automodell verseny

csak úgy arra jártunk és ez volt:

virágos oldal

foto: npj

Kezdem azzal, hogy éppen 13 fok van és 15 fokig melegedik fel ma az idő állítólag, ezen kívül szélvihar tombol, de süt a nap.

Tegnap valamiért kiürült a város, de ma mindenki dolgozik, szóval itt nincs ünnep nem úgy volt, hogy pünkösd van ma? nem tudom.

Úgyhogy lehetett nyugodtan sétálgatni, el is mentünk megnézni néhány jobb kertet, de elég sok zárva volt és felújítás alatt, várják a szezont nyilván.

Úgy kezdődött, hogy dél volt, és ez ugye nem a legideálisabb időszak a fotózásra, dehát ezzel úgy vagyok, hogy szélben mindenki tud vitorlázni, napnyugtakor pedig mindenki tud jó fotót csinálni. Úgyhogy ez itt most egy délben készült árnyék:

tessék vattafa nem sokkal messzebb:

ezután következett a graffitisor, turistaköszöntő hangulatban, minden a megfelelő helyen:

ezután következnek a virágok mindenfelé és mindféle abszurditásban.

folyt. köv.

Festmények, szobrok, fotók, nagyváros

Május 18. tehát elvileg múzeumi világnap vagy, hogy hívják úgyhogy be lehetett lógni végre múzeumokba, amikbe már el akartam jutni amúgy is, csak visszatartott a borsos jegyár.
Elsőként meglátogattuk a Caixa Fórum barcelonai kirendeltségét, 2-3 viszonylag felejthető kiállítást legyűrve, azért megemlítem őket, mert mégse mentek ki végül a fejemből.
Egyik egy festő úr Wilhelm Sasnal egyenesen Lengyelországból, akit kelet-európa EGYIK legfigyelmreméltóbb művészének tartanak. Nekem azért tetszett valamennyire (ami ritka dolog), mert voltak ilyen fotorealista, minimalista és pop-art hangulatok a képein, menő na.
Utána kicsit zavarba kerültünk mert nem találtuk melyik eldugott teremben van még egyáltalán bármi ezen a 6 képen kívül, de aztán megtaláltuk Lee Friedlander fotókiállítását. Híres fotós, híres fotós! Szépen előhívott képek, árnyékok-fények, tükröződések a képek elemeit puzzleként rakhatod össze és azt hiszem nagysága inkább utóhatásában rejlik. Mondjuk én onnan tudom, hogy jó fotót látok, hogy maró irigységet érzek, itt nem éreztem, de ezek biztos másmilyenek irányzatúak voltak.
Lefelé andalogva Igor Mitoraj szobraiba (képek lásd előző bejegyzésnél) botlottunk, nem tudtuk nem észrevenni az biztos, egyedülálló alkotásaival visszahozta az életet a már félig halott hatású görög és római ókori stílusba. Eléggé vitatott fogadtatása van annak például, hogy a Ramblára is kirakták az egyik hatalmas szobrát, ami egy feslő óriási emberi arc nekem egy Vichy reklám jutott róla eszembe. A lényeg, hogy újszerű az, hogy az utcára mai művész szobrai kikerülnek urban art stb.

A végén pedig voltunk még a Museu Marítim-ben, ahol jó sok hajót láttunk és mindenféle érdekességet, meg majdnem beleszédültem egy hatalmas tükörbe, ami a földön volt és a vizet szimbolizálta. Ilyen:

víz"tükör" (hahha)

áá ez meg csak egy nagy hajó
Igor szobrai távolból, sejtelmesen

egy rendes múzeumban van gyermekfoglalkozás
(legalábbis normális helyeken)

ingyen múzeumok

részletek később...

sokféle ég

Nem akarom kihegyezni a blogomat az időjárás változásainak követésére, de a változékony idő szemléletése érdekében kénytelen vagyok idehelyezni néhány fotót. Valamennyi a mai napon készült.
Ja, meg egyébként is mindenki azzal kezdi, hogy "milyen az idő ott?" úgyhogy akkor itt álljon mindig naprakész válasz, nem?

fotók a partról

Nincs nehéz dolgunk itt Barcelonában néhány fotót készíteni estefelé, vagy a parton megmutatni koradélután milyen is például szombaton, amikor éppen ellátogatnak oda többen. Előtte kellemes kávé valami jó kis bárban (az elhajigált rákfejekre nem figyelve), aztán pedig megtekinteni a legújabb luxusyachtokat a kikötőben.

most már elég sokan vannak errefelé, Barcelona, május 12.

erre iselegáns "kisebb" yachtalul-felülsunset in Barcelona

1000-en vagyunk

Sajnos ma rá kellett jönnöm, hogy én a rossz időt szeretem. Nagyon sokan vannak már az utcákon, lepik el a várost a turisták. Nem baj, azért készítettem néhány fotót, ma például találtam érdekeset a közelben lévő foglalt háznál, a lényeg, hogy be akarják tiltani, hogy az emberek az utcafrontra teregessenek, mert bénán néz ki, hogy ott lógnak a ruhák, meg putris stb. és ha nem teregetnek oda, akkor meg mégiscsak sokkal szebb az utcakép és a turisták (khm) közérzete sem romlik és még nem frusztrálódnak és nem költenek kevesebbet, meg nem mennek másik utcába, ahol nem lóg a fejük fölött bugyi meg harisnya.

Mondjuk ezen a környéken nincs hely a lakásokban a ruhát kiteríteni, ezt még nem dolgozták fel, mindenesetre ez is itt egy tiltakozás, mert vannak egy páran errefelé, akik világéletükben kiteregették a napra a ruháikat és nem akarnak leszokni róla bizonyos érdekek miatt.

kedvenc cukrászda

Semmi különös hangulat, főleg idősek, viszont minden finom, ennyi. Ja igen, ez az, ami leégett, de aztán helyrehozták magukat hamar.

megint

guatemalai tanár off

Na, az ember így ne legyen előítéletes... Vicc volt, vicc volt!
Nem tudom említettem-e, talán nem mertem elkiabálni (de hiába az óvatosság), hogy végre találtam 2 hete egy guatemalai spanyol tanárt, aki ráadásul idejárt hozzám, valamint megfizethető és jó órákat tartott. Na Guatemala egyből elkezdett érdekelni, meg is néztem róla sokmindent, valahogy úgy éreztem sok közös pont van a kis (legalábbis népességét tekintve) közép-amerikai ország és a miénk között bizonyos tekintetben, ha más nem akkor az mindenképpen hasonló, hogy az emberek, amikor meghallják elsőre a nevét egyáltalán nem tudják hova tenni a térképen. Meg valahogy az emberekből (pl. belőle is) hasonló jellegű frusztrálság és kisebbségi érzés áradt, amelyet azonban kedvességgel ellensúlyoznak.
Szóval volt ez a spanyol tanár és máris tovaröppent, értesített egy gyors e-mailben, hogy storno minden, cső, halaszthatatlan és váratlan dolga van Angliában.
Tessék megint ugyanaz a probléma aktuális, spanyol tanár kerestetik.
Közben pedig gyakorolhattam tegnap már az orvosi kifejezéseket is, voltam orvosnál beeee! szóval tegnap végre beolvadtam a spanyol egészségügyi rendszer támogatásába, legalábbis egy 150 eurós gyógyszer megvásárlása erejéig (biztosítás hiányában nyilván).

KRAX project / responding to urban conflict

Ez a kérdés most már bennünket is érinthet. A Krax project az új és a helyiekkel nem egyeztetett városfejlesztési tervek elleni tiltakozásképpen jött létre. A tervek elsősorban a piaci igényeket és a turizmus fejlesztését tartják szem előtt és nem veszik figyelembe a fejleszteni kívánt területek szociális jellegét az ott lakók jó közérzetét.
A "társadalmi kreativítás" által érthetővé és mindenki által láthatóvá válik az az energia és vélemény, amely a lakók részéről idáig nem kapott hangot.
A város átalakítása helyett ezekre a hangokra figyeljünk, és más alternatívákat is tegyünk láthatóvá, próbáljunk elfogadni.
A helyzet a Barceloneta-t is érinti, amelynek most már mi is öntudatos lakói vagyunk 3. hónapja.
A városrész népszerű halászok lakta terület, amelyet 1753-ban alapítottak. 2006-ban született meg az az átalakítási terv, amely szerint például az évszázados épületekbe lifteket építenének. A projekt a lakók legalább 50 %-ának egyetértésével indulhat el. Mindez számtalan konfliktushoz, bizonytalansághoz, spekulációgyanúhoz vezethet, ráadásul a terveket még nem egyeztették a lakókkal.
Hát lehet ezt így is, összefogás és kreatívitás kérdése, cikkeznek, együtt gondolkodnak és gonolkodásra késztetnek és nem hagyják magukat kiszolgáltatni.
Krax project

éljeen máájus elsejee

Ha a kép nem mond esetleg eleget, kiegészítem: igen, vihar van és esik az eső. Zuhog, ömlik. Mindenki otthon kuksol, de így legalább van ideje a balkonról behozni a ruhákat, amikor éppen orkán közeledik.
Kinéztem azért erőnek erejével a biztonságos lakból. Ezeket láttam:

nem az a kifejezett majális hangulat..