Folytatjuk a katalán iparvidék aktív felfedezését. Szükségleteinket (nem alapvető) kielégítendő felkerestük a többi 20 Barcelona felé található állomások közül a legelegánsabbnak tűnő kisvárost, amely 3 megállóra található innen Centellestől. A hely neve: Garriga. Első benyomásként a szecesszió enyhe túlzásba vitelét magukon hordozó házak, hatalmas kertek, hosszú sétány tárul elénk.
Kifogván a péntek délutáni szieszta idejét, kisétáltunk a falu végére, ahol korábban bútorboltokat láttunk, mit bútorbolt, bemutatótermek sorakoztak már csak egy baj maradt: mindegyikben minden borzalmasan ronda volt. Viszont felfedezhettük a Sati nevű textilbirodalmat, szinte textilvárost, amely úgy tűnt látott már szebb napokat is, de azért érezhető még mindig a hatalom és az erő, amely sugárzik az épülettömbökből, a közeli körforgalom közepén pedig egy néhány méteres szerény varrógép szobor áll. Ezután sorakoznak egészen a kisváros végéig a Bútorosok, tátongó boltjaikkal, szupergiccs kínálatukkal. Az egyikben úgy járhattunk körbe, hogy otthon kellett volna közben éreznünk magunkat a felszólítás szerint, mellette az elegáns bolt unott és bennünket jól láthatóan a háta közepére kívánó eladója már csak szárazon közölte az adatokat, elsőként az árat ilyen "úgysincserrepénzetek" hangsúllyal.
Garrigában viszont többszörös rekordesemények történtek. Mindenképpen átvette a vezetést a Bar de la Placa, mint eddigi legrosszabb bár, ahol jártam. Drága és rettenetesen, nagyon-nagyon rossz kaját adtak. A saláta még csak üres és semmilyen volt, a sült krumli olajos nyers krumplinak tűnt, a hús véres, én pedig roquefortos tésztát kértem ami olyan volt, mint amilyet én szoktam itthon 5 perc alatt a maradékokból összedobni, idő és figyelemráfordítás nélkül. Utána kissé elment az életkedvünk, de megérkeztünk egy a város/falu méretéhez képest abszurd módon hosszú sétányra, melyet az említett stílusú házak öveztek ott azért a sok furcsa hatástól feldobódtam ismét.
Találtunk centre commercialt (bevásárló központot) is, amely ugyan még nem volt teljesen kész, ennek ellenére úgy tűnt mintha néhány bolt már elköltözött volna, nem baj csatlakoztunk az egy szál Capraboban a péntek esti bevásárláshoz a boldog garrigai katalánokhoz.
A vasútállomás szintén megemlítendő, ilyen szépet már csak a francia határon túl láttam, kellemes, nem talponálló bár, menő padlólap két plazmatévé, ja és bemondják melyik vágányra érkezik a vonat szóval nem kell találgatni, csökkentve ezzel a gázolások számát.
a körforgalom uralkodó eleme a varrógép
kőfal hangulat
madáretető Gaudí stílusában
váratlanul: egy kék ajtó
Kifogván a péntek délutáni szieszta idejét, kisétáltunk a falu végére, ahol korábban bútorboltokat láttunk, mit bútorbolt, bemutatótermek sorakoztak már csak egy baj maradt: mindegyikben minden borzalmasan ronda volt. Viszont felfedezhettük a Sati nevű textilbirodalmat, szinte textilvárost, amely úgy tűnt látott már szebb napokat is, de azért érezhető még mindig a hatalom és az erő, amely sugárzik az épülettömbökből, a közeli körforgalom közepén pedig egy néhány méteres szerény varrógép szobor áll. Ezután sorakoznak egészen a kisváros végéig a Bútorosok, tátongó boltjaikkal, szupergiccs kínálatukkal. Az egyikben úgy járhattunk körbe, hogy otthon kellett volna közben éreznünk magunkat a felszólítás szerint, mellette az elegáns bolt unott és bennünket jól láthatóan a háta közepére kívánó eladója már csak szárazon közölte az adatokat, elsőként az árat ilyen "úgysincserrepénzetek" hangsúllyal.
Garrigában viszont többszörös rekordesemények történtek. Mindenképpen átvette a vezetést a Bar de la Placa, mint eddigi legrosszabb bár, ahol jártam. Drága és rettenetesen, nagyon-nagyon rossz kaját adtak. A saláta még csak üres és semmilyen volt, a sült krumli olajos nyers krumplinak tűnt, a hús véres, én pedig roquefortos tésztát kértem ami olyan volt, mint amilyet én szoktam itthon 5 perc alatt a maradékokból összedobni, idő és figyelemráfordítás nélkül. Utána kissé elment az életkedvünk, de megérkeztünk egy a város/falu méretéhez képest abszurd módon hosszú sétányra, melyet az említett stílusú házak öveztek ott azért a sok furcsa hatástól feldobódtam ismét.
Találtunk centre commercialt (bevásárló központot) is, amely ugyan még nem volt teljesen kész, ennek ellenére úgy tűnt mintha néhány bolt már elköltözött volna, nem baj csatlakoztunk az egy szál Capraboban a péntek esti bevásárláshoz a boldog garrigai katalánokhoz.
A vasútállomás szintén megemlítendő, ilyen szépet már csak a francia határon túl láttam, kellemes, nem talponálló bár, menő padlólap két plazmatévé, ja és bemondják melyik vágányra érkezik a vonat szóval nem kell találgatni, csökkentve ezzel a gázolások számát.
elegáns házak (ez kicsit lepattant)
főtér
Saticolor valaha impozáns felirata
félelmetesen magasodik
főtér
Saticolor valaha impozáns felirata
félelmetesen magasodik 
a körforgalom uralkodó eleme a varrógép
kőfal hangulat
madáretető Gaudí stílusában
váratlanul: egy kék ajtó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése