kivesznek a polipok

azt hallottam egyre kevesebben vannak

Circo

A kikötőbe beköltözött egy régi cirkuszi felszerelés, nagy tülekedést nem látok körülöttük, de érdekes régi cirkuszkocsijaik vannak, "több mint száz éves". Miközben fotóztam őket megjelent hátul a porondmester és egy bepúderezett arcú bohóc fáradtan, és elgondolkodva, de amint meglátott kénytelen volt ismét maszkjához viselt személyiségét visszavenni. A környéken pattogatottkukoricás mellette strandzene, jegyárus vacogva szipogott a kis kabinjában, sajnáltam, hogy nem veszek jegyet, de tényleg nem érdekel a cirkusz.

Hot Apple Spice Mix

Lassan végetérnek az ünnepek, most aztán tényleg minden leállt így december 29-én. még vasárnap kiderítem, hogy működik a szilveszteri bulizás errefelé. Malac úr (angol főbérlő) továbbra is válogatott gusztustalanságokkal lep meg, december 24-én cigarettacsikkekkel vegyített kávés ételmaradékos kompozíciót helyezett el nekünk a mosogatóba, most meg már egyszerűen csak nem szól hozzánk, hozzám vágja a leveleimet a válla fölött, ha éppen érkezik. Nem köszön vissza, persze lehet, hogy csak megviseli őt is ez a megtorpanás. Tulajdonképpen a 24-én főzött székelykáposztából elegünk lett és megmaradt egy csomó lehet, hogy azt ki kéne most már rakni neki. Tegnap kicsit turistáskodtunk, a kedvenc helyemen mélységes csalódásban volt részem, mert valami elég szar szendvicset sóztak ránk merő félreértésből, de utána kiengesztelődtem 5-6 féle tapas elfogyasztása után az esti órákban.
Mindezek előtt meglátogattuk a csokoládémúzeumot, ahol a belépő megvétele helyett a nem messze lévő born cooking nevezetű amerikai shopban vettünk gyorsan tömény csokiból álló ételpótlókat, többek között itt marshmellow-t, chipset, mogyoróvajat, brownie-t lehet kapni korlátlan mennyiségben, a polcokon sesame street-ből ismert figurák ülnek változó méretben, amúgy pedig finom minden és elvileg ez tradícionális hely. Van még Bugs Bunny with Baseball és minden egyéb, ami csak egy amerikai embernek hiányozhat itt Barcelonában. Ne feledjük, hogy előtte pedig töményen szívtuk magunkba a spanyol képregényboltok emészthetetlen kínálatát, volt mit kiheverni.
Ezt (fotó alább) pedig egy redőnybolt ablakán találtam, felül egy távozó mikulás látható street art jellegű megvalósításban, alatt pedig egy kisgyerek képe, középen pedig én vagyok félig áttűnve, ahogy fotózom, mert így fotóztam, tekintsük művészinek.

karácsonyi elfoglaltság

alternatív elfoglaltságok december 24-én, amelyeket sikerült rögzíteni

egy kis Gaudí

Kihasználva az utca feltételezett kihaltságát, elturistáskodtunk végre egy népszerű helyre a Güell parkba, amely azonban legnagyobb megdöbbenésemre tele volt turistával. Elképesztő, hogy december 25-én jobb dolga sincs a világ minden tájáról érkezett embertömegnek, csak, hogy 20 fokban és verőfényes napsütésben elmenjen ebbe a híííres parkba.
Szerencsére hátsó izzasztó kerülőúton jó meredek utcákon kapaszkodtunk fel, hogy magában a parkban csak könnyedén ereszkedve a szemlélődésnek szentelhessük időnket és energiánkat.
A kilátó az olyan kilátós, Barcelona legmagasabb pontja itt van, háttal a kilátásnak fotózkodó emberek népszerű gyülekezőhelye.
Utána miközben mások egy úton vonulódtak, mi kikerülve a tömeget a léptek alatt lepusztított park kevésbé látogatott, de jóval szebb részében andalogtunk tovább. Még így is sikerült hülyékbe botlani, akik negyedórán át fotózták egymást jajde érdekes a hajamat átvilágítja a nap és csináltak fotókat felváltva egymásról, de semmit nem fotóztak az építményből, amelynek kellős közepén álltak - ezáltal belebarmolódva fizikai létükkel a fotóinkba.
Nézzük a száraz tényeket is: a Güell parkot tehát Antoni Gaudí tervezte 1900-tól 1914-ig épült és magánparknak szánták, de aztán nem lett sikeres a projekt ezért a város tulajdonába került végül, majd 1923-ban nyilvános parknak nyilvánították. A park alján kétszárnyú kapu nyílik, majd kétfelől lépcső vezet fel egy nagy térre, amelyet állítólag 86 oszlop tart, a lépcsők között pedig különböző gyík meg sárkányból folyó szökőkút található, amely gyakorlatilag megközelíthetetlen a sok rajta logó túrista miatt. A hülyébbek fel is másznak rá, mások pedig csak percekig vigyorognak mellé ülve.
Az említett térről rá lehet látni egész Barcelonára és tengerre, illetve a tér szélén végig ülőalkalmatosság van kialakítva Gaudí stílusban csempedarabokkal kirakott végigfolyó padszerűség formájában.
A parkban kicsit följebb ott van Gaudí háza is, ahol lakott 1906-tól 1925-ig (egy évvel azelőttig, hogy meghalt). A háznak neve is van: "Torre Rosa". A házat egyébként nem ő építette, hanem egy segédje. Itt létrehoztak egy múzeumot is, ahol Gaudí által tervezett bútorok, rajzok, dekorációk ilyesmik vannak, de mi nem jutottunk be, mert zárva volt ünnep lévén.
Csak kicsit szétcsúszott oldal, ahol lehet tekinteni képeket galériaszerűségben. De ezek a képek meg már itt vannak tehát ezzel meg már nem lehet gond.

na boldog karácsonyt akkor

Doshaburi

Kiegészítésként előző bejegyzésemhez Doshaburi egy japán design ruhabolt, szintén résztvevője az említett (lsd továbbra is előző bejegyzés) önmagát prezentáló Inauguración rendezvénynek. Nem tudom miért reklámozom, egyedi mindenesetre az egész bolt, ez a kép messze jobb persze (én csináltam), mint a honlapjukon bármi.