2012. február 27., hétfő

stílusos tömeg egy stílusos vasárnapon


Az elnevezés nem tőlem származik már, ami a stílusos jelző gyakori használatát illeti. Korábban már én felvezettem a lényeget, pontosabban a szándékot és ígértem sokmindent. Ezek akkor a teljes bizalom mellett alapvetően azért üres, persze reménybeli ígéretek voltak.

Most vasárnap azonban minden megvalósult, sőt túl is lett teljesítve.
Nem akarok nagy szavakat használni, hiszen tudjuk, hogy én egy cinikus, negatív, kibicnek semmi se drága alapon mindenkit kritizáló kö.. ember vagyok, de itt valami furcsa delejes boldogságban úszott mindenki. Egyszerűen jó hangulat volt, barátság és szeretet uralkodott, kedvesek voltak a szakácsok és segítőik, kedvesek voltak az árusok és nem utolsósorban a vendégek. Egyszer az eső eleredni látszott, de akkor az egyik szervező felnézett szigorúan az égre (csak én vettem észre) és pár perccel később szégyenkezve eliszkoltak az esőfelhők.

Amúgy pedig mindenki ott volt, aki számít. Én pedig ettem porchettás szendvicset az Anyukám mondta étteremből,

ököruszály levest a Nomád Hoteltől, Bolyki Jani borával:

meg töksütit, ettem konfitált malacot és csokis-gesztenyés sütit, kecskekolbászt céklaraviolival,

és egészen véletlenül ettem macaront is, nem is egyet,


ugyanis meglepetésből hoztak nekem.
A Sarki Fűszeres rekord mennyiségű macaronnal érkezett, okosan meglovagolva a macaronőrület új hullámát, csak annyit mondok: elvitték mindet.

Ez a rendezvény nagyon kellett, és nagyon úgy akarták az égiek, hogy minden jó legyen. Valamiért. És az is lett. De miért? Lehet, hogy azért, hogy még legyen ilyen sok? Ahol összejövünk, jót eszünk és jól érezzük magunkat? Stílusosan vagy vagy nem stílusosan, mindenesetre feltöltődve, kipihenve, de boldogan tértem haza innen.Szóval mégiscsak igaz lett: "Élet, élet, szent megunt élet, milyen jó visszajönni beléd."





2012. február 25., szombat

Brody House - a csoda

Tegnap egészen sok helyet ledaráltam, új impulzusokkal gazdagodtam, több vélemény is kialakult bennem. Elsőként a Lukács Cukrászdába mentem megnézni a sütemény és macaron felhozatalt, ittam egy kávét is, finom volt minden. Impozáns hely, elöljáróban csak ennyit írok, bővebben később.
Hát ezután elég érdekes benyomások következtek, elmentem az újonnan nyílt Bagatellinibe, a Mom Park alsó szintén kialakított szupermenő, minőségi pékárukat, szendvicseket, süteményeket árusító hely, elképesztően szép designnal ismét (persze, hogy van macaron is):


Ezután viszont egy nagyon durva pozitív sokk ért, mert elvezérelt a szerencsecsillagom végre egy olyan helyre, ami olyan, mintha nekem lett volna kitalálva, egy az egyben minden pont az a stílus, ami nekem tetszik, Paul Auster könyv az asztalon lévő könyvhalom tetején, a falon képzőművészeti alkotások, minden, minden nagyon jó stílus, egészen különleges hangulatom lett. Ez pedig a Brody House:

2012. február 24., péntek

a tabunello felvetések

A tegnapi, újfent akciófilm jelenetbe illő napom után, elmentünk hatan a Drop Shopba, és hát történetesen megmagyarázhatatlan ennek a baltának a jelenléte a fejemben. Egyrészt a 2HA tabunelloját ittam, ami már a borfesztiválon is nagyon tetszett, persze tudom, hogy sangiovese-t ne akarjon a magyar készíteni, a Brunello di Montalcino gyökerei nem errefelé vannak, na, de elhíresült mondásommal élve attól még lehet jó. Jó is volt, de akkor meg nem értem ezt a furcsa állapotot, 2 x 1 dl mennyiségtől, merthogy közben józanságom és másnapi értékítéletem megtartása volt a cél.

Van egy nem eléggé befutott rendkívüli értékeket hordozó zenei magazin, a Recorder, amelynek január-februári, nyomtatott változatát valami titkos társaság úgy állította össze, hogy valamiért 8 egymástól eltérő stílusú kedvencem és kedvenc műfajom is van benne részletesen kifejtve. Mivel nem vagyok paranoid és nem gondolom, hogy véletlenek vannak, de azt sem, hogy nincsenek (ebbe most már én is kezdek belezavarodni), ezért csak úgy megemlítem, hogy micsoda egybeesések.

Kezdve Leonard Cohennel, folytatva a sort Pajor Tamás még mindig sok új információt hordozó megtéréses sztorijával, egészen a számomra érthetetlenül kedves francia hatvanasévekbeli pop képviselőiig, mindenkiről esik szó, érdekes, sok új információval.

2012. február 23., csütörtök

elindulás


Ígéretes események következnek mostanában, a hétvégén egy helyszínen 8 kitűnő vidéki étterem főztjét kóstolhatom meg, végre. Ez szinte egy igazi budai gourmet hangulat lesz csak egy kicsit messzebb, de még mindig megközelíthető távolságban. Ráadásul az a megtiszteltetés ért, hogy én leszek a hivatalos fotósa a rendezvénynek.
Na és közben forrnak és fejlődnek az ügyek, elképesztő intenzitással folyik az országban kirobbantott macaron láz, még egyelőre kézben tartom az eseményeket és ez persze nem is lesz később sem másként. Például összeállt már a részletes program is.

Egyébként ígérem lesz még olyan bejegyzésem a jövőben, ami nem a macaronról szól. De ez most egy ilyen időszak..
LinkLink

2012. február 22., szerda

kávé maraton


Nagy felvállalás van ismét előkészületben, egy országos kávétesztet készítek, jó hír, hogy alapvetően pozitív lesz mindenkire nézve. Bár a fenti példány nem az egyik legpozitívabb példák egyike, de mégiscsak a harmadik kávém volt már reggel 9-kor, tehát nem akármilyen teljesítmény.

Amúgy pedig küzdök a megfázással továbbra is, ez egyfajta képzeletbeli szkander, de azért úgy csendben eltevékenykedek, amíg nem figyel rám, hogy lesújtson, biztos olyankor másvalakit kerülget.

2012. február 19., vasárnap

váratlan dolgok

Miközben egy korábbi, ártalmatlan bejegyzésem következtében irtózatos viharok (az én oldalam / az ő oldaluk) kerekedtek a magyar borügy hazai állóvizében és ennek folyományait viseltem és kezeltem a tegnapi nap folyamán, közben nemtudszmitcsinálni jelleggel a tavasz első szelei megérkeztek teljesen váratlanul, +6 fok és leplezetlen napsütés formájában. Bár a lustaság és fokozott stressz itthonra szögezett volna, mégis tudtam, hogy ezt így nem lehet, ha menni kell, hát menni kell. Összeszedtem magam és kimentem futni tehát, tudni kell, hogy tegnapig még 10-20 centiméter állandósult hóréteg borította a várost, na ez körülbelül 35 perc alatt elolvadt teljes egészében, hiába a 20 foknyi hőmérsékletkülönbség ilyesmit okozhat.
A szigeten nyári hangulat uralkodott, ha nem számítjuk a futópálya körül kialakult másodlagos Dunát, amelybe jobb volt nem belelépni, minden csodálatos volt.
A híd alatt még makacsul tartotta magát néhány árnyékba szorult jégtábla, egyébként pedig a természet éledő ereje hatotta át a szigetet (na meg a rövidnadrágos futók vakmerő mutatványai).

Csütörtök este még bejött nekem egy spontán Ráspi Kékfrankos kóstoló is, amelyet a Sarki Fűszeresben a szokásos kereteken belül a Terroir Club jeles képviselője is kiegészített.
Magáról a kóstolóról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni: Ráspi kékfrankosa... itt igazából a szó nem elég, a távolba meredő tekintet, az elhomályosult pillantás és egy nagy sóhajtás, végül egy mosoly, amivel ezt le tudom írni. Egyébként Ráspi borait kóstoltam már egy korábbi, a Kézműves Borok Háza által szervezett kóstolón, már akkor nagyon megfogott, most viszont egy csavart kapott az esemény, mert ez kérem szépen vertikális kékfrankos kóstoló volt valójában, azaz csak kékfrankost, változó évjáratokból kóstoltunk össze. Hozzá narancsos kacsasonkát, feketeribizlis balzsamecettel készült céklasalátát, valamint tökmagolajos kuglófot kaptunk, a hangulatot körülbelül úgy tudom leírni, hogy az üzlet közepén állva, elmélyülten, kézzel ettem egy idő után, amely ritka és megismételhetetlen pillanatot egyébként meg is örökítettek sok másik között.

2012. február 15., szerda

Aczél Miksa - American Bar

Habár a teendők száma messze nem engedte volna, de kihagyhatatlannak ítéltem meg a Boutiq Bar hétfő esti programját, amelynek során bemutatták a - nem mellesleg tavaly július óta a polcomon díszelgő Aczél Miksa - American Bar - című autentikus, századelejei koktélrecepteket tartalmazó könyvét és demonstráltak mellé néhány, nyilván a könyvből elkészített koktélt is.
Nem állítom, hogy nem nehezítette meg némiképpen a másnapomat a sokféle alkoholkombináció, de nagyon óvatos voltam és például az idegfeszültség azért kijött belőlem, az sem árt időnként.

Na, most azért mert a hétfő egy bárban telik nem jelenti azt, hogy a kedd este ne egy borbárban folytatódna, megfejelve egy spontán Szentesi - Légli Géza kóstolóval ez már nem bárban, hanem az amúgy szerintem szörnyű Tranzitban történt.
A mai nap fejleményei számomra még kétségesek, merthogy mára is lenne egy party, de ezt viszont már nem biztos, hogy bevállalom.


2012. február 13., hétfő

Macaron mánia


Ezt a napot a Diningguide címlapján indítottam, most ezt szerényen viszonylag nehéz visszaadni, de tényleg így van. Ezzel egyidőben nem más, mint Chili & Vanília ajánlotta szintén a macaron kezdeményezést, szóval ez így reggel 10 előtt nem rossz hét indítás.

Tegnap az amúgy, méltán híres Montenegrói Gurmanban ettem egy hatalmas hagymás Pljeskavicat Montenegrói Gurman módra, ami nagyon finom lett volna, egyedül az zavart be, hogy a helyiségben érthetetlen módon folyamatosan felmostak valami erős vegyszeres vízzel, amúgy alig voltak, majd vártunk negyed órát az ételünkre, közben kijött a pincérlány egy partvissal is plusz egy lapáttal, amit 2 cm-re tartott az ételünktől, utána természetesen nem mosott kezet úgy hozta ki a kaját, majd a komótos felmosás után ismét kihozta a vödröt én már azt hittem felrobbanok ettől.

Ezután pedig megnéztük a Rumnapló című filmet, egyszerűen zseniális hangulata van, jó volt.

2012. február 11., szombat

A vonzás szabályai

Úgy kell tudni élni, hogy a péntek este végül nyugodt maradjon és sikerült is, csak a teljes elborultságról és végletek halmozásáról kéne leszokni felettébb. Szóval a Sarki Fűszeresben folyamatos telt ház uralkodik, a tegnapi napom folyamatos fogadóóra volt gyakorlatilag, nagyon jó fejleményekkel, egyébként ma pedig tripla programot szerveztem magamnak estére, csak tudnám, hogy ezekről például mikor fogok leszokni.
Rossz, hogy mínusz 12-ben például nem merek kimenni futni, még az utcára is alig, hiszen ezekre már mondhatjuk azt, hogy gyilkos fagy és most nem egy zskategóriás filmre gondolok, hanem a ridegebbnél is ridegebb valóságra.

2012. február 10., péntek

Furmint Február a Mezőgazdasági Múzeumban

Miközben haladunk töretlenül előre, akár a jégtáblák továbbra is az ablakom előtt (a távolban), gazdagodom további élményekkel, amelyek csak bízhatunk abban, hogy hosszú távon a fejlődésemet szolgálják. Mert van hová fejlődnöm.
Például meg kell tudnom érteni azt, hogy miért súrlódunk az emberekkel, miért pattan le vagy vissza minden, miért nincs befogadás és válasz, miért nem beszélünk egymással konstruktívan és egymásnak jót akarva. Ezt majd egyszer konkrétan is kifejtem most viszont elég erősen kiábrándulni készülök különböző nagy volumenű dolgokból, vagy legalábbis megtanulom máshogy értelmezni a reakciókat.

Tegnap délelőtt a macaron ügyeket intéztem - ez milyen szép tevékenység, nem? Például kiment egy cikkünk a Gasztrobizarra is erről. Utána pedig ellátogattam a Furmint Február rendezvényére, amelyet ezúttal a Mezőgazdasági Múzeumban tartottak a Vajdahunyad várában. A fejem tele van a furmint maradványaival, semmi kellemes utóhatásról, spirituális hangulatról nem tudok beszámolni. Nem jut eszembe semmi a furmintról csak az, hogy csíp, mar, barátkozni kell vele, szikla, kő, vízesés, füstölt kolbász, marihuána, de csak a szaga nem a hatása. A hatás tekintetében Tokaj rendben lenne, de persze nem furmintból. A furmintot valamiért felkapták, de valójában csak annyit tud róla mondani a szakirodalom, hogy "egy kései érésű szőlőfajta, amely magas beltartalmi értékeinek és jelentős savtartalmának köszönhetően mind édes mind száraz borok készítésére alkalmas. A hosszú érési idő adta koncentrációnak köszönhetően a bor tisztán képviseli a szőlő eredeti gyümölcsaromáit és a termőtáj talajának ásványos ízeit még hordós érlelés esetén is."

Tessék, kinek jut eszébe bármilyen költői kép erről? Nekem nem.
És ettől még lehet jó.



2012. február 7., kedd

szelíd jég

Egyre elszántabban kúsznak a Dunán fölfelé az egyre méretesebbre hízó jégtáblák, bár a hőmérséklet -8 fokra szelidült, mégsem ajánlott átgondolatlan öltözékben az utcára vonulni.
Az agyamat elöntő több napos kialvatlan zsibbadság mára feloldódott, köszönhetően annak, hogy tegnap merészen korán igyekeztem magam az alvás titkos és kiismerthetetlen bugyraiba tuszkolni. Aztán örömmel konstatáltam, hogy sikerült, és rájöttem arra, hogy igen komolyan kell venni azt, hogy az ember ne csináljon rendszert a későn vagy egyáltalán nem alvásból.
Jobb híján a Jókenyérben indítom a napomat, amelynek sajátos hangulatát még ugyan nem sikerült befogadnom, elsősorban a diszkomfort szóval tudnám leginkább leírni, viszont kétségkívül behízelgően finomak a péksüteményeik.