semmi más csak Barcelona

Végre most már Barcelona is globalizálódott, a helyi bárokban rendszeresen kínaiak szolgálnak fel és a nemrég megszerzett, féltve őrzött kis spanyol nyelvtudás kártyavárként omlik össze egy-egy ételrendelésnél. Az nem elég, hogy angolul kérdezi, hogy mit akarsz és még ha hangos határozottsággal spanyolul el is mondod, amit már tényleg a spanyolok is megértenek, úgy néz Rád, mintha nem is emberi nyelven beszélnél. Akár magyarul is kérhettem volna minden erőfeszítés nélkül. Végül kicsit agresszív felhanggal elismételve már megértette: gaspacho. Utána egy másik kínai hozta ki a kaját a spagetti helyett klasszikus kínai-thai sült tésztát, benne tojással tuningolva, szója, ahogy szokták. Nem rossz persze, dehát mindenhol katalán táblák, paella stb. szóval ez kifejezetten egy spanyol hely volt menu de día stb. Végül egy harmadik, elveszett fiatalember szedte ki belőlünk, hogy milyen édességet kérünk, majd teljesen összezavarodott, hogy egyikünk csak kávét kért. Jó hely volt tehát.
Ezután pedig váratlan csütörtöki vásárlási kedv tört ránk, amelyet váratlan siker koronázott: megtaláltam a régóta vadászott Barcelona Moleskine notebook-ot. És mindez mennyi keserves és sikertelen próbálkozás után! A dolog lényege az, hogy itt Barcelonában ugye soha nincs, mert elfogy, viszont minden más városé nagyjából kapható folyamatosan (már amelyik ugye létezik mert összesen kb. 12 városra adtak ki ilyet). Ezért aztán mi sem logikusabb Londonban minden elképzelhető lelőhelyre benéztünk, hiszen ott meg akkor a londoni fogy el és minden más városé ott áll bálákban. Hát nem. Londonban csak londoni volt semmi más, az viszont mindenhol szépen ott állt a polcon. Ezt átlagos könyvesboltoknak, múzeum shopoknak és különböző designboltoknak vagy papírboltoknak kell elvileg árusítani. Nem jött össze, de legalább 30 helyen megkérdeztük. Nem elszántságból persze, dehoogy.. pusztán kalandvágyból.
Most már nem tévedhetek el Barcelonában (mivel van benne térkép), bármikor fel tudom írni a kedvenc éttermem vagy kávézóm címét, a gondolataimat és mindent. Lehet, hogy ezzel a blogomnak vége? Na jó nem.