cierren la puerta: napfényes london

Nem elhanyagolható méretű repülésfóbiám ellenére ismét útra keltem és Londonban töltöttem néhány napot folyamatosan gyártva az alapkészlethez szükséges fotókat pl. erőszakos mókusok a parkokban, akik szinte megkopogtatják a vállad mogyoró után érdeklődve, hidak, stock fotók a Big Benről, zöld fű és kék ég, utcák, házak. Meglátogattam a Regent streeten a leárazásokat kevés sikerélménnyel, a Piccadilly-n nyomorogtam és kerülgettem a turistacsoportokat és nem egyszer a sok mászkálástól a végkimerülés határán még három órát eltöltöttem a Virgin megastore-ban angol komédiákat böngészve.
London nagyon drága, ez biztos mindenkinek nyilvánvaló amúgy is, de engem ismét megdöbbentett: itt tényleg nincs kávé 1,5 font alatt (1 font = kb. 1,5 €) tehát minden dupla annyiba került, mint itt Barcelonában. Nehezen lehetett normális kaját enni. Nyilván nem a drága éttermekre gondolok, hanem hétköznapi gyorskajáldákra, aminek egyébként nagy tradíciója van, szóval érdemes tényleg a Starbucks-okban meg a Pret-A-Manger-ban nyomulni (ez utóbbi egy meglepően jó nagyjából új étteremlánc). Hülyeség "helyi bárt" keresni mert az nincs, vagy ami úgy néz ki az valami nagyon mű és nagyon drága hely. Úgyhogy amikor nem bírtuk tovább a 3-4 fontos (5 euro = 1200 Ft) szendvicseket jött a fish and chips, akkor éppen teljesen ízetlen volt, azt hiszem azért nem mindenhol. De a szupermarketekben olyan süteményeket, csokikat és finomságot (marmite, citromlekvár, narancslekvár, 100féle tea 100féle kakaó, fánkok, cookie-k) lehet kapni, hogy már megértem azokat a százkilós angol tinilányokat, akiket messziről ki lehet szúrni a turistaközpontokban (lsd Barcelona) vagy bárhol a világon.

Amúgy első nap volt csak az állítólagos borongós londoni időjárás utána pedig csak napot, kék eget és vakító fehér felhőket láttunk - persze tudom szerencse kérdése. A múzeumok súlyosan gazdagok és lenyűgözőek, de nem mindegyik! A négy éve még modernnek tűnt Science Museum most már lelakottan mutogatta ugyanazt az arcát és a Natural History Museum valamikor majdnem megmozduló most azonban már inkább oszlásfélben lévő kitömött állatai is lehangoló látványt nyújtottak. Az látszott, hogy valamikor nagyon gazdagon összerakták. Hiába tornyosult a plafonon az életnagyságú bálna fénylő műanyagteste, ha egyszer alatta szánalmasan elöregedett állatok képviseltették magukat a mindent megismerni akaró (vagy kényszerülő) fiatal nemzedéknek.Mindent egybevetve a zsongó London a kedvenc városom, még ha enyhe sokkélménnyel is távoztunk: késő este induló repülőgépünkre closing gate után sikerült csak feljutni, mivel a Gatwick reptér olyannyira forgalmas, hogy egy kis barcelonai járat már nem nagyon kapott helyet a számítógépes rendszerben. Addig is lehetett shoppingolni, megmaradt fontokat duty free kozmetikumokra költeni.

Aztán visszaérkeztünk Barcelonába, a vonatvágányokat éppen felújítják így sikerült rossz irányba kerülni és az éjszaka kellős közepén vidéken kikötnünk szóval taxival esőben érkeztünk haza. Másnap megláthattam az igazi londoni időt néhány ezer kilométer távolság különbséggel: itt Barcelonában, dehát ezen már nem lepődünk meg.

kilátás a Tower Bridge-ről

British Museum mindig ugyanaz, mindig sok

Tower Bridge egyik tornya
alulnézetben háttérben nem tipikus angol idő
Victoria & Albert Museum -
szerintem a világ egyik legjobb múzeuma
(jó, nem csak emiatt a tárgy miatt) Covent Garden aktuális
nevettetője hatalmas népszerűségnek örvend Körhinta (carousel) a Covent Gardenben