Igyekszünk nyomon követni a nagyvárosi művészeti irányokat, ez minden létező helyen a lehető legtöbb szórólap felmarkolásából és az óriásplakát látványvilág leszívásából áll, hogy aztán itthon tudjunk merítkezni a benyomásokból. Egyébként Centellesben is van jó design (mivel itt vagyunk haha, de amúgy is) sok elénk kerülő kiadvány vagy plakát jól néz ki, nem véletlenül kevélykedik egy színes kis design studio a templom előtti főtéren, még nem tudjuk ellenségnek vagy barátoknak kezeljük-e őket, közvetlen kontakt még nem volt persze hacsak az nem, hogy fél órán át szívhattuk magunkba a helyi nyomdában az éppen aktuális magenta szín alapú kiadványuk nyomdafestékét, azért az elég intenzív volt. Ezt a nyomdát elneveztem mekk mestereknek, nem vicces tudom, de teljesen fedi a valóságot, kb. 4 hetet vártunk a névjegykártyánkra és azt hittük, hogy azok után legalábbi kiüti a körülöttünk lévő falakat a sugárzó szépségével, de nem ez történt, hanem az, hogy az egyik oldalán lévő barna szín valamennyi névjegykártyánál megfogta a másik oldalon lévő fehér színt, szóval 500 darab selejt névjegykártya boldog és büszke tulajdonosai lettünk. És mindig titokzatosan fontoskodnak, ami alapján tényleg úgy tűnik, hogy mesterek és jó kezekben van az ember.
Tegnap tehát bekúsztunk Barcelonába a déli vonattal, szikrázó napsütésben, a táj hihetetlenül zöld, nem csoda a sok eső után, most már nem lehet panasz szerintem a vízgyűjtő medencékben, bár ki tudja, hogy érkezik oda a víz, lehet, hogy mindent elnyelt a talaj, vagy végre mindenki fel merte tölteni az otthoni medencéjét és így megint elapadt a vízkészlet. A vonaton csak néhány bolond volt ezúttal. Az egyik nem tudta magában tartani az újra és újra feltörő dallamokat, a másik először nevetgélve nézegette ezt az egyiket, aztán gondolt egyet és a füléhez szorítva a mobilját vagy kisrádióját, de határozott hangerővel el kezdte hallgatani az őt érdeklő zenét. Ezt megfejelve hátulról újabb zeneszó hangzott fel, és a dallamok egymással versenyezve és zajkavalkádot alkotva kioltották végül egymást, mire tele lett a vonat. Ilyen egy vonatút errefelé, unatkozni nem lehet. Ha már éppen kezdene az ember, akkor jönnek a román koldusok 2 hetes gyerekkel a karjukon, gondosan bemagolt, kántálva előadott szöveggel.
Szóval Barcelonában pedig végishoppingoltuk a délutánt, elég kevés sikerrel viszont annál nagyobb tömegnyomorban.
Viszont beléphettem a Limitededitons boltba, ahol egyedi cipőket, táskákat, kabátokat, pólókat lehet kapni, Adidas, Nike, New Balance soha nem látott választékban és modellekkel. Ezután még jópár szörnyű cseppet sem egyedi boltban, meg jobbakban, és végül az unalmas visszaúton
Viszont beléphettem a Limitededitons boltba, ahol egyedi cipőket, táskákat, kabátokat, pólókat lehet kapni, Adidas, Nike, New Balance soha nem látott választékban és modellekkel. Ezután még jópár szörnyű cseppet sem egyedi boltban, meg jobbakban, és végül az unalmas visszaúton
összeszedtem a benyomásokat és összefoglalom a tanulságokat.
Nike super design örök. Kosárlabdás alapkoncepció, kicsit már elcsépeltnek ható fekete fehér "kevesebb néha több" súlykolt hatás. Amúgy a jó nevű Cianomagenta munkája.
A szintén kaotikus alapokon nyugvó (hm, enyhe képzavar) Mark Ward se rossz.
Lifestyle by Dazed Digital szintén a Nike támogatásával.
Aztán Smal Plaze a menő divatirányzatokat ötvözik és használják ügyesen.
Nagyon jó ötletes katalógust találtam viszont, koncepció a fotózás, mindenféle fotóskellékekkel.
Lamono projektje itt nem nagyon tudtam rájönni miről van szó, de majd jobban megnézem.
Megtaláltuk a Sziget Fesztivál spanyol célközönségnek szánt hirdetését... hm. Magyarország = mi más? hát Trabant. Meg egy 50-es évekbeli mosószerreklámból ráillesztett nőrajzot, a fantasztikus flash intro után pedig óriáshibaüzenet fogadja a kedves spanyol közönséget. Welcome.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése