ezen sorozattal fejezem ki a kifejezhetetlent. az elvágyódást, a napfényt, azt a 300 métert. és, hogy mennyire szeretnék minden nap fél órát kiszakítani az időből egyfajta befektetés a hosszú távon bekövetkező önuralmi válság leküzdése érdekében. ezt én se értem, úgyhogy más se próbálja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése