átrendeződés

Most, hogy mindenkit kezd visszakergetni szabadságról a folyamatos rossz idő és a viharok, a turisták pedig értetlenül állnak a jól bevált spanyolországi nyaralási célpont eseményei előtt szóval kezdődik lassan az ősz. Nyár nem nagyon volt, legalábbis nem az a mediterrán, amelyre én lélekben felkészültem és amely számításaim szerint a fűtetlen lakásban a továbbiakban majd melegen tartott volna, mintegy elraktározódva. Sebaj, megyek haza Budapestre ismét 9 napra majd ott feltöltődöm kánikulával, vagy elviszem oda magammal ezeket az esőket, viharokat. Végre észrevette a média is egyébként, folyamatosak a rossz időről szóló riportok, az elmúlt 10 napban minden másnap borús volt és esett, most csak 80 % páratartalom van, szóval nem lehet levegőt kapni ezt azért nem könnyű megemészteni augusztus közepén. Tegnap megnéztük a piacon nyílt másik puccos éttermet is, igaz csak egy kávé erejéig. Maradandó élményben volt részem: mosolygós pincérlány, kedvesen és örömmel adta a kávét. A szívembe lopta magát. Ma megint elmentem, de éppen zárva volt, ezen a helyen igen nagy eséllyel előfordul az ilyesmi.

Mint tudjuk Barcelona a divat és kreativitás egyik fellegvára, tegnap el is mentünk ruhákat meg fontos dolgokat vásárolni, és valóban páratlan kollekciókat lehetett találni, de a legnormálisabbak mégis az egyedibb tervezésű ruhák voltak a design boltokban. Viszonylag szűk réteg ismeri, így ez is annak számít: végül Pussy Deluxe lett, tessék a Bread&Butter-en is ott voltak. Végül egy elég furcsa afrikai étteremben elfogyasztottunk egy egytálételt, ide nem sokan mernek bemenni mivel viszonylag furcsán néz ki, egy 100 kilós afrikai hölgy lazán elédlendíti az ételt, amely szintén kicsit furcsa, de finom. Annyira nem volt azért olcsó 6 EUR/fő, ennyiből van, ahol már menüt lehet enni, de tényleg.

szemétdomb

Ma este megint láttam patkányt a tengerparti homokban. Döglött volt, nem kell félni. Gondolom a partra aláfolyt egész város szennyét ő sem bírta, hiába az erős immunrendszer. Szerencsére nem zavartatják magukat az emberek: sétálgatnak a csikkekkel, üvegszilánkokkal és patkánnyal vegyített - tengerparti felújítási program keretében egész télen át idehordott - folyami homokban. Valóban széles, valóban szép - lsd. alább.

rainy day

Ilyen szomorú és elhagyatott ma Barcelona fő strandja.

még ilyet képeket szeretnék látni..

semmi más csak Barcelona

Végre most már Barcelona is globalizálódott, a helyi bárokban rendszeresen kínaiak szolgálnak fel és a nemrég megszerzett, féltve őrzött kis spanyol nyelvtudás kártyavárként omlik össze egy-egy ételrendelésnél. Az nem elég, hogy angolul kérdezi, hogy mit akarsz és még ha hangos határozottsággal spanyolul el is mondod, amit már tényleg a spanyolok is megértenek, úgy néz Rád, mintha nem is emberi nyelven beszélnél. Akár magyarul is kérhettem volna minden erőfeszítés nélkül. Végül kicsit agresszív felhanggal elismételve már megértette: gaspacho. Utána egy másik kínai hozta ki a kaját a spagetti helyett klasszikus kínai-thai sült tésztát, benne tojással tuningolva, szója, ahogy szokták. Nem rossz persze, dehát mindenhol katalán táblák, paella stb. szóval ez kifejezetten egy spanyol hely volt menu de día stb. Végül egy harmadik, elveszett fiatalember szedte ki belőlünk, hogy milyen édességet kérünk, majd teljesen összezavarodott, hogy egyikünk csak kávét kért. Jó hely volt tehát.
Ezután pedig váratlan csütörtöki vásárlási kedv tört ránk, amelyet váratlan siker koronázott: megtaláltam a régóta vadászott Barcelona Moleskine notebook-ot. És mindez mennyi keserves és sikertelen próbálkozás után! A dolog lényege az, hogy itt Barcelonában ugye soha nincs, mert elfogy, viszont minden más városé nagyjából kapható folyamatosan (már amelyik ugye létezik mert összesen kb. 12 városra adtak ki ilyet). Ezért aztán mi sem logikusabb Londonban minden elképzelhető lelőhelyre benéztünk, hiszen ott meg akkor a londoni fogy el és minden más városé ott áll bálákban. Hát nem. Londonban csak londoni volt semmi más, az viszont mindenhol szépen ott állt a polcon. Ezt átlagos könyvesboltoknak, múzeum shopoknak és különböző designboltoknak vagy papírboltoknak kell elvileg árusítani. Nem jött össze, de legalább 30 helyen megkérdeztük. Nem elszántságból persze, dehoogy.. pusztán kalandvágyból.
Most már nem tévedhetek el Barcelonában (mivel van benne térkép), bármikor fel tudom írni a kedvenc éttermem vagy kávézóm címét, a gondolataimat és mindent. Lehet, hogy ezzel a blogomnak vége? Na jó nem.

Tarragona street art

minden jól megy

Tarragona egy párás délután

Lehet, hogy nem 35 fokban és 80 %-os páratartalomban kellett volna elindulni, de az elhatározás mindig erősebb. Az odafelé vezető úton még egész jó volt, bár semmit nem készültünk az útra, tehát azt sem tudtuk Barcelona melyik állomásáról lehet odajutni. Aztán megoldódott. A visszafelé vezető út viszont egy kicsit rossz volt: tömegnyomor, ülőhely nem volt, bömbölő zene mobiltelefonból, 1 órán át folyamatosan visítva nevető behatárolhatatlan nemzetiségű 40 éves nőpáros, furcsa szag, semmi légkondi. Mindent egybevetve nekem tetszett Tarragona, a sok nehezítő körülmény ellenére. Elsőként a változatos épületek és változatos közegek tűntek fel, kapásból egy amfiteátrum a tengertől nem messze, majd valami régi vízvezeték maradvány, utána régi kőfalak, utcácskák majd egy félig kész vagy félig felújított katedrális. Amit be kell látni: nem értenek a restauráláshoz. Ilyen sok rosszul felújított, kiegészítő elem megoldással odavakart különböző színű betonkeverékekkel, furcsa építészeti utánzattal még nem nagyon találkoztam. Szóval vannak a többszázéves falak, templomok, épületek és ezeket valami teljesen hülye megoldásokkal "újították fel" időnként. A másik észrevétel: a tomboló street art (később). Szóval Tarragona Catalunia déli részén terül el kb. 130 ezer fős város. Több ókori műemléket is találunk itt hivatalosan: a Cyclopean fal, amelyet a rómaiak építettek. A tenger közelében található amfiteátrum, amelyet kőfejtőnek használtak. A latin negyed amely főníciai hatásokat hordozó épületekkel van tele (ezek egy része is elég bénán van felújítva vagy teljesen le van robbanva). Aztán van a híres vízvezeték (amit én nem láttam, mert állítólag csak autóval lehet megközelíteni) illetve a Torre dels Escipions. Tarragonának van nagy kikötője illetve az Archeológiai Múzeum, amibe nem mentünk be, mert nem szoktunk múzeumért fizetni bunkóság ide vagy oda. (British museum is ingyen van, hö?) A római romok pedig állítólag a világörökség részét képezik. Na és mit hagytunk ki, itt vannak nyilván a leglátványosabb karneválok állítólag egész Spanyolországban, már ha lehet a sitgesi és a barcelonai több napos őrületet még fokozni.

sajátos renovációs megoldások,
néhányféle anyaggal dolgoztak
amúgy meg eredetiben:

bolhapiac

katedrális

kilátás a helyi rambla végéről

napfényes london

Nem elhanyagolható méretű repülésfóbiám ellenére ismét útra keltem és Londonban töltöttem néhány napot folyamatosan gyártva az alapkészlethez szükséges fotókat pl. erőszakos mókusok a parkokban, akik szinte megkopogtatják a vállad mogyoró után érdeklődve, hidak, stock fotók a Big Benről, zöld fű és kék ég, utcák, házak. Meglátogattam a Regent streeten a leárazásokat kevés sikerélménnyel, a Piccadilly-n nyomorogtam és kerülgettem a turistacsoportokat és nem egyszer a sok mászkálástól a végkimerülés határán még három órát eltöltöttem a Virgin megastore-ban angol komédiákat böngészve.
London nagyon drága, ez biztos mindenkinek nyilvánvaló amúgy is, de engem ismét megdöbbentett: itt tényleg nincs kávé 1,5 font alatt (1 font = kb. 1,5 €) tehát minden dupla annyiba került, mint itt Barcelonában. Nehezen lehetett normális kaját enni. Nyilván nem a drága éttermekre gondolok, hanem hétköznapi gyorskajáldákra, aminek egyébként nagy tradíciója van, szóval érdemes tényleg a Starbucks-okban meg a Pret-A-Manger-ban nyomulni (ez utóbbi egy meglepően jó nagyjából új étteremlánc). Hülyeség "helyi bárt" keresni mert az nincs, vagy ami úgy néz ki az valami nagyon mű és nagyon drága hely. Úgyhogy amikor nem bírtuk tovább a 3-4 fontos (5 euro = 1200 Ft) szendvicseket jött a fish and chips, akkor éppen teljesen ízetlen volt, azt hiszem azért nem mindenhol. De a szupermarketekben olyan süteményeket, csokikat és finomságot (marmite, citromlekvár, narancslekvár, 100féle tea 100féle kakaó, fánkok, cookie-k) lehet kapni, hogy már megértem azokat a százkilós angol tinilányokat, akiket messziről ki lehet szúrni a turistaközpontokban (lsd Barcelona) vagy bárhol a világon.

Amúgy első nap volt csak az állítólagos borongós londoni időjárás utána pedig csak napot, kék eget és vakító fehér felhőket láttunk - persze tudom szerencse kérdése. A múzeumok súlyosan gazdagok és lenyűgözőek, de nem mindegyik! A négy éve még modernnek tűnt Science Museum most már lelakottan mutogatta ugyanazt az arcát és a Natural History Museum valamikor majdnem megmozduló most azonban már inkább oszlásfélben lévő kitömött állatai is lehangoló látványt nyújtottak. Az látszott, hogy valamikor nagyon gazdagon összerakták. Hiába tornyosult a plafonon az életnagyságú bálna fénylő műanyagteste, ha egyszer alatta szánalmasan elöregedett állatok képviseltették magukat a mindent megismerni akaró (vagy kényszerülő) fiatal nemzedéknek.Mindent egybevetve a zsongó London a kedvenc városom, még ha enyhe sokkélménnyel is távoztunk: késő este induló repülőgépünkre closing gate után sikerült csak feljutni, mivel a Gatwick reptér olyannyira forgalmas, hogy egy kis barcelonai járat már nem nagyon kapott helyet a számítógépes rendszerben. Addig is lehetett shoppingolni, megmaradt fontokat duty free kozmetikumokra költeni.

Aztán visszaérkeztünk Barcelonába, a vonatvágányokat éppen felújítják így sikerült rossz irányba kerülni és az éjszaka kellős közepén vidéken kikötnünk szóval taxival esőben érkeztünk haza. Másnap megláthattam az igazi londoni időt néhány ezer kilométer távolság különbséggel: itt Barcelonában, dehát ezen már nem lepődünk meg.

kilátás a Tower Bridge-ről

British Museum mindig ugyanaz, mindig sok

Tower Bridge egyik tornya
alulnézetben háttérben nem tipikus angol idő
Victoria & Albert Museum -
szerintem a világ egyik legjobb múzeuma
(jó, nem csak emiatt a tárgy miatt) Covent Garden aktuális
nevettetője hatalmas népszerűségnek örvend Körhinta (carousel) a Covent Gardenben

A Victoria & Albert üveg gyűjteményének egyik korlátja
(magyar pálinkásüvegek is voltak szép számmal!)

Victoria & Albert csak egy szerény kép

Grafikusoknak bolt a sarkon, amúgy pedig
a falon múzeumhirdetés

mókus a Kensigton Park-ban, nem félt senkitől
kötelező giccs, a Hyde Park bejáratánál
valami növény a Hyde Parkban
ami az éggel együtt hat
ütős építkezési stílus a City-ben
a híres tojásépület Londonban
Albert & Victoria Museum
Albert & Victoria Museum
csak egy épület csak egy ég
(hozzá nem nyúltam!)