Na, az ember így ne legyen előítéletes... Vicc volt, vicc volt!
Nem tudom említettem-e, talán nem mertem elkiabálni (de hiába az óvatosság), hogy végre találtam 2 hete egy guatemalai spanyol tanárt, aki ráadásul idejárt hozzám, valamint megfizethető és jó órákat tartott. Na Guatemala egyből elkezdett érdekelni, meg is néztem róla sokmindent, valahogy úgy éreztem sok közös pont van a kis (legalábbis népességét tekintve) közép-amerikai ország és a miénk között bizonyos tekintetben, ha más nem akkor az mindenképpen hasonló, hogy az emberek, amikor meghallják elsőre a nevét egyáltalán nem tudják hova tenni a térképen. Meg valahogy az emberekből (pl. belőle is) hasonló jellegű frusztrálság és kisebbségi érzés áradt, amelyet azonban kedvességgel ellensúlyoznak.
Szóval volt ez a spanyol tanár és máris tovaröppent, értesített egy gyors e-mailben, hogy storno minden, cső, halaszthatatlan és váratlan dolga van Angliában.
Tessék megint ugyanaz a probléma aktuális, spanyol tanár kerestetik.
Közben pedig gyakorolhattam tegnap már az orvosi kifejezéseket is, voltam orvosnál beeee! szóval tegnap végre beolvadtam a spanyol egészségügyi rendszer támogatásába, legalábbis egy 150 eurós gyógyszer megvásárlása erejéig (biztosítás hiányában nyilván).
2007. május 3., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Ez tényleg szomorú, főleg hogy eddig is volt Közép-Amerikai (kubai) tanárod, akit ha jól emlékszem, nagyon szerettél. Érdekes úgy tanulni egy nyelvet, hogy egyszerre több változatát hallja. Én is úgy tanultam angolul (Angol és amerikai). Legalább megmondtad-e neki, ha majd egyszer visszatér, hozzon Nektek Guatemala-i kávét? Buenas Fines de Semana!
Megjegyzés küldése