Stockholm New Year's Eve

a szilveszteri sushi

utolsó szombat

Az év utolsó szombatja ragyogó napsütésben telt, itt egy ilyen érdekes, ferde szögben, a Magyarországon megszokottnál kissé sárgásabb színben süt. A mai napra, tehát az év első napjára viszont egy döbbenetesen undorító feketés-szürkés, kátrányszerű ónosesőfüggöny köszöntött. A szilveszter visszafogottan, jókedvben telt és éjfélkor meglepetésszerű tüzijáték özönt láthattunk a horizonton, nekem amúgy egészen különleges élmény volt.

újév várás

A mai nap inkább a belső koncentrációnak kedvez, csak egy-két órára mozdultam ki a városba, illetve a holnapi napra készülünk elsősorban sütés-főzés terén.

Továbbra is meg van zavarodva mindenki, hihetetlen mennyiségű ember járkál föl-alá a belvárosban, ez eddig tudtommal nem volt jellemző.

céklasütés

sült fehérrépa, tejszínes vadkelkáposztával

A kedvencek: Mosebacke és Fotografiska

Tegnap megejtettem a szokásos, kedvenc sétámat a Mosebacke környékén, rátekintéssel a szokásos, kedvenc épületemre (Fotografiska) közbeiktatva egy-két érdekes helyet, mint például egy menő csokoládéüzem, design éttermek, salátabárok, kávézók, vintage ruhabolt stb.,

majd ismét voltunk egy edzésen, ami most nagyon jó és hasznos volt, állítólag magyar csaj tartotta, de én nem tudom megítélni.

Ma pedig időben összeszedtem magam és elzarándokoltam +6 fokban, szemerkélő esőben, szívderítő fényviszonyok között (mármint sötét és borús) a Fotografiskába, ahol mérhetetlen tömeg és a bejáratnál konkrét sorbanállás fogadott, de hát szó sem lehetett arról, hogy esetleg ne menjek be, tehát kivártam azt a (végül csak) 3 percet és bementem.

Ott van elrontva, hogy az alsó szinten van egy Nick Brandt: On This Earth, A Shadow Falls kiállítás, ami állatokról szól, elefánt, oroszlán, stb. gyönyörű képek és hát nyilvánvalóan ez a családok számára a cirkusz és az állatkert tökéletes ötvözését jelenti, tehát lehet vinni a gyereket. Ugyan a kiállítás teljesen másról szól, és nem hiszem, hogy a kisgyerekek fel tudják fogni, de nem baj elméletileg, szoktassuk őket a kultúrához.

A második szinten szerencsére már jóval kevesebben voltak Aitor Oitriz kiállításán, ami viszont fantasztikus volt, nekem nagyon tetszett.

Oitriz spanyol, de szerintem inkább baszk fotóművész, aki az építészeti formák különös összhangját ragadja meg. Itt már jóval szabadabban mozoghattam, sőt egy-két vetítőteremben teljesen egyedül élvezhettem az elborult filmeket, na ez volt az én világom.

Ezután próbáltam egy kávét vételezni, hát sajnos a Fotografiska kedvelt kávézóját ki kellett hagynom mivel olyan embertömeg volt ott is, és elképzelhetetlen volt, hogy én egy 50 méteres sorba beálljak. Inkább a Slussen környékén kerestem egy másik kávézót és a Tully's Coffe-ban meg is találtam, amit akartam, egész normális áron, normális körülmények között ihattam kávét.

Egy-két boltba még benéztem, egy nagyon menő t-shirt designboltot is találtam, dehát elég drága minden, úgyhogy ezeket meg kell gondolni, végül egy újságosboltban egymillióféle magazinban (minden témában) gyönyörködhettem, itt is be lehetne elég alaposan vásárolni.

Kaffekoppen és Kulturhuset

Az ünnepek utáni első napot, azaz december 27-ét a Gamla Stanban egy ebéddel kezdtük, a Kaffekoppenben, ami szerintem egy nagyon jó hangulatú és jóravaló hely lenne, de az az érzésem, hogy túlzottan felfutott majd megjelent az "ezeknek mindegy" faktor, mivel turistaközpontban vannak. A lényeg, hogy ettünk egy nagyon közepes, semmilyen karfiollevest drágán, hozzá kaptunk béna, esetlen kiszolgálást.

Ezután pedig a Kulturhuset egyik kiállítását: Miguel Rio Branco sokrétű munkáit, egyelőre inkább csak futólag megnéztem, de természetesen még visszamegyek elmélyedni benne, mert nagyon tetszett.

zsúfolt utcák

Kiszabadultak máris az emberek és ellepték az utcákat, vásárolgatnak és fogyasztanak. Ma végigmentem a Gamla Stan jól ismert terepén, ismerős volt, nem tud meglepni semmi. Holnaptól keresem fel az új helyeket, de az erőm megint kezdett elhagyni, legalábbis ma. És még mindig +8 fok volt.