palmtrees, sunset, sunshine, happyness OFF...
a tegnapi no means no (ez egy béna német fanoldal) punk rock időskori zúzás koncert, emberbénítás és profizmus sokkszerűen hatott rám. ezek a spanyolok persze egymást rúgdosták fel a színpadra és onnan le a tömegbe, kb. 100-an voltak, de azok OTT voltak. ilyen klubbokban nem tudom még, hogy szokványos-e, hogy 9 euro a sör, de itt annyi volt.
utána még a spanyol éjszakai életbe néztünk el, 2-3-4 hely, majd kifordulás, a legjobb egy katalán magát antifasisztának hirdető hely volt, ahol ragadt minden és vöröscsillagos plakátok voltak a fullcsempe+neonfény hívogató hangulatban na itt a társaságban valaki diszkrét hangon odasúgta, hogy let's find another place. jóóó, kényes emberek. előtte meg az aluljáróban két hülyegyerek spanyolok voltak szerintem az elmebeteg fajtából fennhangon énekeltek mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. na még az éjszakai életről: végül betérvén a pop makes us free (ööö) helyre, a legmagasabb pontról szemügyre lehetett venni a szombat esti spanyolpartyhangulatot, meg bámulni elbűvölve a gratis wurlitzert. csak ki kellett várni a los planetas néhány száz számát, én nem ismerem őket, de hallgathatatlanok. viszont mivel pop makes us free: hát volt david bowie meg the smith. egyből be is raktam háromszor ugyanazt a számot még szoknom kell ezeket a szerkezeteket. tekintve, hogy nem a legharsányabb társasággal voltunk olyan fél óra után felállt a társaság és távozásra szólított fel engem is, mint friss bevándorolt külföldi magyart, akitől a miniumum elvárás az alkalmazkodás a nyitottság és az integrációkényszer. úgyhogy kifelé még füleltem befelé, és lázadóan bent maradtam még egy percig és még megnéztem, hogy jól látom-e a pultnál álldogáló férfi-nő párocska férfitagját, aki a jobbján álldogáló lány derekát fogta, és ezzel egyidőben a balján álló férfi fenekét fogdosta, sebaj nyitott ország.
a tegnapi no means no (ez egy béna német fanoldal) punk rock időskori zúzás koncert, emberbénítás és profizmus sokkszerűen hatott rám. ezek a spanyolok persze egymást rúgdosták fel a színpadra és onnan le a tömegbe, kb. 100-an voltak, de azok OTT voltak. ilyen klubbokban nem tudom még, hogy szokványos-e, hogy 9 euro a sör, de itt annyi volt.
utána még a spanyol éjszakai életbe néztünk el, 2-3-4 hely, majd kifordulás, a legjobb egy katalán magát antifasisztának hirdető hely volt, ahol ragadt minden és vöröscsillagos plakátok voltak a fullcsempe+neonfény hívogató hangulatban na itt a társaságban valaki diszkrét hangon odasúgta, hogy let's find another place. jóóó, kényes emberek. előtte meg az aluljáróban két hülyegyerek spanyolok voltak szerintem az elmebeteg fajtából fennhangon énekeltek mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. na még az éjszakai életről: végül betérvén a pop makes us free (ööö) helyre, a legmagasabb pontról szemügyre lehetett venni a szombat esti spanyolpartyhangulatot, meg bámulni elbűvölve a gratis wurlitzert. csak ki kellett várni a los planetas néhány száz számát, én nem ismerem őket, de hallgathatatlanok. viszont mivel pop makes us free: hát volt david bowie meg the smith. egyből be is raktam háromszor ugyanazt a számot még szoknom kell ezeket a szerkezeteket. tekintve, hogy nem a legharsányabb társasággal voltunk olyan fél óra után felállt a társaság és távozásra szólított fel engem is, mint friss bevándorolt külföldi magyart, akitől a miniumum elvárás az alkalmazkodás a nyitottság és az integrációkényszer. úgyhogy kifelé még füleltem befelé, és lázadóan bent maradtam még egy percig és még megnéztem, hogy jól látom-e a pultnál álldogáló férfi-nő párocska férfitagját, aki a jobbján álldogáló lány derekát fogta, és ezzel egyidőben a balján álló férfi fenekét fogdosta, sebaj nyitott ország.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése