2009. július 20., hétfő

Colera és Cerbère

Nem kell megijedni ez a kis falu neve, amely a francia határ mellett, de még Portbou előtt és Llancá után található. Vasárnap látogattunk el arra, valami jópofa strandhelyet keresve. Kicsit többet vártam tőle, de nem rossz hely. Igyekeznek minél barátságosabbá tenni magukat (a nevük ellenére), szépen kiépített strandjaik és "Art park"juk is van. Ha már túltettük magunkat a település nevén, akkor az egyik strand neve megint elbizonytalanít "halottak strandja" nevével.
kedvelt, szürke, kerek kavicsos, sziklás part
Art Parc, készült 1991-ben Joan Padern szobrász által.kikötő
környező hegyek és elárvult csónakok
nem mindenhol viszik túlzásba a marketinget
Itt rövid napozás után továbbálltunk Franciaország felé, hogy megnézzük Cerbère-t, amit én emlékeimben valamiért ígéretes faluként őriztem. Átvágtunk a súlyos szerpentineken és megérkeztünk az álmos kisvárosba, ahol nyomát láthattuk megint a valaha volt forgalmas határváros jellegnek, de mára lepusztult, egyes részei egy nagyváros külvárosának elhanyagoltságát mutatja.
Portbou felé haladva egy
váratlan lehajtónál bukkanhatunk erre a szép helyre
Megnéztük alaposan Cerbère-t, találtunk egy rettentő furcsa elhagyott szálloda épületet is, amely mint később megtudtam ez a Belvédère du Rayon Vert Hotel, egy perpignan-i mérnök tervezte art deco stílusban a 30-as években. Alakja egy hajóéra akar emlékeztetni.

Cerbère spanyol-francia határváros
lepattant strand fogadja a látogatót
gyönyörű, lakatlan ház

híres szellem hotel
közelebbről, megdöbbentő (wikipedia kép link: még közelebbről)
még megdöbbentőbb a szétgraffitizett 100 méteres aluljáró,
mintha váratlanul Párizs belvárosába csöppentem volna

2009. július 19., vasárnap

Peralada J.M.

Nem volt valami nagy sürgés-forgás, amikor mi ott voltunk, megnéztük Peralada minden szegletét, de sehol nem találtuk John Malkovich-ot. Persze ott volt, de csak este 10-kor, én meg akkor már régesrégen mulattam máshol.

ezek készültek aznap (nem én fotóztam):


2009. július 17., péntek

Itt van John Malkovich

Peralada érdekes hangulatú faluról korábban már beszámoltam, de most megint arra jártam, valamint megtudtam, hogy milyen menő fesztiválnak a Festival Castell de Peralada-nak ad otthont holnaptól néhány napon keresztül.

A ráérő gazdag népet jön szórakoztatni John Malkovich, aki a jótékonysági céllal létrejött kultúrális programsorozatot nyitja meg. A fesztivál leírása szerint válságban minden még nehezebb, de küzdjünk ellene és a jótékonyságot, a másokkal való törődést, mint társadalmi modellt kell erősítenünk.

Mivel John Malkovich éppen a szülinapomon érkezik elmegyek én is arrafelé már csak azért is, hogy közvetítsem az érkezésével járó felfordulást, biztos érdekes lesz.

Egyébként alapvetően felfordulásba és mozgásba került az egész környék is, nyaralnak ezerrel az emberek, 80-nal száguldanak el a ház előtt, ahol csak 30-cal lehet, meg esznek még éjszaka 1-kor is, a gyerekeik pedig az általunk patronált macskákat zaklatják unalmukban.

Viszont váratlan fordulatként nyitva találtam a peralada-i híres borokat árusító mintaboltot, ahol az italokat jóval drágábban adják, mint például a szupermarketben, vagy más kivárosi üzletekben, biztos úgyis jön a sok elit értelmiségi, aki vesz egy "jó kis perelada-i bort, amiről már annyit hallott". Muszáj volt megkérdeznem, hogy Gordon Ramsay melyiket rendeli (mert az egyiket rendeli), de a boltos nem tudta ki az a Gordon Ramsay, ezért le kellett egyszerűsítenem a kérdést, hogy egy nagyon híres londoni étterem melyiket rendeli és akkor sem tudta a választ, de a lehető legegyszerűbb kérdésre, hogy melyik a legjobb bor sem tudott mit mondani. Mondjuk így turistaszezon kellős közepén elárasztották a szellemi fogyatékosok a boltokat eladó formájában, akiket gondolom a "hülye turistáknak" szánnak extra szolgáltatásként az amúgy normális árusok.

A helyi kisbolt pultjába beette magát egy szépséges belga nő, aki franciául beszél főleg, és egyszerre egy dolgot tud csak csinálni és nagyon lassan kell neki mondani, hogy egy croissant és egy csokoládés napolitanat kérünk, mert különben összezavarodik, de mindezt tizedszerre is így kell. Ha éppen kenyeret pakol ki a sütőből akkor meg kell várni míg az összeset kipakolja, mert a mozdulatot nem tudja megszakítani. Aztán ha már berakta zacskóba, amit kértél és váratlanul támad valami mondandója, akkor magánál tartja a zacskót mert az megint összezavarná, ha közben oda is nyújtaná.

Visszatérve Peraladara, most még megismertünk egy francia, de katalán feleséggel rendelkező festőt, Guy Thomast is, aki ilyeneket fest:

sőt még saját profilja is van, ahol árulja a képeit.

2009. július 7., kedd

Rastro Michael-lel


Akit a zsibvásár/bolhapiac érdekel vasárnap reggelenként Castelló d'Empuries-en megkaphatja a magáét, ilyenkor a falu külső területén található padlólap lerakat csarnokok és raktárak előtti tér megtelik autókkal és érdeklődőkkel. Hosszú sorban állnak a standok, és szinte befogadhatatlan mennyiségben kínálják használt portékájukat az árusok. Most ráadásul nagy választékban láthattunk Michael Jackson relikviákat: törülközőt, könyvet, CD-t és bakelitlemezt kiemelt helyeken. Ami számomra komoly nehezítés volt, az a gyilkos napsütés mindeközben, de úgy láttam mást nem nagyon zavart.
"minden van"
a piac azonnal reagál
ő mást árultfestmény úszógumis emberekkel, háttérben emberbábuk ezt csíptemő meg mást, de őt nem ismerem

2009. július 5., vasárnap

Perpignan


Ha már a francia oldalon jártunk, akkor Perpignan-t is megnéztük ismét, ezúttal nyári hangulatban, de nagy viharban.

A katalán jelleg itt sem csitul, még nagyon erős, ez a kirakat is erről tanúskodik: katalán népviselet, szamár, piros-sárga csíkos zászló, számos katalán identitást erősítő és hirdető szuvenyír.


France
Doisneau átjáró