2012. november 18., vasárnap

Sodródás az árral

Nem tudom meddig lehet még fokozni ezt a fajta intenzítást, amelyben élek újabban, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élvezem. Eljutottam ismét oda, hogy a munkám egy-két napig a szenvedélyemmé vált (az ilyesmi csak időszakosan egészséges), vigyázni kell, ezeknek mindig megvannak az ellenpontjai.
Továbbá ismét a leamortizálódás hullámba kerültem, úgyhogy össze kell szedni magam. Mára például terveztem, hogy elmegyek futni, helyette eldöntöttem, hogy az HBO Terápia sorozatára kattanva egy tea, kacsazsír, hagyma és egy zsömle társaságában fogok eltölteni legalább egy, de lehet, hogy kettő teljesen gondtalan órát.

A kacsára egy rövid magyarázat: az ihlet tegnap jött, melynek mentén nemcsak, hogy nem a Sarki Fűszeresben reggeliztem, de inkább a - mellesleg sajnos egyre ellenszenvesebbé váló - Fromage-ban. Mielőtt nagyon elájulnánk magunktól, mert annyira széles választékban kínáljuk a három sarokkal odébb lévő bolt kínálatát beleértve a hibiszkusbefőttet vagy lekvárt, vagy mi az, szóval közben enyhén, de inkább erősen giccsbe hajló "provence-i" stílusú Fromage feliratú műanyagtányéron kínálja a kissé nyersre sütött croissant-t, szóval mindezt a földig érő fekete trendi kötény nem fogja kompenzálni.

Viszont vannak ott könyvek is kirakva, és meglátva a nagy gombakönyvet hirtelen erdei gombát támadt kedvem enni, ezért egy rövid kitérő után elmentünk a Lehel piacra, ahol a 200 standon körülbelül ugyanaz a 15 standard áru található és mint kiderült a kacsamell például hiánycikk szombat koradélután, elkapkodják reggel, vagy megdöglöttek a farmon, vagy Márton napra elkapkodták - ezt a három magyarázatot hallottuk.

Mindenesetre kacsacombot sikerült találni és készült belőle egy igen finom ebéd, tökéletesre készült kacsacombbal, hamarosan meg is osztom a nagyközönséggel.

2012. november 4., vasárnap

fejfájásterápia

Szeretném elkerülni a látszatát is annak, hogy esetleg alkoholistának tűnjek, dehát sajnos ma is el kellett gondolkodnom, hogy a tegnapi szülinapi bulin megivott Prager zöld veltelinije esett ennyire jól, vagy az "időváltozás" hozta azt az egész napos fejfájást, amiben szenvedek.

Mindez nem akadályozott meg abban, hogy a Fromage-ban elköltsek kellemesen szörnyülködve egy reggelit, ugyan a hellyel egyenlőre semmi baj nincs, habár ma kivágták a biztosítékot nálam azzal, hogy nem nekem rakták le elsőként a szendvicset (én voltam "a hölgy"), maga a szendvics állaga pedig korántsem volt megfelelő, megjegyzem csak egy kicsi hiányzott a tökéletességhez, dehát ugye mégsem volt az.

Ezután pedig nemtehetemmeghogynemmegyekki alapon ismét kimentem futni a Margitszigetre. Nem bántam meg, gyönyörű őszi idő volt, napsütés, szinte már szemtelenül sárga levelek és még szinte meleg is volt. A balta majdnem kiállt a fejemből, de végül visszatért.


Egyébként a délutánt teljes agyzsibbasztó kikapcsolódásban töltöttem, a fenébe, ajánlottak nekem egy sorozatot, Terápia - HBO, és hát túl jó!

2012. november 3., szombat

Jelmezbál a halál napján

 
A Halloween egy furcsa ünnep és mégis érzem, hogy minden létjogosultsága megvan annak, hogy kezd itthon is elterjedni. Nemcsak azért mert lehet plusz dolgokat venni, tököt, ilyen-olyan díszeket, jelmezeket, fehér arcfestéket, véres süteményeket lehet csinálni és szemgolyós macaronokat, hanem azért mert a lét elviselhetetlen nehézsége kiutakat keres és ez például egy módszer arra, hogy ne féljünk annyira a haláltól.

November 1-én ugyan az égvilágon semmit nem csináltam a panaszáradaton kívül, amikor fájlaltam, hogy semmit nem lehet csinálni ebben a városban, este viszont fordult a kocka és elmentünk az Instant jelmezbálra, ami szerintem zseniális volt. Egyébként is szeretem ezt a helyet, monty pythonosan őrült design és szövegstílus, ezek mi vagyunk mind. Aki nem érti, pont jó szűrő, hogy menjen máshová. Errefelé a bagolyfejű, nyúltestű állatokat kedveljük és semmiből sem félünk viccet csinálni.


Kénytelen vagyok megemlíteni, hogy előtte kipróbáltam a Nemdebár nevezetű posványt a SzéllKálmán-exMoszkva téren, ahol a lepukkant pultos olyannyira aktívan húzta le a hangulatomat gyakorlatilag azonnal, hogy a selyemlepellel borított kanapészerű ülőhelyek egyikén éppen csak annyi időt adtam magamnak, hogy erőt merítsek a távozáshoz.

Police / Térkép / Taxi segélyhívó a Moszkva téren 
(természetesen nem működik) 

Ezután az Oscar American Bart látogattuk meg, én szinte 10 éve nem jártam itt, de őszintén szólva még mindig tartja magát a hely, és ahol a falraTaxisofőr, Dühöngő Bika és Rain Man jeleneteket vetítenek, hát szóval az rossz hely nem lehet és a koktélok is nagyon jók voltak az olasz maffiafilmsztár kinézetű bárosokról nem is beszélve.
 

Ezzel a felütéssel indult tehát az este és az Instant, mint végállomás éppen megfelelő is volt.









2012. november 1., csütörtök

fekete-fehér


Ránk szakadt a hosszúhétvége, semmit nem lehet csinálni mert ragacsos, esős, szürke idő van, az ember meg sem bír mozdulni. Tegnap még a sűrű teendőkben voltam elveszve oda-vissza lavírozva, ma pedig keresem a programokat nem sok sikerrel. Végigmenve a Pozsonyi úton csak a rostán korábban kiesett helyek vannak nyitva, ezekből az egyikbe végül beeresztettem magam, ha maradtam volna a kávénál és croissant-nál nem is lett volna semmi baj, de én még kértem egy szörpöt, aminek autógumi íze volt, ezért nem voltam hajlandó meginni, kiderült, hogy "dehát Sió" erre mondtam, hogy igeen? a Sió az nem jó, ha a benzinkútnál akarok szörpöt inni, odamegyek, de 400 forintért nem szeretnék Sió szörpöt inni. Tényleg teljesen hülyének nézik az embert, filléres ipari szemetet adnak el méregdrágán. Közben óriáskínlódás, hogy hová menjünk ma, kiállítást nézni? vagy enni? vagy hová? de semmilyen információ nem fellelhető, itt tartunk a XXI. században, nem tudjuk mi van nyitva és mi nincs.   

A hét pedig fekete-fehér élmények intenzív váltakozásából állt, hol fent hol lent, végülis megfelelő valamennyire, hiszen a végkimenetel rendszerint pozitív, még ha meg is kell szenvedni érte. 
Két új létesítményt is megismertem, egyrészt a Hegyvidék Központban jártam kétszer is, és szerintem jó hely, főleg az alsó szint gasztrokínálata, a felső szinten található La Praline francia pékségről nem is beszélve, ahol olyan pisztáciás croissant-t ettem tegnap, hogy azt hittem elájulok (olyan finom volt).
Ugyanakkor szintén kétszer jártam a Corvin Plázában is, amiről bővebben nem tudok nyilatkozni. Viszont az ott nyílt Trinakria nevű olasz étteremben töltöttem vagy 4 órát, ami egész jó a hely, leszámítva a sütőtökös rizottóra - feltehetőleg tálalás előtt - rászórt mesterséges ételízesítőt, viszont a belga csokitortájukat 2 másodperc alatt tüntettem el a számban, olyan finom volt.