Elindult visszafelé a nap, mostantól megint lehet centikben visszaszámolni a napsugarak nekünk meghagyott részét. Túléltem életem első Sonar fesztiválját, Lives meg DJ's és ilyenek, persze sziget fesztiválon edződött magyaroknak ezt nem nehéz, mondjuk itt komoly nehezítés volt a reggel 6-kor a bejáratnál nagyüzemben sistergő szalonnák, kolbászok és hurkák szaga + látványa, arra azért nem számítottam. Összességében ez is olyan mindenfélét fogyasztunk, majd próbáljuk jól érezni magunkat közepes zenére, kifekszünk a sarokba vagy hazakóválygunk szintű buli volt, valamint tömegnyomor. Egy műsort se lát az ember, mert mindig keres valami még jobbat. Az idei San Joant (Szent Iván éjszakája) pedig nem kellett túlélnem, mert kihúztam belőle magam, elég volt tavaly, kisvárosunkban jóval kevesebben vették komolyan az éjszaka végigpedárdázása küldetést és ágyúdörgésszerű robbanásokat is csak elvétve hallottunk az éjszaka folyamán. Viszont nekünk tegnap volt péntek 13, határozottan, egybefüggő balszerencsés események láncolata, utolsó vonatra szálltunk, ami viszont - mint menet közben kiderült - nem állt meg Centellesben, visszafelé pedig már nem járt semmi, taxival kellett hazajönnünk 3 várossal odébből, a taxis viszont már bejárta Magyarországot autóval úgyhogy volt mit megbeszélni.
Másik nagy hír, hogy már négy napja dögmeleg van, kúszik fel a szobában is 27 fölé a hőmérő, továbbá a napon már nem is nagyon lehet kibírni olyan meleg van.
Nem is tudtam, hogy az itteni árnyékos kis négyzetes terünk ilyenkor asztalok alá szorul, mindegyik kávézó kipakolta ugyanis a maga 20-40 asztalát rá, alatta pedig gyűlnek a cigarettacsikkek.
Szóval magához tért minden én mondjuk még kérek fél napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése