos dáma ételeket nem tartanak. Tegnap megnéztük még a titkos nyitvatartással rendelkező másik bárt, el is kaptuk este 8-kor éppen nyitva volt, Azt hiszem nem nagyon kívánkozom oda máskor, nem is csak a néhány csótány miatt, amit láttam pult szélén, pulton belül meg mindenfelé meg nem is a teljes mértékig ihatatlan bor miatt, hanem úgy általában a - tipikus talponálló katalán kifinomultabb változata darts pályák meg pisztolyos játékautomata meg bingojáték kivetítve, lapostévén megy az esti sorozat, fél és teljes részeg emberek ordítva kártyáznak, a helyi kovács fennhangon szónokol, aki egyébként pont úgy néz ki, mint egy kovács és az egész fölött rideg neonfény - hangulat miatt.

Tegnap még hosszas nyomozás után találtunk két edzőtermet Roses-ban az egyikre csak az volt kiírva nagy betűkkel, hogy PRIDE és két életnagyságú body building figura a kirakatban és semmi más, a másik pedig úgy nézett ki, hogy háromszor szerepelt rajta sárgával a felirat, hogy GYM és semmi más, majd benyitva azt láttuk, hogy éppen felújítják. Viszont láttunk még tánciskolát is, ahol semmi nem derült ki csak néhány fotóval demostrálták a helyi közösségek aktivitását, de nyitva tartás, foglalkozások leírása nem szerepelt, minek is.

Utána pedig megostromoltuk az információs irodát, ott rutinos mozdulatokkal karikázgattak nekünk a térképen mindenfélét, amit csak kérdeztünk ezután pl. megtaláltam a nyelviskolát is, de pont nem fogtuk ki azt az egy-két órás nyitvatartást, amivel rendelkeznek majd legközelebb. Ez - ha lehet egyáltalán ilyen - még szélsőségesebben jellemző errefelé, hogy egyszerűen minden nap máshogy vannak nyitva a boltok, még akár felvállalva ki is írják napokra bontva, megjegyezhetetlen mindegyik és semmi logika nincs benne. Az orvos például van, hogy 12:00-tól 13:30-ig rendel. Hát ilyenek. Mondjuk az, hogy 9-kor még semmi élet nincs sehol ezen nem is kell, nem is szabad meglepődni ugye. Hiábaaaa Costa Bravaaaa.