Mai előadásomat nehéz témával kezdem, a vasútállomáson megörökítettem a fény és árnyékviszonyokat, de aztán közölték velem, hogy nem lehet fotózni, amit már lefotóztam nem kell azonban kitörölni, ennek következtében tudom megmutatni, hogy így néz ki a dolog néhány méteren:

ez még kicsivel előtte

már megint a vasútállomás

Azt hiszem mély vagy valamilyen nyomot hagy mindenkiben, amikor elmegy egy spanyol étterembe, vagy kocsmába, ahol éppen sült halat is adnak. Ma például a szemerkélő esőben hazafelé tartottunk, amikor az útbaeső foglaltházban egy óriási tepsiben éppen paellát készítettek, és kaptunk egy maréknyi sült halat, amit előtte étvágycsinálónak adnak ilyenkor. Gyorsan kivertem a fejemből legutóbbi olvasmányaimat a spanyol haltúlfogyasztásról és megettem a 3 cm-nél nem nagyon sült halacskákat. Ilyesmit lehet kapni a La Plata nevű helyen is (Gothico), így néz ki egészen pontosan:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése