tíz nap Marokkóban

A katalán monszuntól elmenekültünk 10 nap biztos meleg és esőmentes helyre, tulajdonképpen ez az egy pozitív élmény maradt végül Marokkóban. Szakadó esőben szállt fel a repülőgép éjszaka fél 1-kor, volt bennem egy kis öröm, hogy végre el innen a hideg és esős spanyol nyárból, meg ugye félelem is a marokkói légitársaság nyikorgó berendezése láttán. A repülést túléltük szerencsére, hajnalban meg is érkeztünk, a következő nap pedig ráment az éjszakai utazás kiheverésére.

A szállodában egy idő után sportot űztünk a sok helyi és sajátos értelmezésben vett szolgáltatás számbavételéből, úgyhogy ezeket nem is írom itt le inkább, mivel azt már megtettem népszerű magyar utazási fórumon.
Az úgynevezett belvárosba csak néhány nap után merészkedtünk be, elsőre rossz irányban kezdtük, és 20 perces 50 fokban való menetelés után zombie arcok között feladtuk és visszasomfordáltunk. Másnap a kiváncsiságtól vezérelve mégis bementünk megnéztük a híres Jardin Majorelle-t, ahol sokféle növény található, valamint bementünk a szintén híres-neves Fő Térre, itt bazársorok voltak és emberek akik mindenfélét árulnak. Izgalmas és érdekes is volt, amennyiben az ember túl tudta tenni magát a fojtogató bűzön és a rothadó áruk látványán, de nem akarom egyoldalúan bemutatni a helyzetet, néhány méteren jöttek mindig a fűszerárusok, ott elmenni csodálatos volt, finom mindenféle illat helyettesítette a romlott csirkehús szagot. Ezután még párszor bementünk és megnéztük ugyanezeket, általában hasonló élményekkel távoztunk. Itt meghalni is könnyen lehet amúgy, mert az autók gyakran elütik az ember ha nem vigyáz.

A szállodai tartózkodás érdekessége a folyamatos lámpa és üvegtárgyak fotózásában kimerült, a kissé erőltetetten összeeszkábált és erőnek erejével fenntartott kert virágfotóit félreraktam.
Legfőbb pozitívum, hogy meleg volt és napsütés is, valamint érdekes volt tanulmányozni a franciák, olaszok és angolok napozási szokásait: a franciák párhuzamosan egymás mellé elhelyezik a napágyakat merőlegesen a medencére, az olaszok sugárirányban napállásnak megfelelően, de a nap állásához viszonyítva és asszerint folyamatosan forgatva, az angolok végig ugyanúgy és pont keresztbe a franciákéhoz képest, ők ráadásul egyáltalán nem tudnak napozni, mert folyamatosan szenvednek és mozgolódnak közben, 40-es faktorszámú krémmel kenegetik magukat egyenetlenül, amelynek következtében a kihagyott részeken pirosra sülnek a többi részen viszont tejfehérek maradnak. A kelet-európaiak pedig az árnyékból figyelik mindezt és igyekeznek nem leégni. A franciák egyébként képesek akár 8 órán át is feküdni a napon mozdulatlanul.

Hát ennyit tanulságként, következhetnek a képek.