egy év

Ma egy éve élek kint Spanyolországban. Végül úgy alakult, hogy Barcelonában nem húztam egy évig, csak majdnem, ugye egy hét híjján. Most tehát "vidéki" lettem - egyébként én még soha nem éltem nem nagyvárosban, majd meglátjuk mennyire megy az agyamra a csend és a nyugalom. Ja és ez egy falu nem is kisváros vagy ilyesmi. Kb. 6000 lakosa van. Sehol egy ordítás, veszekedés, fütyülés, gázpalackütögetés, rendőrautóba beráncigált ember kétségbeesett kiáltozása - hát ilyen itt nincs (eddig). Ja és még vezetékes gáz is van, meg a csapvíz is iható. Jelentős különbség: vasárnap óriási piac, és sokminden nyitva, ez Centelles egyik jellegzetessége is állítólag, ilyenkor a környékről idejönnek vásárolgatni. Hát a piacon kapható árukról inkább nem ejtenék szót, inkább nem is vetettem bele magam a szemlélésbe, nem akartam sikoltozva Barcelonáig futni emiatt.
Egyéves ittlétem azonban emlékezetes marad, ugyanis itt a főtéren a polgármester éppen leleplezett egy táblát, ezután pedig részese lehettem egy valódi "emberi torony építés" híres népi szokásnak. Ez azt jelenti ugye, hogy az emberek egymás vállára állnak, kb. 4-5 szint magasságban, legfelülre pedig egy vagy két kisgyerek kúszik. Hát én igazából rettegtem, de bevallom izgalmas volt. Veszélyes mindenképpen, és nem sok hiányzott, hogy felboruljon az egész, az emberek néma csendben, drukkolva figyelik őket, a zene pedig a felénél felharsan (természetesen rezesbanda) amikor meg majdnem kész és pont a legjobban kéne koncentrálniuk, az emberek elkezdenek tapsolni és így bíztatják őket. A mentőautó pedig eközben készenlétben áll, ilyenkor tényleg egy hajszálon múlik minden.

piac, zöldésegekkel, ronda ruhákkal, bóvli cuccokkal

polgármester táblát avat, a szakállas úr a polgármesterezt a táblát avatták fel

ott figyel a mentőautó is minden eshetőségre felkészülve felmásznak az emberek egymás vállára

az első fázis felállnak a tartóemberek

nehezedik...

majdnem kész, már remegnek a lábak